Magyar szociológiatörténeti füzetek 1. (Budapest, 1985)

Gyurgyák János: Szende Pál (1879-1934)

páratlan emlékezőtehetségét, amely mindenkit megkapott, aki vele érintkezésbe került. Mindabból, amit valaha tanult, tapasztalt, olvasott, látott vagy hallott, semmi sem ment nála veszendőbe" - Írja Varró István Szende Pálra emlékezve

Jászi Oszkár, aki hasonló társadalmi környezetből származott, a következőket Írja Szende Pál az ember, a munkás és a harcos cimü szép tanulmányában: "Ez a milieu és ez a családi kör érlelte ki benne életének három alapvető tendenciáját, Az első: mély részvéte az emberi szenvedések iránt, ami hozzátartozik minden derekabb orvos házi atmoszférájához. A második: mély ellenszenve a gént ryvel szemben. A megyei gentryuralom kinövéseit, parasztellenességét szemlélve, a legnagyobb bizal matlansággal telt el mindenki iránt, aki ebből az osztályból származott. (Egyszer élénk vitám volt vele, amikor a Társadalomtudományi Társaság élére a történelmi osztálynak egy ismert, radikalizmusra hajló tagját szerettem volna állítani. Ő hevesen ellenezte ezt a tervet azzal az indoklással, hogy nem tud bízni jelöltem őszinteségében: történelmi tradíciói erősebbek lesznek, mint "szerzett tulajdonságai". A dolognak különben nem lett folytatása, mert közben kitört a háború és az e- gész terv kútba esett.) A harmadik: mély szeretet és ragaszkodása a föld népe iránt. Jól ismerte a magyar parasztot, s még a hatalom által korrumlO