Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)
Gyurgyák János: A polgári radikális eszmék publicistája (1907-1919)
át. A két elkeseredett ellenfél: a munkásság és a burzsoázia, mint ugyanannak a közös túlhaladott felfogásnak a letéteményesei állnak szemben a radikalizmussal. Az ő közös illúzióik voltak korunkban azok, amelyek az eszmei és szellemi erőktől a történelmi hivatottságot megtagadták és mint valami elkerülhetetlen fátumot, vonultatták fel a 44 gazdasági munka uralmát a szellem munkája felett." A radikalizmus - mondja Polányi - a mai társadalom átalakítására törekszik, "a Zukunftstaatnak sem a szükséges eljövetelében, sem abban nem hisz, hogy a proletariátus fejszecsapásai lesznek az a varázsütés, amelyre az meg fog nyilatkozni. Legfőképpen pedig nem hisz abban, hogy a társadalom és az ember gyökeres átalakítását a társadalmi túlvilágra, a közös Zukunfstaatra kellene halasztani, hanem azt hirdeti, hogy csak egy társadalom van, az, amelyben mi élünk, és hogy minden társadalmi kö45 telesség itt és most, esedékes." További különbség a radikalizmus és a szocializmus között a magántulaj- 46 don és a demokrácia kérdésében mutatkozik. "A demokrácia alapjáról továbbá a radikalizmus le nem térhet. Az emberi egyenlőség erkölcsi alapján kell maradni, ha emberi közérdeket akarunk szolgálni. A demokrácia a mi számunkra nem uralmi rendszer, hanem a társadalom ideális életmódja. A proletariátus diktatúráját nem fogadjuk el soha, mint ahogy visszautasítottuk az uralkodó osztályok 44Uo. 10.p. 45Uo. 11.p. 46"A radikalizmus ezzel szemben a magántulandon nélkül tartja lehetetlennek a társadalom továbbfejlődését és haladását..." Uo. 12.p. 31
