A magyar szociológiai irodalom bibliográfiája, 4/A.

Remete László: Bevezetés

keket, amelyek feladatukat leegyszerűsítve, "maroknyi kalandor bűnös vállalkozása"-nak tulajdonították a milliók által támogatott lçl8-lçlç-es forradalmakat.

A bethleni konszolidáció kezdetétől (I92I) némileg módosult a hivatalos tudományosság hangvétele. Sorompóba léptek a rendszer nagy felkészültségű, reprezentáns tudósai, Buday László, Czettler Jenő, Domanovszky Sándor, Hajnal István, Heller Farkas, Hóman Bálint, Imre Sándor, Kornis Gyula, Magyary Géza, Szék fű Gyula és hasonlók, akiknek nagyrészt eredeti kutatásokra épülő, neo- pozitivista szellemben irt müvei a magyar társadalomtörténeti kutatás számára - a szerzők esetenként leplezetlen, a hitelesség rovására menő irányzatos állás foglalásai ellenére - ma is értékes forrásokat képviselnek. Ez viszont alig mondható el az ugyancsak saját forráskutatásra hivatkozó olyan társadalomtudományi írókról, akik munkásságukkal elsődlegesen a korszak hivatalosan is propagált ideológiáját, a revizionista, irredenta hangulatkeltést kívánták elősegíteni, amint ezt Kovács Alajos, Milotay István, Lendvai István és hasonlók tették. A kép teljessége miatt mi az utóbbiak nagyobb müveiről is bővebb címanyagot közöltünk.

A huszas évek elejétől kísérletek történtek a rendszert támogató szociológiai munkásság intézményesítésére is. Bibliográfiánk első fejeXll