Magyar szociológiatörténeti füzetek 1. (Budapest, 1985)

Gyurgyák János: Szende Pál (1879-1934)

nak " mert egyesíti magában az első szorgalmát, a második lendületességével, s e mellett híjával van mindazon hibáknak, melyeket az előbbieknél többé-kevésbé jelentékenyeknek találtunk". A munka, amelyet Szende Pál irt, még nem került elő, de ismerjük a bizottság értékelését: "Nem csupán a legszélesebb alapra fektetett s minden részében arányosan kidolgozott tervezete, nem nagy terjedelme, melyet ily pályamunkánál inkább mellőzhe- tőnek, mint kívánatosnak tartunk (432 elég sürü oldal), hanem az a minden irányban körültekintő, kutató, kritikai szellem, az a világos ítélet és előadás, hazánk viszonyainak a szomszédainkkal való párhuzamos tárgyalása teszi becsessé e munkát, mert figyelmen kívül nem hagy semmit s mégse kalandozik el tárgyától, ítél és mégse esik szélsőségekbe, hangzatosán ir és mégis megmarad történetírónak. " 1896-ban a milleneum évében jelesre érettségizett magyarból (tételek: Magyarország létjoga Európa államai között; Dicsőítő beszéd Árpád fejedelemről; Mily hatással voltak a demokratikus eszmék a magyar irodalomra?), németből, latinból, görögből és régiségtanból.

Még ebben az évben beiratkozott a budapesti egyetem jogi fakultására. Egyetemi éveiről viszonylag keveset tudunk, ui. az Egyetemi Levéltár témánkra vonatkozó anyaga nagyrészt megsemmisült. A Jogtudományi Szigorlati Jegyzőkönyvek viszont fennmaradtak, ezekből kiderül, hogy vizsgáit a