Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-07-05 / 13. szám
XXXXVIII. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1933. JÚLIUS 5 r ww ■■ (VEIVDÉCiLŐ-, SZÁLLÓ-, KÍVÉSIPABI ÉS KÖZÚAZDASÁCÍI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 15.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre ÍO pengi Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ajlapította : IHÁSZ GTÖBCiT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YI0LA-UTCA 3. SZÁM Teleíonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁI« Megállapították a kiküldött bizottságok és vizsgálók, hogy merő rágalom az, mintha a magyar nyári vendéglők és nyaralóhelyek visszaélnének azzal, hogy ezidén a magyar nagyközönség legnagyobb része itthon nyaral. A miniszterek által árdrágí- tási megállapításokra kiküldött emberek lettek a magyar vendéglősi és nyaralói karnak a legnagyobb igazságtevői, mert ők nem fukarkodtak az elismeréssel sem. Szívesen jegyezték meg a vizsgálatok végén, hogy a vendéglősök és a nyaralóhelyek tulajdonosai a legnagyobb áldozatkészséggel követtek el minden azt irányban, hogy a közönség a legmodernebb kényelem keretei között a legjobban érezhesse magát. Ennyi igazán elég attól a bizottságtól, amelyet ellenünk kellett kiküldeni, hiszen az újságok és a magánosok tele voltak panasszal ellenünk. Az a magyar nyaraló, aki mukkanás nélkül dobálja a pénzét Osztendében vagy Svájcban, annak nagyon is sok volt a mai szerény vendéglői és nyaralói árszabás itthon ! És az, aki ezeken a méregdrága külföldi nyaralóhelyeken megelégedett a bugyel- lárisának megfelelő igen szerény helyecs- kével, majdnem fürdőszobában alva át a nyaralás külföldi flancnapjait, az nagyon elégedetlen volt a magyar komforttal, amely az ő csekély pénze ellenében nem tudta azt nyújtani neki, amit az itthoni flancigénye megkövetelt volna ! Ami viszont a legmulatságosabb, éppen azok voltak ellenünk a legfőbb panaszkodók, akik nem is nyaralókban és vendégfogadókban laktak és laknak az idén, hanem egyszerű magánházakban. Ezeknek az ellen volt kifogásuk, hogy a vendéglős hajtja fölfelé a magyar fürdőhelyeken és nyaralóvidékeken az árakat, mert egyre vásárol és minden pénzt megad, csakhogy a vendégeit minél jobban kielégíthesse. Azt igazán nem lehet megtiltani senkinek, hogy ne abból és ne annyit vásároljon, amennyit akar. A jámbor szándék tehát, amely a vendéglőst el akarta tiltatni attól, hogy az egyes vidékeken összevásárolja, amire neki szüksége van, az csak nevetséges kísérlet maradt. Bizony lehetséges, hogy az egyes helyeken a magános nyaralók napi bevásárlásainak kellemetlen konkurrense a vendéglős és fogadós, akinek igen sok kell, mert hiszen a vendégeiről van szó, nemcsak a háznépének a szükségleteiről. De ezen nincsen segítség és ezért nincsen mit panaszkodni sem. Hiszen a termelőnek inkább érdeke, hogy sok és jobb áron fogyjon, mint ennek az ellenkezője. Ellenben az összes fogyasztóknak közös érdekük az, hogy az árak ne szökjenek föl az elérhetetlen magasságokig. És ebben sokkal inkább a vendéglősé a szó, mint azé a pár nyaralóé, aki néhány sárgarépával, tökvétellel igazán nem irányíthatja a szükségleteket és azok árait. Sokkal sajnosabb, hogy a nyaralóhelyeken a vendéglős és fogadós egyaránt kénytelen fölvenni a versenyt az államilag támogatott termelői borokkal és azok dumpingáraival. Ez majdnem annyit jelent, hogy a fogadóstól és vendéglőstől csak az olyan nyaralóvendég veszi a bort, aki mégis tart valamit az egészségére és akinek nem mindegy, hogy milyen ellenőrzésű borokat fogyaszt. Mert hiszen a termelői árakkal nem bír versenyezni a vendéglős és korcsmáros ezeken a helyeken, csodálatosképen még akkor sem, ha ő is termelő, vagyis, ha maga termeli az elfogyasztásra kerülő borokat. Itt még szükséges az erélyes szakmai akció! A nyaralók és nyári vendéglők ügye azonban nem áll egyedül a mai problémáink között. Most vette át az Allamvasút véglegesen és a teljes beolvasztás minden ismérvével a Délivasút magyar vonalait és máris olyan hírek érkeznek, mintha az igen értékes vonalak mentén elterülő vasúti vendéglők és kimérések ügyében kellemetlen fordulatot várhatnánk. Mintha valami nagy tröszt kezébe akarnák átjátszani könnyebb kezelhetőség ürügye alatt az összes vendéglőket és kiméréseket! A mi szakmáinknak és a fogyasztásnak is az az érdeke, hogy az egyes vasúti vendéglők is versenyezhessenek egymással. Emlékezetes, mennyire megtudta jegyezni az egyes vonalak közönsége, hogy hol van a legjobb bor, legkitűnőbb sör és inkább szomjazott addig. A kisemberek, az egyes vállalkozók jelentik az állandó és emelkedő nívót a szakmában, nem a trösztök ! Tiltakoznunk kell tehát az eltrösztösítésnek ilyen formája ellen, még akkor is, ha megvan rá a garancia, hogy a vendéglősöket és kimérőket meghagyja az új trösztrezsim is a helyükön. Egészen más az, ha valaki saját magának dolgozik és más, ha a más javára. Nem szabad a mi vasúti vendéglőseinktől elvenni a reményt és a lehetőséget a tőkegyűjtésre és az önállóvá léteire, bárminő kényelmes lenne is az egységes kezelés és leszámolás a vasútra nézve. Adóban és polgári életben ezerszeresen visszanyeri az állam azt a kis kellemetlenséget. És nagyon örvendetes, hogy az egész szakma egységesen állást foglal a szezonban érdekelt összes szaktársak érdekeiért, mert ez jelenti azt, hogy egységes lesz a szakma minden egyes emberének az ügyében is. így nem maradhat el a siker! Szamosi Károly vendéglős. Száztizenöt pesti kávés adóközössége nem bírja el a 165.000 pengős forgalmi adót. Június 30-án járt le a budapesti kávésok adóközösségi megállapodása. A kávésok mintegy öt esztendő óta a pénzügyminisztérium engedélyével működő adóközösségben fizetik a forgalmi és fényűzési adót. Ez év január 1-től június 30-ig terjedő félévre 165.000 pengő forgalmi, illetve fényűzési adó fizetését vállalta a kávésok adóközössége. Száztizenöt budapesti kávés tartozik az adóközösség tagjai közé s ezeknek kellett a 165.000 pengőt fizetniük. Most hogy az az adóközösségi megállapodás lejár, a kávés- ipartestület máris lépéseket tett azirányban, hogy június 30-tól kezdődő időre a pénzügyminisztérium mérsékelje az adóközösség által fizetendő adó összegét. A kávésok rámutatnak arra, hogy a forgalom egyre csökken, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a kávéházak tulajdonosai és így az adóközösség száztizenöt tagja képtelen az elkövetkező félesztendőre 165.000 pengőt fizetni. A kávésok kérik, hogy a pénzügyminisztérium legalább 25%-kal mérsékelje adókötelezettségüket, vagyis 1932 június 30-tól 1933 január 1-ig az eddigi 165.000 pengő helyett körülbelül 125.000 pengő adót rójanak le. Az ipartestületben most folyik a munka az erre- vonatkozó statisztikai adatgyűjtésre s a pénzügy- miniszter elé terjesztendő memorandum összeállítására. Mihelyt ez elkészül, az ipartestület módját fogja keresni, hogy a kávésipar kívánságát mielőbb a minisztérium elé terjessze. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Blldapest-KŐhánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
