Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)

sével pedig - véleménye szerint - új perspektívák nyílhatnak meg az orosz társadalom előtt, amelynek előfeltételei: piaci viszonyok helyreállítása, az éhínséget okozó rekvirálások megszüntetése és a politikai demokratizálódás.

Az eddigiek során jórészt negatívumokban fogalmaztuk meg Polányi szocializmus-felfogását, bár ezek a kritikai megjegyzések (erőszak- és dogma-ellenesség stb.) sokat elárulnak "pozitív elképzeléseiről" is. A forrásokból egyértelműen kitűnik, hogy Polányi a szocializmus sorsát a nyugati civilizációhoz kötötte: "A demokrácia évszázadokra igazolta be erejét Angliában. Ugyanakkor, amikor a francia forradalom utolsó hullámcsapása Moszkván át a Csendes-óceánhoz ér, Eurázia nyugati partjairól egy új forradalom indul Kelet felé. Bolsevizmus és fasizmus nem számítanak. A nyugat-európai kultúra lenni, élni és fejlődni akar, és ezért nem fog elpusztulni."^ Ebben a kérdésben tehát Polányi "orthodox módon" ragaszkodott az eredeti marxi elképzeléshez, ahhoz ti., hogy a kapitalizmust csak meghaladva - és nem megkerülve - lehet a szocializmus elérni.

Polányi ebben az időben főleg az ún. gildszocializ- mustól remélt sokat,98 s ennek megvalósítását Angliától

97polányi Károly levele Jászi Oszkárhoz, 192,4. febr. 4.

98"Gildeknek nevezték tudvalévőén a középkorban a germán vidékeken a céheket. Ellentétben a kelet-európai korcs céhszervezetekkel az olasz, a német, a holland, az angol stb. céhek a középkorban és az új kor elején évszázadokon át a városi kultúra valódi hordozói voltak. Anyagi bőség, magas mesterségbeli színvonal, büszke szabadság- érzés és valódi testvéri szolidaritás talajából fakadt a velencei és firenzei, a londoni és hanzai gildek csodálatos virágzása, amelynek csak az "ipari forradalom", vagyis a gép megjelenése vetett véget." Polányi, 1922. (55). 7.p.

55