A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár első világháborús plakátgyűjteménye - Dátum nélkül, csak leltári szám
7736
Kiáltvány a Magyar Nemzeti Hadsereghez. Katonák! Testvéreink! Hajnal van ma! Ti hoztátok — és mi asszonyok, mint kétezer év előtt a szentirás reggelén, a Golgotha tövében, eljöttünk, hogy köszöntsük a föltámadást. Magyar hajnal és keresztény feltámadás a Ti hazatérésiek egy szörnyű véres kálvária után, melyben Károlyi, a magyar Judás Isk áriót és démoni cinkosai elárulták, megkinozták, kifosztották és megcsufolták a magyar nemzetet. Történetünk legsötétebb éjszakája volt ez és most olyan Ígéretes a reggel, mert eljöttetek. A reménységet Horthy Miklósnak hívják Magyarországon és most ő vezérelt ide benneteket, hogy visszafoglaljátok a keresztény Magyarország számára megtévedt, de bűnbánó fővárosát, hogy az emberiség becsületében magasra emeljétek újra Szent István ezeréves koronáját. Jelentőségtelj esebb és sorsdöntőbb hazatérte még nem volt hadseregnek e világon. Ti nem csupán fővárost foglalni, országot hódítani jöttetek! Nem csupán a magyarságnak a Duna-Tisza völgyéből kisarjadt fiatal hadi népe vagytok, de Ti vagytok a nemzeti hadsereg, melyre négyszáz éve vár a nemzet, hogy a sir szélén érje meg és újra éledjen általatok; és azok a hősök is Ti vagytok, akiktől 1914 nyarán búcsúztak el a magyar anyák, a magyar hitvesek. Akkor ment el a magyar hadsereg és azóta nem tért vissza. Jöttek rokkant hősök a csataterekről, szenvedő hadifoglyok a szomorú rabságból; sőt jöttek a mult őszön lázadó ezrek, de a magyar nemzet dicsőséges fegyveres ereje nem tért haza. Öt év után ma jön haza. Bennetek térnek meg Gorlice és Limanova legendás hősei, azok, akik győztek a szent Kárpátokon, az erdélyi havasokon, a Duna szerb partjain, az Adria kék vizei fölött és tizenkétszer győztek az Isonzónál és az Alpokon. Nagy múltúnk és nagy jövőnk, melynek élén Horthy Miklós jár, hajoljon meg előttetek minden zászló az országban, szólaljon meg minden harang. Es vigye a szél magyar zászlók suhogását, keresztény harangok zúgását azokhoz, akik nincsenek itt; azokhoz is, akik messze kicsiny fakeresztek, hullámsirok alól most haza figyelnek. Élő hősök és az elesettek megdicsőült serege, halljátok meg! Asszonyok szólnak hozzátok a magyar főváros fölszabadult földjén és hü zálogul felétek nyújtják zászlójukat. Az elmúlt rémuralom hiába ítélte halálra a nemzet büszke színeit, mint egykor a Rákóczi tárogatóit hiába égette el máglyán a gyűlölet, újra föltámadtak és szárnyra keltek egy uj ezer év felé. Tegyétek a zászlót: asszonyok keze áldotta meg, szentelje föl dicsőségben a ti férfikezetek. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetse'ge. Stephaneum nyomda r. t. Budapest-
