Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-20 / 2. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1033. január 30. •* A bejelentésre nyolc napi határidőt szab a törvény, célszerű azonban a bejelentést a határidő bevárása nélkül nyomban teljesíteni, mert annak elmulasztása esetén, ha az alkalmazott megbetegedik, az az összes gyógyköltség és táppénz folyósítása a munkaadó terhére történik. ■ A bejelentésnél az egyes rovatokat pontosan ki kell tölteni. Azoknál az alkalmazottaknál, akiknek borravalójuk nincs, a pénzbeli járandóságokon kívül a természetbeni ellátást is fel kell tüntetni. Ha az alkalmazott ott is lakik, akkor ,,teljes ellátást“, ha azonban csak kosztot kap, de lakást nem, akkor ,,élelmezést" kell a természetbeni járandóságok rovatába bevezetni. A természetbeni járandóságok pénzbeli egyenértéke ugyanis mind a két esetben más és más és ha a munkaadó helytelenül tölti ki a rovatot és alkalmazottja ennek folytán magasabb napibér- osztályba kerül, akkor a különbözetet visszamenőleg nem törlik, viszont a tag megbetegedése esetén a magasabb táppénzkülönbözetet a munkaadó terhére írják. A teljes ellátás pénzbeli egyenértéke Budapesten 50 pengő (a környékben — ahova villamos jár — 44 pengő, vidéken pedig 40 pengő), míg ugyanaz lakás nélkül 40 pengő. Azoknál az alkalmazottaknál, akiknél a kereset részben a borravalókból alakul, sem keresetet, sem mellékjavadalmazást feltüntetni nem kell. Ezeket ugyanis az Ipartestülettel kötött megállapodás értelmében a foglalkozás, illetve az alkalmazás minőségének pontos megjelölése alapján sorozza az Országos Társadalombiztosító Intézet a megfelelő napibérosz- tályba. A jelenleg érvényben levő és Budapest területére kiterjedő hatályú megállapodás a következő megkülönböztetéseket teszi : 1. főpincér, fizetőpincér a 10. ; 2. pincér (éthordó) a 7 .; 3. kiszolgálólány, csapospincér a 4. ; 4. befszabadult borász, süteményes, kenyeres, trafikos, újságos, telefonos, ruhatáros, illemhelyfelügyelőnő, takarítónő a 3. ; 5. vendéglői tanonc az 1. napibérosztályba tartoznak. Ha a telefonos vagy ruhatáros albérlő, akkor nem kell bejelenteni, a ruhatáros által esetleg felvett alkalmazottakat nem a vendéglős, hanem a ruhatári albérlő köteles bejelenteni. A bejelentésnél csak a fentebb felsorolt megjelöléseket szabad használni. Helytelen például a ,,borfiú“ megjelölés, mert ebből a Társadalombiztosító Intézet nem állapíthatja meg, hogy ,,vendéglői tanonc“, vagy ,,felszabadult borász“-e az illető. A szakácstanoncra a megállapodás nem terjed ki, mert az nem kap borravalót, ott tehát fel kell tüntetni, hogy mit kap, esetleg azt is, hogy semmit sem kap. A bejelentő lap napibérosztály rovatába pedig be kell írni azt az osztályt, amelybe az alkalmazott a megállapodás szerint tartozik. Ha a tanonc felszabadul, vagy a felszabadult borászból pincér (éthordó) lesz, tehát az alkalmazás minőségében beállott változást szintén nyolc nap alatt az erre szolgáló „változást jelentő lapon“ be kell jelenteni, úgyszintén a nem borravalós alkalmazottak javadalmazásában beálló emelkedést vagy csökkenést is. Nyári vendéglőkben vasárnapokon, továbbá a báli szezonban és egyes különleges alkalmakkor (pl. szilveszter) egyetlen napra, vagy csak egyetlen estére felvett alkalmazottakat be kell jelenteni és ugyanazzal a nappal egyidejűleg mindjárt ki is kell jelenteni. Ha a kilépés napjául a következő napot jelöljük meg, akkor a Társadalombiztosító egy nap helyett két napra rója ki a járulékot, mert a kilépés napja is számít. Bár a kisegítők az állandó alkalmazottaknál rendszerint nagyobb fixösszeget kapnak, keresetet ezeknél sem kell feltüntetni, csupán az alkalmazás minőségét (pl. pincér, fizetőpincér stb.). A kijelentésnél szintén vigyázni kell a nyolcnapos határidő betartására, mert az ezen túl történő kijelentés esetén nem a kilépés napjáig, hanem a kijelentés napjáig számítják fel a járulékot. Nagyon fontos, hogy mindenkor a megfelelő nyomtatványokat használjuk. Sok vendéglős azokat az alkalmazottakat, akik lakást is kapnak, akár időmegtakarítás, akár a kellő tájékozottság hiánya okából az úgynevezett ,,háztartási“ bejelentőlapon jelenti be, amely a munkábalépés bejelentésén kívül a beköltözés bejelentésére is szolgál. Mivel a vendéglősnek lakásán rendszerint van olyan alkalmazottja is, akit csak a háztartásban foglalkoztat, aki tehát eszerint kizárólag háztartási alkalmazott, könnyen megtörténik, hogy a rendőrségi nyomtatványon bejelentett háztartási alkalmazottat is iparinak veszi a Társadalombiztosító és nemcsak kétszeres betegségi járulékot, hanem még öregségi járulékot is ró ki utána. Mikor pedig a munkaadó kijelenti a háztartási alkalmazottat, aki a vendéglői alkalmazottak közé volt sorozva és így a háztartási alkalmazottak közt nem is szerepelt, a Társadalombiztosító nyomozással megállapítja a belépés napját, attól kezdve visszamenőleg kirójja a járulékot, az ipari alkalmazottaknál pedig a kilépés feljegyezve nem lévén, ott továbbra is felszámítja a járulékokat. Az ilyen kétszeres kirovást szóbeli felszólamlás alapján rövid úton törlik ugyan, de még ez a kevés utánjárás is elkerülhető, ha a háztartási bejelentőlapot kizárólag háztartási alkalmazottaknál használjuk. A bejelentés helyes módja tehát a lakásban is részesülő vendéglői alkalmazottaknál az, hogy a munkábalépést és az abból való kilépést a Társadalombiztosító nyomtatványán, a be- és kiköltözést pedig a rendőrség budapesti lakos be- és kiköltözésének bejelentésére szolgáló nyomtatványán teljesítjük. A törzs- számot mindig pontosan tüntessük fel. A nagyobb vendéglőkben alkalmazott üzletvezető, könyvelő, pénztárosné stb. nem az OTI-nál, hanem a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél jelentendő be. Felszólamlásoknál követendő eljárás. Minden munkaadó havonkint kimutatást kap, amelyen fel vannak tüntetve a kérdéses számfejtési időszakban szolgálatában álló összes alkalmazottak. A számfejtési időszakon — ez a kimutatáson mindig jelezve van — belül be-, illetve kilépett alkalmazottaknál azonkívül fel van tüntetve a be-, illetve kilépés napja is. Minden alkalmazottnál fel van tüntetve a napibérosztály és az, hogy hány hétre, illetve napra van számfejtve utána a járulék és milyen összegben. Dr. Sz. P. Rendelet az ipardíjak és pénzbírságok felhasználásáról. A kereskedelmi miniszter rendeletet adott ki, melyben intézkedik az ipartörvény alapján befolyó ipardíjak, pénzbüntetések és pénzbírságok hovafordítása felől. A rendelet értelmében ezek a díjak a tanoncoktatás céljaira használandók fel és általában annak a községnek a tanonciskoláját illetik, mely községben pénzbüntetéssel vagy pénzbírsággal sújtott egyén a kihágást elkövette, illetve az ipardíj ellenében a szolgáltatást igénybe vette. Egyévi felmondást csak az igényelhet, kinek magasabb tudományos képzettsége van, aminek ugyan nem kell feltétlenül elméletinek lenni, hanem alapulhat gyakorlatilag szerzett tapasztalatokon, ismereteken is, ami abban az esetben állapítható meg, ha az alkalmazott ily széleskörű tudást, nagy szakismeretet igénylő állást, munkakört hosszabb időn át kifogástalanul töltött be. (Bp. T. VI. 6481 — 1909. Löw.) A termelői kimérések jövője és a vendéglősipar. A borfogyasztási adó segíti elő a kontárkodást! A Borászati Lapokban ez az érdekes kis cikk jelent meg a bennünket annyira közelről érintő termelői borkimérésekről : ,,A termelői kimérések elszaporodása, a termelőknek az az igyekezete, hogy a fogyasztóhoz közelebb kerüljenek, eddig teljes sikerrel jár. A vendéglősöknek a panaszai is mintha halkulnának ! A borértékesítés nehéz munkáját a magyar borkereskedelem legtöbbje a mai nehéz pénzügyi viszonyok között képtelen folytatni. A termelő intézi a saját sorsát és a termelő viszi a fogyasztóhoz ter- melvényeit, kikapcsolja a közvetítő kezeket. Honnan ered a termelőknek ez az igyekezete, miért kénytelenek ezzel is foglalkozni ? Legfőbb oka a főváros közel 20 filléres és a többi nagyobb fogyasztópiacoknak 18 filléres borfogyasztási adója. Ezt a tehertételt a kereskedelem rezsijének tehertételével együtt lehetetlen kibírni. Úgy a termelő, mint a kereskedő összeroskad a súlyos terhek alatt. A termelő tehát az egyiktől szabadulni akart, legalább is átmenetileg és ez a kereskedő volt*. Mindenképen igyekszik nélküle forgalomba hozni a bort. Ezt eredményezi a magas borfogyasztási adó ! De eredményezi azután azt is majd, hogy a kereskedelem kikapcsoltatván, nem marad más értékesítési mód, mint a termelői kimérés. A termelőnek tehát új anyagi forrásokról kell gondoskodnia, melyet a kimérésekbe, fuvarba, fogyasztási adóba fektet stb. Át kell formálódnia a termelőnek, a borát házasítani, jobban kezelni, kikészíteni kell majd, át kell vennie a kereskedelem és részben a vendéglős szerepét. Ez utóbbi könnyebb, az előbbit csak nagy tőkével bíró nagyobb termelők tehetik meg. Egészen át kell formálódnia a termelői munkának és jobban bele kell mélyednie az értékesítés bonyolult útvesztőjébe, hogy ki tudja védeni azt a nyomást, amit a kereskedelem és vendéglősipar nyeresége (munkájának jogos gyümölcse bár) a magas borfogyasztási adó mellett, mint többlet, a termelői árra gyakorol. Hogy a végeredményben ez milyen befolyással lesz a jövőben a termelő munkájára, azt előre nem tudjuk, csak sejtjük. Ma mindenesetre átmenti a nehéz időkben azokat, akik ilyen termelői kimérésekkel bírnak és módjuk van így értékesíteni boruknak ha nem is egészét, de nagyrészét. /\ borfogyasztási adó eltörlése esetén természetesen minderre nem lenne szükség, de amíg ez megmarad, addig a termelői kimérések szaporodni fognak és mint egyetlen jobb áron való értékesítési mód szerepel.“ Az érdekes, de kizárólag a termelői érdeket figyelő cikk tanúságai és biztosítása ellen bizony tiltakoznia kell a vendéglős, kimérő és borkereskedelmi érdekeltségeknek. A mi panaszaink korántsem halkulnak meg. A borértékesítés útvesztőiben a termelő még könnyebben kitöri a nyakát, mint az ott megedzett szakember és félő, hogy a jószándékú tanács meg- fogadói szörnyen pórul járnak. Mi tovább is a kontár- . rág egyik engedélyezett fajtájának vesszük ezeket a kiméréseket és minden fegyverrel kénytelenek vagyunk küzdeni ellene ! Termelőd kimérések a külföldön. A Borászati Lapok írja: Nem egy magyar termelő vendéglőt nyitott Lengyelországban és ilyen módon kívánja tokaji borát elhelyezni a közvetlen fogyasztó számára. Amint belföldön is a közvetlen fogyasztóval való érintkezés segíti a szőlősgazdákat, úgy a külföldre is ugyanez a módszer alkalmaztatik. És ez a helyes. A termelők ez esetben önmaguknak biztosítják azokat a hasznokat, amelyeket mások számolnának el, de még e haszon sem mutatkozik számukra elegendőnek és egyáltalában hasonló magán „borházak“ alapítására nem is gondoltak. A sanyarú helyzetben minden bizonnyal a végső erőfeszítés munkája ez, amely, reméljük, eredményes is lesz, bár nem kis költséggel, befektetéssel jár. Viszont reméljük, hogy Lengyelországon kívül későbben a többi országok jönnek. A szódavíz nem azonos a mesterséges ásványvízzel, ennélfogva szódavízkészítéshez képesítés igazolása nem szükséges, ellenben iparigazolvány kell. (Budapesti kér. és iparkamara.)
