A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár első világháborús plakátgyűjteménye - 1917

1917-02-26 / 56672

1917. február 29.

19.666 1917—VI.

uám.

A jövedelemadó és vagyonadó alá tartozó jövedelem és vagyon, valamint a hadi nyereségadó alá eső jövedelemtöbbletek bevallása.

A jövedelemadónak részleges életbeléptetéséről szóló 1916. évi XXVI. t.-c. 11. §-ának 1. pontja értelmében minden adóköteles, ha összjövedelme az 1916. évben a 10.000 К-t meghaladta ezen őt, illetve a vele közös háztartásban levőket megillető összjövedelméről, a vagyonadóról szóló 1916. évi XXXII. t.-c. 21. §-a értelmében pedig minden adóköteles, ha adóköteles vagyonának értéke az 50.000 К-t meghaladja, a saját, illetve a vele közös háztartásban levők összvagyonáról és végre a hadi nyereségadóról szóló 1916. évi XXIX. t.-c. 9. és 19. §-ai értelmében a természetes személyek és a jövedelemadó fizetésre köteles jogi személyek — tekintet nélkül arra, hogy volt-e hadi nyereségük vagy sem — ha adóköteles jövedelmük az 1914., 1915. és 1916. években vagy azok valamelyikében a 13.000 К-t meghaladta, a most említett években élvezett jövedelmükről, valamint az 1913. évi jövedelmükről, illetve választásuk szerint az 1911—1913. évi átlagos jövedelmükről

1917. évi március hó 31-ig

vallomást adni tartoznak.

Azok a vagyonadó fizetésére kötelesek, akiknek föld- és házbirtokban fekvő vagyonuk tiszta értéke — beleértve a saját birtokuk mező- és erdőgazdasági üzemi tőkéjét is — a i00.000 К-t nem haladja meg és akiknek más vagyonuk nincs, az 1917. évre

vonatkozólag vagyonadó fizetése iránti kötelezettségüknek érintetlenül való fenntartása mellett kivételesen felmentetnek a vagyonadóra vonatkozó vallomásadás kötelezettsége alól.

1. A jövedelemadóra és vagyonadóra vonatkozó vallomás az e két adónemre előírt közös vallomási íven adandó, amely aszerint, amint adóköteles csak a jövedelemadóra vagy csak a vagyonadóra vagy mindkettőre tartozik vallomást adni, vagy csak a jövedelemadóra illetve vagyonadóra vonatkozó részében vagy pedig mindkét részében töltendő ki.

A hadi nyereségadóra vonatkozó vallomás az e célra szolgáló külön vallomási íven adandó.

I. Az 1909. évi X. t-c. 9. §-a szerint adóköteles jövedelemnek tekintendő az adókötelesnek bármely forrásból eredő és akár tényleg befolyó, akár őt megillető pénzbeli vagy értékkel bíró egyéb bevétele, amelyhez a saját házában, vagy illetménykép, avagy ingyen bírt lakásának haszonértéke, továbbá akár a sajátjából felhasznált, akár illetménykép vagy ingyen kapott gazdasági, üzleti és más cikkeknek pénzértéke is hozzászámítandó. Ennek a nyers bevételnek a törvény szerint megengedett levonások után fennmaradó része alkotja az adóköteles tiszta jövedelmet.

Arra nézve, hogy a bármely forrásból eredő bevétel alatt mi értendő — kijelentetik, hogy ez a meghatározás nemcsak az 1909. évi X. t.-c. 10. és 15. §-aiban felsorolt jövedelem- forrásokból származó bevételekre vonr'kozik, hanem mindazt a bevételt is magában foglalja, melyei az adózó — az említett forrásokon kívül — bárhonnét tulajdonul kézhez vett.

II. Az 1916. évi XXXII. t.-c. 7. és 8. §-ai szerint adóköteles vagyonnak tekintendők:

A) az ingatlanok, ideértve a bányákat és kohókat is, összes tartozékaikkal és a velük összekötött jogokkal, ha pénzbelileg megbecsülhető értékük van; továbbá a mezőgazdasági és erdei termelésnek és az ezekkel összefüggő mellékiparágaknak, valamint a bánya- és kohóüzemekhez tartozó iparágaknak ingó vagy ingatlan (élő vagy holt leltári) vagyonban fekvő üzemi tőkéje;

Bj az ipari, kereskedelmi vagy bármi más haszonhajtó foglalkozásnak ingó vagy ingatlan (élő vagy holt leltári) vagyonban fekvő üzleti (üzemi) tőkéje;

Ő az alább részletesen felsorolt tőkevagyon;

D) minden más, az előző C) pont alá nem tartozó ingó vagyon, kivéve:

a) a bútorokat, ruházatot, fehérneműt, műtárgyakat, könyveket és házi eszközöket;

b) azokat az ingó tárgyakat, melyek az A) és B) pontok szerint mint üzemi (üzleti) tőkék alkatrészei már adóköteles vagyonnak tekintendők.

Az A), B) és D) pontokban felsorolt ingó és ingatlan vagyon csakis akkor adóköteles, ha az a magyar szent korona országainak területén fekszik.

A fenti C) pontban említett tőkevagyon alatt értendők:

1. mindennemű akár a belföldön, akár a külföldön fennálló és kamatozó vagy nem kamatozó tőkekövetelések, tekintet nélkül arra, hogy azokról okirat állittatott-e ki, vagy sem;

2. a belföldön vagy a külföldön elhelyezett takarékbetétek, ideértve a postatakarékpénztári betéteket is;

3. az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott és a fennálló törvények szerint akár adóköteles, akár adómentes kölcsön- kötvények (elsőbbségi kötvények) és záloglevelek tőkeértéke; továbbá a belföldi részvények (üzletrészek) és más értékpapírok tőkeértéke;

4. bárminő külföldi részvénynek vagy értékpapírnak tőkeértéke;

5. a magyar szent korona országainak területén fekvő következő vagyon (vagyonjog), u. m.: a kir. kisebb haszonvételi jogok, továbbá a bérbeadott vadászati és halászati jog, valamint egyéb a föld- és házadó alá nem tartozó szolgáltatások tőkeértéke; a bányamíveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési jutalékok), valamint általában a szolgalmi jogokért járó haszonvételek tőkeértéke; az örökbér tőkeértéke; az 1896. évi XXV. törvénycikkben tárgyalt zsellérbirtokok és az ezekhez hasonló természetű birtokok haszonvételéért fizetett évi szol- gálmányok tőkeértéke, illetőleg megváltás (örökváltság) esetében a váltságtőke; végül a személyvágy reáljogú gyógszertárak tőkeértéke;

6. a belföldi vagy külföldi pénznemekben, bankjegyekben, arany- vagy ezüstrudakban, pénztári utalványokban fekvő készpénz, ide nem értve az adókötelesnek a folyó bevételéhez (1909. évi X. t.-c. 9. §-a) tartozó pénzkészletét, mely jövedelmének lévén alkatrésze, a vagyonadó szempontjából vagyonnak nem tekinthető.

III. A hadi nyereségadóról szóló 1916. évi XXIX. t.-c. 9. §-a értelmében a hadi nyereségadó szempotjából adókötelesnek tekintendő az a jövedelem többlet, amelyet adóköteles az 1914., 1915. és 1916. években az 1913. évi jövedelmével szemben vagy az adóköteles választása szerint az 1911., 1912. és 1913. években elért átlagos évi jövedelmével szemben tényleg elért.

Ha elemi csapás folytán úgy az 1913. évi jövedelem, mint az 1911., 1912. és 1913. években elért átlagos jövedelem a rendesnél jelentékenyen alacsonyabb volt, az adóköteles félnek legkésőbb az általa benyújtott vallomásában kifejezendő kívánságara a legutolsó normális év jövedelme veendő a jövedelem többlet megállapításának alapjául. Megjegyeztetik, hogy az adóköteles azt a kedvezményt, miszerint a hadi nyereségadó megállapításánál az összehasonlítás alapjául az 1913. év helyett a legutolsó normális év jövedelme vétessék, csak az esetben igényelheti, ha az 1911—1913. évek mindegyikére és az általa normálisnak tartott évre vonatkozólag is számszerű, teljesen kimerítő vallomást ad és a vallomáshoz csatolt indokolásban a kérelem jogosságának indokait előadja és igazolja.

2. A vallomásokat annál a kerületi adószámviteli osztálynál kell benyújtani, amelynek területén a természetes személy állandóan lakik vagy tartózkodik.

A vallomások lezárt borítékban is beadhatók, ez esetben azonban a nevet és a lakást a címlapon pontosan ki kell tüntetni.

Az adóköteles természetes személy állandó lakóhelyének azt a kerületet kell tekinteni, ahol viszonyainak megfelelően berendezett lakása van. Csak időleges és átmeneti tartózkodásra berendezett megszállóhely lakásul nem tekinthető. Éhez képest azok az adókötelesek, akik szórakozás végett, vagy üzleti, illetőleg egyéb okokból (pl. mert védkötelezettségüknek másutt tesznek eleget, vagy tanintézeti hallgatók, vagy üzletük másutt van, mint ahol laknak) az évnek egy részét állandó lakóhelyükön kívül töltik, mindenkor állandó lakóhelyükön adnak vallomást.

Több lakóhely esetén, vagyis ha ugyanazon adókötelesnek két vagy több községben avagy a székesfőváros több kerületében van az előző bekezdésben foglalt meghatározásnak megfelelő állandó lakóhelye, a szóbajöhető községek vagy kerületek közül az adóköteles vallomásait annál a községi elüljáróságnál illetve kerületi adószámviteli osztálynál tartozik benyújtani,, ahol jövedelem- vágyon- és hadi nyereségadóit tárgyaltatni akarja. Az adókivetés helyének ekként történt megválasztását köteles a fél a vallomási ivekbe azok első oldalán a 3. tétel alatt is beírni és arról, hogy az adókivetés helyéül melyik községet vagy kerületet választotta, 1917. évi február végéig az állandó lakóhely szempontjából szóbajöhető községek mindegyikének elöljáróságát, a székes- főváros kerületi adószámviteli osztályát szóban vagy írásban értesíteni.

Megjegyeztetik, hogy az adóköteles nincs feljogosítva arra, hogy a jövedelemadóra és a vagyonadóra vonatkozó vallomásának beadási helyéül az egyik községet vagy kerületet, a hadi nyereségadóra vonatkozó vallomásának beadási helyéül egy másik községet vagy kerületet válasszon, mert úgy a jövedelemadóra és vagyonadóra mint a hadi nyereségadóra vonatkozó vallomás egyazon községben illetve kerületben adandó be.

3. Az adóköteles jogi személyek nevében igazgatóságuk, illetőleg törvényes képviseletük székhelyén adandók a vallomások.

4. A külföldön lakó azok a magyar állampolgárok, akiknek az ország területén sem lakóhelyük, sem tartózkodási helyük nincs, vallomásaikat itteni utolsó lakóhelyükön kötelesek benyújtani. Ha pedig ilyen lakóhely nem ismeretes, a vallomási ívek bármelyik községi elüljáróságnál (városi adóhivatalnál, székesfővárosi kerületi adószámviteli osztálynál) beadhatók, amelynek területén a jövedelmi forrás, illetve vagyon van.

5. Az országban nem lakó külföldiek abban a községben (városban) adnak vallomásokat, ahol az ingatlan, az ipari vagy kereskedelmi vállalat vagy telep fekszik, a követelés zálogjoga biztosítva van, illetőleg a vagyon vagy vagyonjog létezik. Több ilyen hely esetén a vallomási ívek bármelyik községi elüljáróságnál (városi adóhivatalnál, székesfővárosi kerületi adószámviteli osztálynál) beadhatók, amelynek területén a jövedelmi forrás, illetve vagyon van.

6. A külföldön lakó azok a magyar állampolgárok, akiknek az ország tarületén sem lakóhelyük, se.n tartózkodási helyük nincs (4. pont), valamint az országban nem lakó külföldiek (5. pont) vallomásaikat a székesfővárosi adófelügyelönél (központi osztály) is beadhatják, aki azokat szükség esetén az illetékes pénzügyigazgatósághoz haladéktalanul továbbítja.

7. Az ingyen kiszolgáltatandó vallomási ivek a félnek hivatalból kézbesítve nem lesznek, hanem azokat az adóköteles a székesfővárosi kerületi adószámviteli osztályoknál maga vagy megbízottja veszi át.

8. Ha a vallomásadásra kötelezett a vallomási íveket kiállítani nem tudná, a kerületi adószámviteli osztály köteles a tollba mondott vallomás alapján a vallomási íveket díjtalanul kitölteni s ennek megtörténtét hivatalból bizonyítani.

9. A vallomásokat nem önjogú (gyámolt vagy gondnokolt), valamint jogi személyek nevében a törvényes képviselő (gyám, gondnok, igazgató stb.) adja, aki ezeknek érdekeit a továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli.

A szolgálatban álló kiskorúak azonban, ha kinevezésszerü rendelvénnyel (szerződéssel vagy más módon) biztosított szolgálati illetményük van és ennek betudásával összes jövedelmük a 10.000 К-t, adóköteles vagyonuk az 50.000 К-t, az 1914., 1915. és 1916. évek valamelyikében jövedelmük a 13.000 К-t meghaladja, vallomásaikat önmaguk adják.

10. A vallomásadásra kötelezettek a vallomásokat meghatalmazottjaik útján is benyújthatják, a meghatalmazott ténykedéséért azonban a meghatalmazó anyagilag felelős. A meghatalmazottak e minőségüket hivatalos felszólításra igazolni tartoznak. A meghatalmazás bélyegmentes. A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbízottat külön meghatalmazás nélkül is meghatalmazottnak kell tekinteni.

11. A vallomások átadójának kívánatára a vallomások benyújtásáról hivatalos elismervényt kell adni. Ha pedig a vallomási ívek boríték alatt nyújtatnak be, ez a körülmény a hivatalos elismervényben külön is megemlítendő.

12. Aki a jövedelemadóra és a vagyonadóra vonatkozó vallomását az előírt határidőben vagyis 1917. március 31-éig be nem adja, pótlék fejében fizet:

a) a kivetés során megállapított jövedelemadónak 5°/0-át, ha pedig az adófelügyelő részéről hozzá intézett felhívásnak meg nem felel, a megállapított adónak további 10°/0-át;

b) a kivetés során megállapított vagyonadónak 1%-át, ha pedig az adófelügyelő részéről hozzá intézett felhívásnak meg nem felel, a megállapított adónak további 4°/0-át, illetőleg, ha az adóalap 200.000 К-t meghalad, a kivetés során megállapított vagyonadónak 5%-át, ha pedig az adófelügyelő részéről hozzá intézett felhívásnak meg nem felel, a megállapított adónak további 10°/0-át.

Aki pedig az 1916. évi XXIX. t.-c. 19. §-a alapján az adófelügyelő által hozzá intézett felhívásra az 1914., 1915. és 1916. években elért jövedelemtöbbleteknek megállapításához szükséges adatokat nem szolgáltatja be, illetve a nem szabályszerűen szolgáltatott adatoknál a hiányt újabb felhívásra sem pótolja, a kivetés során megállapított hadi nyereségadónak 10—25°/0-át fizeti pótlék fejében.

13. Ha a vallomási ívek miként való kitöltésére nézve az adózónak kétségei vannak, szóval előterjesztendő kérésére, akár a székesfőváros kerületi adószámviteli osztályoknál, akár a kerületi adófelügyelőhelyettesnél a szükséges útbaigazítást megkaphatja.

14. Ha a vallomásadásra kötelezett hadbavonult és olyan meghatalmazottja, aki a vallomási íveket helyette és nevében kiállíthatná és aláírhatná nincsen, a székesfőváros kerületi adó- számviteli osztálya a vallomási íveket hivatalból fekteti fel és azok első oldalain a név- és foglalkozásra és a lakhelyre vonatkozó rovatokat kitölti; azután pedig a vallomások elmaradásának fentebb említett indokát, a vallomási ívek végén pecsét alatt igazolja.

Ebben az esetben az adópótlékok alkalmazásának (12. pont) helye nincs.

15. Az 1909. évi X. t.-c. 71. §-a, az 1916. évi XXXII. t.-c. 32. §-a, illetve az 1916. évi

XXIX. t.-c. 26. §-a szerint jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el a vallomás adására

kötelezett, ha a jövedelmére, vagyonára, illetve hadi nyereségére vonatkozó vallomásában, vagy illetékes helyről hozzá intézett kérdésekre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában, vagy jogorvoslatának indokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítésére alkalmas, illetőleg adóköteles jövedelemforrást, vagy adóköteles vagyont szándékosan elhallgat.

Büntetlen marad azonban a tettes, ha a följelentés megtörténte vagy a vizsgálat megindítása előtt nyilatkozatát illetékes helyen kijavítja vagy kiegészíti, az elhallgatott jövedelmet, illetve vagyont bevallja, illetőleg helyes adatokat szolgáltat be vagy mulasztását pótolja.

Megjegyeztetik azonban, hogy az a körülmény, hogy a csak becslés útján megállapítható vagyon értéke vagy a csak becslés útján megái lapíthó jövedelem összege, nem a vallomásban

kitüntetett összeggel lett a kivetés során megállapítva — magában véve még — a jövedéki

kihágási eljárás megindítására alapul nem szolgálhat.

9 székesfőváros tanácsa.

&>DáŕE3T SíÉWSFÖVAsOS HtewraMBAjA - un. -