A magyar szociológiai irodalom bibliográfiája, 5. (Budapest, 1977)
Remete László: Bevezetés
radtunk. Az utolsó szót a szociológia történészéi fogják majd kimondani. Ugyancsak eltérő felfogásokkal találkoztunk szakkörökben annak megitélésénél, mit tekintsünk szociológiai érdekességeinek a kötetünkhöz vizsgált forrásokban. A felszabadulást követő éheket az osztályerők nyílt ösz- szecsapásai jellemezték. A hatalomért folytatott harcok időszakában alig volt lehetőség elmélyült, hosszas kutatómunkára. Az ekkoriban kiadott kiérlelt míivek többségét még a felszabadulás előtt írták. A szociológiai vitákat gyakran politikai szenvedélyek fütötték, az elméleteket nem egyszer a rögtöni gyakorlat igazolta, vagy cáfolta. A szociológiának önálló fóruma nem volt. A társadalomtudomány élen jaró képviselői nem egyszer heti es napilapok hasábjain értékelték a tényeket, eseményeket. A cikkek, tanulmányok színvonala egyenetlen. A válogatásnál helyesebbnek tartottuk, ha kissé szélesebben értelmezzük a szakterület határait es számunkra kétséges esetekben a kutatókra bizzuk az utolsó szelekciót. Munka közben vita alakult ki többek között Lukác s György müveivel kapcsolatban: esztétikai, irodalomtörténeti, irodalomelméleti írásai többségükben szociológiai értéküek-e vagy sem. Mi arra hajlottunk, hogy az egyes népek irodalmát, egyes Írókat értékelő müveit is feltüntessük bibliográfiánkban. Ugyanígy különböző nézetekkel találkoztunk a koi'szak egyes vezető politikusainak a társadalmi fejlődés problémáit érintő állásfoglalásait illetően, ügy éreztük, hogy kisebb mulasztást követünk el, ha Rákosi Mátyás és Révai József ilyen jellegű irasai közül a legfontosabbakat felvesszük, mintha II
