Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Eszmék, gondolatok, hatások Polányi Károly életművében

vezőtlenebb a kép, ha az életmű recepcióját tekintjük. Csak néhány magyar kutató foglalkozott gondolatainak "beemelésével" a hazai tudományosságba, s még kevesebben próbálkoztak azok továbbgondolásával (Ferge, Heller- Fehér, Balogh, Komái, Sárkány). A részletes pályakép előtt tekintsük át személyiségének és életművének legvitatottabb - s egyben - legizgalmasabb kérdéseit.

(Szkandalon) "Ha egyetlen jelképben kellene felidéznem Polányi Károlyt, úgy ez az általa is sokszor emlegetett szkandalon volna - a botránykő. Mert megütközést keltő, fölrázó, megbotránkoztató és ébresztő volt élete minden szakaszában - mint lángoló szónok galileista korában, mint látszólag magába vonuló férfi, mint társadalom- tudományi újító élete késői évtizedeiben" - írta róla felesége, Duczynska Ilona.^ A jelkép - úgy gondolom - telitalálat. Polányi írásai valóban bővelkednek zseniális, új távlatokat nyitó és olykor meghökkentő gondolatokban, s majdnem minden esetben erős érzelmi és ideológiai tölté- sűek. Józan, szenvedélymentes, empirikus szociológiához szokott gondolkodásunk sokszor idegenül fogadja Polányi szárnyalását. A beleélést, a képzeletet és a ráérzést hovatovább száműztük az "egzakt" tudományok műhelyeiből. Talán éppen ez az ötlet- és gondolatgazdagság egyik oka Polányi népszerűségének. Nem egy az "értékmentes tudományban" hivő, céduláit szorgalmasan rendezgető kollégájának és ellenfelének az ő elmélete adott igazán távlatot... S talán ebben leli magyarázatát életművének megosztó hatása is. írásai állásfoglalásra kényszerítenek: mesterükhöz ha6Duczynska, 1971. (564) 763.p.

9