Szociológusok. Személyi bibliográfiák 2.

Gábor Éva: Mannheim Károly biliográfiája

len elkötelezettségéről és szinte az egész életén végigvonuló marxizálási kísérleteiről, de jónéhány más egyéb karakterisztikus vonásáról is.

A huszas évek közepéig tart Mannheim kulturfi- lozófiai, ismeretelméleti korszaka, majd ezt követően fordul érdeklődése a tudásszociológia felé, amelyet az elméleti mondanivaló sokrétűsége és a publikáció gazdagsága szempontjából a heidelbergi és frankfurti periódusa fémjelez. Olyan írások látnak tőle napvilágot a huszas évek végén és a harmincas évek elején, mint a nemzedéki problémáról, a versenyről, az ideologikus és utópikus gondolkodásról, a német szociológia sajátos fejlődéséről, a "szabadon lebegő értelmiség" elhivatottságáról és magáról a tudásszociológiáról szólóak.

Ugyanezekben az években kezd felfelé ívelni e- gyetemi pályája is: előbb a heidelbergi egyetem magántanára, majd - P. Oppenheimer örökébe lépve - a frankfurti egyetem tanára. Revét - M. Scheleré- vel együtt - a tudásszociológia megalapozójaként említik.

A fasizmus hatalomra jutása ismét emigrációba kényzeríti Mannheimet. Angliába megy, ahol jóformán mindent élőiről kell kezdenie, bár a polgári liberális környezetben hamar önmagára talál. Hetének utolsó évtizedében jórészt a társadalmi tervezés és a pedagógiai reformgondolatok foglalkoztatják. A monopolkapitalista társadalom válságát felismerő, azzal számotvető, de arra kizárólag az

4