Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: A gazdaságelmélet vonzásában (1934-1964)

egymás mellett élés mellett állt ki. "Ápolom a józan ész

1 d?

csíráit a világban... - írta.

A hatvanas évek elején két ízben is hazalátogatott. Az 1960-as látogatás után még pesszimistán ítélte meg az ország jövőjét: "Az ilyen lokalizált teljesítmény azonban elszigetelt marad egy országban, amely nemzetfejlődésben félúton maradt el. A falu nyilván csak kullog egy méreteiben vágtató technikai és nevelési teljesítmény mögött. Félelem, terror nincs, az "olvadást" felülről siettették. De hiába, mert ugyanakkor az 1956-ben letört nemzetfejlődés abbamaradása a nép testét bénán hagyta. Alulról nem jön éltető támogatás.

1963 őszén, a második hazalátogatásakor a Kortársnak adott cikkében viszont örömmel konstatálja az időközben lezajlott változásokat: "Ma 1963-ban ... a hazalátogatót egy ébredő ország bíztató képe fogadja." - írja.^44 Ebben az írásban, amelyet utolsó hozzánk intézett üzenetének is tekinthetünk, hitet tett a szocializmus eszméje mellett: "az emberiséget mindjobban fenyegető válság éveiben tértem vissza újra a szocializmushoz, amely most már nemcsak a

l^Idézi: Duczynska, 1971. (562) 95.p.

143Polányi Károly levele Striker Évához, 1961. jan. 6. 144Polányi, 1963. (505), 1843.p.

74