A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár első világháborús plakátgyűjteménye - 1919
1919-04-15 / 8221
J> 3SS-/3/[s9/9.4.Jr / / / / 6. Internacionále (1864—1877) . A tőkéstermelés nemzetköziesedése megszülte a munkásmozgalmak nemzetköziesedését is. A tőkések világot uraló és kizsákmányoló Intemacionálejával felvette a harcot a világ elnyomottjainak és ldzsákmányoltjainak Inter- nacionáleja. Tizenliét évre volt szükség, amíg visszhang kelt Marx és Engels Kommunista Kiáltványának örök jelszavára: „Világ proletárjai egyesüljetek!“ Az 1848-iki forradalmakhoz fűzött remények nem teljesültek be. A munkásság felszabadító szociális forradalma helyett csak erőtlen kispolgári forradalmak gyönge lángjai nyugtalanították^ középkori reakcióval hamarosan szövetkezeit nyeregbe jutott burzsoáziát. De az elnyomatás kérlelhetetlen, bosszúálló eszközeivel kioltott forradalmi tüzek varázsában minden őrködés, minden óvintézke- ’s dacára is ott izzott továbbra is a parázs, nelynek élesztgetéséhez teljes nyíltsággal 1864- n egy londoni értekezleten fogtak ismét hozzá munkásság vezetői. Marx Károly nehéz megpróbáltatásokkal teli küzdelmek után elérte célját: a világ proletárjai egyesülésének hatalmas épületéhez, tizenhét évvel a Kommunista Kiáltvány után lerakták az első alapköveket. Angol, francia, belga, német, olasz, spanyol és svájci proletárok megalakították az 1. Internacionálét, a „Nemzetközi Munkások Szövetségét.“ Emberfeletti munka és páratlan tehetség megnyilvánulásának eredménye volt ez a szövetség, amelynek minden születési szépséghibái és gyöngesége mellett is, az az érdeme meg volt, hogy olyan férfiakat állított a nemzetközi prole- társág mozgalmának korinányrudjához, akiknek nézetei a legfőbb elv tekintetében tökéletesen megegyeztek, azt mindannyian tudták és hirdették, hogy a munkásság csak önmagát szabadíthatja meg láncaitól s e megszabaduláshoz csakis a forradalom útja vezet. A munkásságot lenyügöző politikai, anyagi és erkölcsi rabság bilincseit csak a munkásság nemzetközi szolidaritása törheti szét — mondotta az I. Internacionále programmja s ha ezt a célt nem is valósíthatta meg teljesen, annyit kétségtelenül elért, hogy egységesítette, nemzetközivé tette a proletárság harcának módját és eszközeit, fölépítette egy uj világ hitének és reményének, a világ összes elnyomottal testvéresiesedésének csudálatosán fenséges szimbólumát, amelynek láttára a halálra rettent burzsoázia ész nélkül kapkodott fegyverei után, de ezt a nemzetközi munkásszövetkezést megölni még sem tudta. Ez életerős szövetséget a munkásság nemzetköziségének nem tudta megölni még az 1870— 71-iki porosz-francia háború sem, mert mint a testvérgyilkos háború ellen kibocsátott kiáltványban mondja az I. Internacionále: „Mi sohasem felejthetjük el azt, hogy minden állam munkásai — a mi barátaink, minden állam csarnokai ellenben — a mi ellcnsé- ; geink.u Az I. Internacionále 1877-ben Hágában ön- maga mondotta ki halálos Ítéletét, amikor Marx és Engels úgy találták, hogy a szervezkedésnek ez a formája már kiélte magát s ahoz, hogy életerős nemzetközi szövetség letezzcţ szükséges /előbb, hogy minden országi pl^ktárjainak r politikai szervezetei külön-külön flpgerősöd- jjenek. Az I. Internacionále ezzel megszűnt élni, de az eszme nem halt meg. Nem ölte meg az sem, hogy az anarchista Bakurrin hívei lehetetlenné tették az egységes működést, mert az Internacionále eszméje meg nem halhat, el nem temethetik. Ez az eszme benne él minden öntudatos proletár lelkében, aki érzi, hogy a proletárság ereje a nemzetközi egyesülésben van és célját csakis a nemzetközi szociális forradalom utján érheti cl. 18. Internacionále (1889-1914) „Nagy tüntetés rendezendő egyszer s mindenkorra megállapított időpontban olyképpen, hogy a dolgozók valamennyi országban és valamennyi városban egy és ugyanazon a napon kinyilvánítják, hogy követelik a nyolcórás munkanap megállapításáról szóló törvény alkotását és a Párisban tartott nemzetközi kongresszus valamennyi egyes követelésének teljesítését.“ Másfél évtizeddel az első Internacionále szétesése után, 1889-ben, összegyűlvén Párizs- [ bán valamennyi ország munkásainak képviselői első egységes, nemzetközi cselekvésként elhatározták a május elsejének egyöntetű munkásünneppé avatását. A munkásmozgalom ez időben volt az erőgyűjtés korszakában. Az újraszülető nemzetközi munkásszövetség fiatal, tettrekész pártoknak volt egybekapcsolója, melyek közül jelentősebb súlya csupán a német és francia szociáldemokrata pártoknak volt. Angliában és Amerikában az egész osztály- i tudatos munkásmozgalom a szociálistáknak maroknyi csoportjára szorítkozott, a többi orszá- 1 gokban az egész munkásmozgalom alig vetett még valamelyes hullámokat is. Magyarország munkásainak felszabadító küzdelme épphogy levetni készült gyermekcipőit. Oroszország munkásai a cári és a kapitalista igát nyögve, alig bírtak még lélegzethez is jutni. Az első májusi jelszó félénk hangja kimerült a nyolcórás j#éfirkánap követelésében. Csak később, az idők folyamán, amikor a munkás- mozgalom hullámai elborították már valamennyi országot, ahol a tőkés í^rtfTelésriett úrrá, amidőn az imperialisták ter^sz&íWő^poHfikája a milita- rizmust s a hábotu mMiwU mérhetetlen 1 nagyra növelte, akfor ^s^Uaközqtt a három 8, a 8 óra munka, 8 óka-jnj^lfe^jS/ó/a szórakozás jelszavához az áJlaoch^ad^j^f eltörlésének s a nép felfegyverkezéséne^tmiílcia) követelése. Az első május 1., a proletariátus első egységes nemzetközi fellépése lúdbőrössé tette a vagyonososztályt. Csendőrt és rendőrt kiabált a megriadt burzsoá. Az 1890-ik év május elseje katonai táborrá változtatta át a világ valamennyi országának fővárosát. A vörös zászlókra lesett a világ minden csendőre s az ostromállapot képét felöltött utcákra lefüggönyözött ablakok mögül pislogatott a féléiemvéritékes hom- loku polgárság. A május 1-én felvonuló munkások száma nőttön-nőtt, seregük mind tekintélyesebb lett. Amint azonban az erőgyűjtés korszakából átlépett a munkásmozgalom az erőkihasználás korszakába, úgy csökkent a veszedelme is a május 1-nek. Amint kezdte élét veszíteni a hivatalos pártképviseletek megalkuvó politikája folytán a proletariátus osztályharca s átváltozott parlamenti ellenzéki politikává, mely a szocializmus megvalósítását a távol jövő köde mögé burkolta, úgy kezdett május 1-én tisztulni az utca a katonaságtól. A II. Internacionálenak lassanként kihullottak a tépöfogai. Toldozó-foldozó munkával' a három nyolcashoz sem birta eljuttatni a munkásságot a szociáldemokrata párt. A militarizmus, a háború elleni küzdelem nem irányult a gyökerek ellen, csak olyan eszközöket vett igénybe, melyek nem voltak alkalmasak a háború gyökereinek kiirtására. A kapitalista termelés elleni küzdelem elhalaváhyult, az imperializmussal szembe csak egy békítő politikát szögeztek, nem a forradalmat. A többség menthetetlenül behódolt a hazavédelemnek. Stuttgart, Kopenhága, Bázel, a három legutolsó kongresszusa a II. Internacionálenak már csak leplezett haldoklása volt a nemzetköziségnek. A II. Internacionále dicstelenül meg is halt a háború kitörésével. III. Internacionále A II, Internacionále romokban hever. Nemcsak a különben is laza s inkább formai egv^sége a hivatalos munkáspártoknak esett szét alkotó elemeire, de maguk ezek az alkotó elemek: a különböző szociáldemokrata pártok is szétvállot- tak. Nincs ma egyetlen ország sem, melyben egységes munkáspárt volna, jobb- és balszárny elválik egymástól ott is, ahol formailag nem alakultak meg u külön pártok. Az egész világon három főirányzat alakult ki a munkásmozgalomban: 1. A nyíltan az imperializmushoz csatlakozóké. 2. Az imperializmussal harcolóké, a szavakkal nemzetközieké, akik azonban nem folytatnak forradalmi harcot. 3. A forradalmi, a kommunista irányzat. Ä nemzetköziek az egységes forradalmi cselekvésben. A munkásmozgalomnak ez az elkülönbö- ződése, szétesése, akármilyen ellentmondásnak is látszik, az igazi alapja a III. Internacionálenak. Ez a nemzetközi egyesülés nem kongresz- szusi határozatnak az eredménye, nem határozattal, formai megegyezéssel alapítják. Ez a nemzetköziség nem a szavak nemzetközisége, hanem a tetteké, a nemzetközi tömeg fellépése, a szociális forradalomé. Ebben az Infemacionáléban nem foglalhatnak helyet csak a tettekkel nemzetköziek, csak a forradalmárok. Formailag alapja az u. n. zimmerwaldi bal- szárny, azok a pártok és csoportok képviselői, akik visszatérve Marx és Engels hagyományaihoz, teljesen megegyeznek abban, hogy: 1. a munkásoknak nincs hazájuk s minden „hazavédelem“ az imperialista háborúban a szó-, ciáiizmus elárulása. 2. hogy a munkásságnak, úgy amint Marx és Engels lanitották, közvetlen feladata az állam hatalom elfoglalása s az államot nemcsak elfoglalni kell, de mint a kibékithetlem osztáyeilenté- tek termékét, alapjainak: az osztálykülönbségeknek megszüntetésével halálba kell kényszeríteni. Ez a III. Internacionále programmjának alapja. Ennek születése nem függ nemzetközi kongresszustól, hanem a nemzetközi forradalomtól, mely megteremti a nemzetközi proletárdiktatúrát s nemzetközi polgárháborúban biztosítja a proletariátus végső győzelmét az elnyomó burzsoázia felett. Ennek az Internacionálenak nincs szüksége különböző országok számára különböző pro- grammokra. Az imperialista háború és a szociális forradalom korszakában a proletár Qsztályharc nem lehet más, mint nemzetközi harc. Ennek a harcnak feltételeit az imperializmus és a háború egyenlővé tette minden ország munkássága számára. A III. Internacionále nem a szociáldemo-: krácia nemzetközi szövetsége lesz. A demokrácia követelése túlélte magát, mielőtt megvalósult volna valamennyi országban. Jogokat csak forradalmi utón szerezhet a munkásosztály. Forradalmának útja azonban nem állhat meg a demokráciánál, mely jogokat biztosítván a burzsoázia számára, meghagyja a hatalmat is ennek kezében. Nem a demokrácia, hanem a proletárdiktatúra a cél, mely kizárja a jogokból a társadalom burzsoá rétegeit, hogy kiragadja kezéből az uralom, a hatalom alapját: a tőkét. Az első május elseje, melyet egy immár győzelmes proletariátus ünnepel, az idei május. Ez lesz az Internacionále történetében a harmadiknak a kezdőpontja. Alapja a szociális forradalom, programmja egységes forradalmi cselekvés a Kommunista Kiáltvány szellemében. Ez a tetiek s nem a iza- v a k Interna c ion ál ej a. > i
