Vendéglősök Lapja, 1933 (49. évfolyam, 1-23. szám)
1933-03-05 / 4-5. szám
XXXXIX. ÉVFOLYAM 4—5. SZÁM 1933. MÁRCIUS 5 (TEIVÉC1LŐ-, SZÁLLÓ-, KÍVÉNIPABI ÉS KÖZLAZOASÁLI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre IO pengő Hirdetési díj szövegoldalon o0 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ LYÓ1KLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 1 ÓRÁI« Meg kellene oldani csakugyan ezt a kérdést valahogyan és nem lehetetlen, hogy mind a két érdekelt fél nagyon vágyakozik már arra, hogy megoldja vagy megoldassa valamiképen. A kaposvári kísérlet, sajnos, nem igen vezethet a sikerhez. Hiszen a magyar cigány nem olyan már, hogy csak a régi gyönyörű nótákat tudja és azokat húzza a kávéházakban, zenés éttermekben, korcsmákban és vendéglőkben, amelyekért nem jár semmiféle jogdíj éppen a régiességük miatt. Ezért hát nem nagy jövőt kell jósolnunk a merész kísérlethez, amely kizárólag olyan nótákat akar huzatni a cigánnyal, amely zenedíjmentes, jobban szólva: jogdíjmentes. Pár hetes kísérletezés meggyőzi a tervek kieszelőit és végrehajtóit arról, hogy az álláspontjuk tarthatatlan. Sajnos, az igazság is azok részén van, akik azt akarják, hogy azokért a zenékért és dalokért, amelyeket ők szereztek, bizony fizessen az ember, ha hallani akarja. És modern, jogérzékkel dicsekvő embernek meg kell értenie azt, hogy éppúgy nem lehet megkövetelni a zeneszerzőtől azt, hogy ingyen dolgozzék, csinálja a legszebb és legdivatosabb nótákat, tánczenét, miegymást, mint ahogy eddig még senkinek sem jutott az eszébe felháborodni azon, hogy a cigánynak jár valami a muzsikálásért, az nem cincoghat ingyen! Mert azt is meg kell gondolni, hogy mit muzsikálnának a cigányok, ha nem volnának nótaszerzők és zeneszerzők. A cigányok és a zenekarok művészete bizony mindig csak másodrendű produkció marad. Nem értékben, dehogy is. De időben — mindenesetre ! Hiszen előbb a zeneszerzőnek meg kell alkotnia a nótát, zenét, csak akkor kerülhet sor a muzsikusra, legyen az cigány vagy egyéb zeneértő. És ha ettől a másodrendű művészettől természetesnek tartja valaki, hogy az nem méri a tudományát ingyen, hogyan követelheti azt meg a zeneszerzőtől, aki nélkül nem lenne muzsika, de még fütyülni- való se ? Igenis, be kell vallanunk, hogy a jog és a törvények szerint is a zeneszerzőnek pénz jár azért, ha az ő szerzeményeit játsszák a helyiségeinkben. Magyarország nem nagyon sietett ennek a jogos igénynek az elismerésével. Ötven-hatvan évvel járt a nagy nyugati államok mögött, amelyek már intézményesen biztosították a szerzőik jogait, amikor itt még minden szabad volt ezen a téren. És senki sem ütközött meg azon, hogy a legszebb és legnépszerűbb nóták szerzői éhenvesztek, vagy elvitte őket a sok nélkülözések között megszerzett tuberkulózis, amíg a dalaikat játszó cigányok homlokára százasbankókat ragasztgattak föl a részegek vagy a duhajok. Azoknak a bankóknak igen kevés hányadrésze is elég lett volna ahhoz, hogy a Dankó Pisták életét sok-sok értékes évtizeddel hosszabbítsa meg! De akkoriban még nem volt törvényes kar, amely oda- nyuljon ezekhez a bankókhoz és elszedje a részleteket belőlük ! Nemcsak hogy nem jogos, de nem is emberi, ha nem akarjuk megfizetni a legnagyobb emberi munkaértéket, az agyvelőt és a tehetséget! Elhisszük, hogy fáj most minden kiadás. Hogy nincsen pénz és hogy mindent meg kell kísérelni arra, hogy a rezsit le tudjuk csökkenteni. Dehát vannak bizonyos dolgok, amelyek nélkül nincsen meg az üzlet, hiába. A világítást, vízfogyasztást, az elemi szükségleteket fizetni kell a legrosszabb üzletmenetben is. És a szerzői jogdíjakat meg kell szoknunk, hogy elemi kiadásnak tekintsük mindenütt, ahol zenére vagy mulattató dolgokra szükség van ! Ellenben másutt vannak a bajok. Izgatott és elkeseredett hangulatban tartotta meg a Budapesti Kávésok Ipartestülete ezévi rendes közgyűlését. Mészáros Győző elnöki megnyitóbeszédében rámutatott a kávésipart sújtó bajokra s bejelentette, hogy Keszey Vincével együttesen küldött- ségileg felkeresték Thaly Zsigmond dr. államtitkárt, akinek a figyelmét felhívták arra, hogy az ország italmérői csupán csak akkor tudnak adót fizetni, ha az állam segítségükre siet és három évre beszünteti az italmérési engedélyek kiadását. Havas Nándor a főtitkári jelentésben megállapítja, hogy a gazdasági élet leromlása az elmúlt évben tovább folytatódott. A kávésipart harminckétféle adó, magas házbér és mindenféle közteher sújtja, azonkívül erős versenyt támasztnak neki a bridge- és römiszalonok. Magában a kávésiparban is az árrombolás jelenségei mutatkoznak. Az Ipartestület Lehet, hogy nagyon sok az a jogdíj egy-egy rosszul- menő üzemre. Hogy nagyon jó lenne, ha alapos revízió alá vennék a zenei és egyéb jogdíjak fizetési kényszerét! Mert hiszen erre van könnyű és állítólag igen egyszerű mód, a Zeneszerzők Szövetkezetének az egyszerű fölszólítása erre. A szerzők szövetkezete ugyanis annakidején erre határozott ígéretet tett úgy a kormány, mint szakmáink felé és lehetetlen, hogy ennek az ígéretnek ne legyen valami kötelező hatálya ! Reméljük, hogy sikerülni fog az arra hivatott vezetőknek az elmérgesedő és semmi jóval nem kecsegtető harcot beszüntetni és megtalálni a helyes utat a megértés felé. Végre is a zeneszerzők sem lehetnek meg anélkül, hogy munkáikat előadják, ahogy a zenészek sem muzsikálhatnak anélkül, hogy a szerzők ne komponáljanak ! A kaposvári harc csak arra volt jó egyelőre, hogy megmutassa, mennyire elmérgesedett ez a nagyon is elhanyagolt kérdés. Foglalkozni kell vele és kihúzni a méregfogát! Meg kell adni mindenkinek, ami őt megilleti, de mindenkinek be kell látnia, hogy a mai nehéz viszonyok között sokkal kevesebb illeti meg, mint azelőtt, a jó időkben ! Vezsényi Gábor nagyvendéglős. főleg a vigalmi és fényűzési adók fenntartása, továbbá az elektromos áram díjának magassága ellen tiltakozik. A megindult vitában Strausz Vilmos dr. különösen a házbérek magassága ellen, Reiner István pedig a közterhek ellen kelt ki. Lissauer Gyula hatósági beavatkozást követelt az árrombolások megakadályozására, Katona István pedig az illegitim iparűzőkről beszélt. Kifogásolta többek között az árúházak olcsó ebéd- és uzsonnaakcióját, továbbá a bridge- és römiszalonok működését. Nagy megdöbbenést keltett egyik régi és érdemes körúti kávésnak a bejelentése, aki több, mint harminc éve vezeti a főváros egyik tekintélyes és közszeretetnek örvendő kávéházát. A kávés könnyek között mondta el, hogy a túlzottan magas házbér terhe alatt üzlete összeroppanóban van és ha sürgős Egy körúti kávés bejelentette a Kávésipartestület közgyűlésén, hogy házbérgondjaimiatt öngyilkos lesz. Popper Mór és Lipút r.-t., bornagykereskedés Telefoni 48-4-62 Budapest-Kőbánya^ Előd ucca 8. szám. Aiapíttatott i869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
