Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-05-20 / 10. szám
XXXX VIII. ÉVFOLYAM ÍO. SZÁM 1933. MÁJUS 3« (VEIDÉOLW-, I8ZÍLLÖ-, KAVÉSIPABI ÉS KÖZGAZDAlÍEI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre ÍO pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér liasábinilliinéterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZOTÖB«T Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS Ó It ÍK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 3 ÓRÁIG A meleg étel kiszolgáltatása, vagy megtiltása lett a legkomolyabb ütközőpontja két közel- rokon szakmánknak, a korcsmáros és a vendéglős iparnak. Ankétoznak, tárgyalnak, komoly nyilatkozatokat tesznek és még hozzá idegen fórumokhoz fordulnak egymás ellen a szakmáink, ahelyett, hogy iparkodnának egymás között békés úton elintézni az ügyet. Őszintén szólva, nem valószínű, hogy a dolognak akármelyik részre való eldöntése valami jelentős eltolódást vagy jelentősebb javulást okozhatna. Hiszen a két testvérszakma válsága sokkal mélyebb és sokkal távolabbi gyökerű, semhogy ez a csekélység valamit is tehetne a javulás érdekében. A döntés nem fog késni sokáig, ez bizonyos, mert hiszen mind a két érdekelt fél részéről mindent elkövetnek annak a kisürgetésére, hanem egyáltalán nem lehet megnyugtató, akármelyik félnek is ad igazat. Mindent egybevetve, megint olyan kérdés felett folytatnak a mi szakmánkban meglehetősen gyümölcstelen vitát, amely kérdésben egyedül az élet és a kereskedelmi vagy ipari kialakulásnak a folyamata hozhat végleges döntést. Hiszen hiábavaló a hivatkozás a nagyon is régi más avulófélben levő törvényekre, amelyek alkalmatlanságáról egyéb ügyekben éppen az a fórum van a legjobban meggyőződve, amely itt éppen rá akar hivatkozni. De így egymás között, mástól ki nem hallgatva megvallhatjuk, hogy a szakmáink helyzetét szabályozó törvények közül alig van egy-kettő, amely megfelelne a mai kialakulásoknak, a többi elavult és inkább káros a fejlődésünkre, semhogy elősegítené azt. Az egy tál meleg étel kiszolgáltatási engedmény nem is olyan nagy és jótékony hatású dolog, amint azt a korcsmáros szakma egyeteme föltételezi. Hiszen nagyon jól tudjuk, mi követi majd ezt az engedményt. Az egyes korcsmá- rosok bizonyos idő múltán szinte meg fogják követelni a vendégeiktől, hogy fogyasszanak el náluk egy tál meleg ételt, hiszen az készen van és azt el kell adni a vendégeknek, az ő számukra készült. Így egyre jobban kinézik majd onnan azokat a vendégeket, akik az eddigi szokás szerint, vagy a zsebük tartalma miatt is inkább magukkal hoznak valami kis holmit, amit megeszegetnek a korcsmában rendelt borocska mellé. Kezdődnek majd ugyanazok a panaszok és sérelmek, amelyek eddig a vendéglők ellen annyi kellemetlenséget okoztak, bár nem igazságosan, hogy azokból kinézik azokat a vendégeket, kik nem akarnak az ételek mellé bort vagy sört is fogyasztani ! Csakhogy itt megfordul a dolog rendje, mert a főző korcsmák ellen az lesz a panasz, hogy enni is kell, ha az ember borocskát akar kapni. Természetesen ez is túlzás lesz. De az bizonyos, hogy aki kockáztatott valami meleg ételre pénzt és főzést, az aztán szeretné is, ha azt elfogyasztanák a vendégei és nem szívesen látja, ha régebbi korcsmái szokás szerint a vendég a zsebéből szedegeti elő az ennivalót ! Az eredmény előrelátható. A korcsmáros ipar megint ketté kénytelen szakadni. A korcsmárosok egyik része ugyanis ragaszkodni fog a főzéshez és vendégeihez, akik ehhez hozzászoknak és azt meg is követelik majd tőle. A másik, sokkal túlnyomóbb rész azonban megmarad kiskorcsmának, amely nem akar és nem is tud főzni, mert ezt nem tudja eladni a vendégeinek. így hát a lex Noll nélkül is kialakul a főző vendéglősiparral szemben a főző korcsmárosok és nem főző korcsmárosok kettős tábora, amelyeket sokkal nagyobb szakadék választ el majd egymástól, mint a vendéglősöktől. Nagyon nehéz ott igazságot tenni, ahol mind a két félnek kimutathatóan igaza van. És majdnem minden esetben így van a mi szakmai vitáinkban, különben egymás között is könnyen meg tudnánk egyezni. Bizonyos, nem mindig nézhetők már az írott törvények, hiszen a modern élet nagyon hamar túlhaladja ezeket a törvényeket. És hogy a méltányosságnak, meg az ipari megértésnek is bele kell szólania a vitáinkba. Az is nem egyedülálló érdekesség, hogy az előkelő vendéglősiparnak melyik szakma kibicel most a legnagyobb buzgalommal abban a harcában, amely el akarja tovább is tiltatni a korcsmároso- kat a főzéstől. A kifőzök és kis kávéfőzők azok, akik sokkal jobban félnek a főző korcsmárosok konkurrenciájától, mint a vendéglősök! És joggal! Az egyetlen tál ételt főző korcsmáros nem igen nagy rést üthet a vendéglős táborán, legyünk őszinték. Se Gundel, se Keszey, sem a Kass, sem a Kikaker nem fogja megdöbbenve tapasztalni, hogy kényes ízlésű úri közönsége átmegy a szemben álló korcsmába és ott egy tál ételt fogyaszt a náluk megszokott pazar ebéd helyett! Hanem a kifőzőt bizony sűrűn fogja érni az a meglepetés, hogy a megszokott közönsége átpártol a korcsmába, egy tál jó és szakszerű étel, meg finom bor mellé. Mindezek nagyon komoly és megfontolandó dolgok. Azonban ismételjük, akárhogy is történik meg a döntés, az nem lehet végleges ! Azon nagyon sok korrigálni valója lesz az életnek, ahogy ez megteremtette a caférestaurantokat is a törvények és a szakmai ellenkezések dacára is. Valahogy a középúton meg itt meglesz az igazság! dr. B. L. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Blldapest-ICŐbáliyay Előd UCCa 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. A M. KIK. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVAT* I t£ < > >t •yy rr A i r a
