Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-07-05 / 13. szám
1031. július 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA Képeslapok árusítása üdülőhelyeken. Általános gyakorlat, hogy a vendéglős, kávés, buffettulaj- donos, cukrász és szállodás — különösen fürdő-, üdülő- vagy kirándulóhelyeken — külön iparigazolvány nélkül látképes levelezőlapot eladhat. Ez alatt olyasféle eladást kell érteni, hogy ezek az iparosok vendégeik kívánságára a maguk üzlethelyiségében, tálcán, vagy dobozban tartanak rendelkezésre képeslevelezőlapot és azt kívánságra fogyasztó vendégeiknek adják. A fürdő- és üdülőhelyek speciális viszonyaiból következik (rövid idény — a vendégek legudvariasabb kiszolgálása), hogy alkalmilag a fent- jelzett iparosok kivételesen olyan vendégnek is adnak el képeslevelezőlapot, akik náluk egyebet, tulaj- donképeni üzletkörükbe tartozó élelmiszert stb. főcikket nem is fogyasztanak. Azonban ez a képes- levelezőlapárusítás nem válhatik elsőrendű fontosságú árucikké, mert ez esetben már a fentjelzett iparosnak papír- stb. kereskedésre kell iparigazolványt váltania. A málnaszörp cimkéi. A közelgő nyári hónapok egyik üdítő itala a málnaszörp. Üdít is, táplál is, hiszen csak tiszta cukrot és a havasi málna levét tartalmazza. Sajnos azonban, nemcsak a közönség szereti, hanem, úgy látszik, a bürokratizmus is. Van ugyanis két földmívelésügyi miniszteri rendelet, mely a gyümölcsszörpökkel foglalkozik. Ez eddig helyes, hiszen nem lehet az államnak fontosabb érdeke, mint a védtelen fogyasztó megvédése a lelkiismeretlen hamisítóktól, a hamisítások büntetése és megtorlása és a piac purifikálása. Sajnos azonban, a hatósági buzgalom sokszor mellékvágányra téved, a rendeletek néhány fölötte mellékes intézkedése folytán. Az egyik, hogy rá kell ragasztani az üvegre egy címkét, amelyen az áll, hogy ,ártalmatlan kátrányfestékkel festetett“, a másik, hogy ugyancsak rá kell írni, hogy ,,hangyasavval konzerválva“. Igen helyes, hogy csak az ártalmatlan kátrányfestékkel szabad megfesteni a málnaszörpöt, igen helyes, hogy csak a megengedett mértékben az egészségre egyIngatlanra, zongorára, szőnyegre, ékszerre és minden kereskedelmi árura azonnal pénzt folyósítunk. (Zálogcédulát veszünk.) « a rv k m Mj e t Budapest, Vili., Sépsiínház ucca 42-41. Osztálysorsjegyek eladása. általában nem káros hangyasavval vagy benzoe- savval stb. szabad a málna levét konzerválni. Csak éppen az nem helyes, hogy ezt külön címkén rá kell ragasztani a szörpös üvegre, mert, bár minden szakember tudja, hogy sem a kátrányfesték, sem a megengedett mennyiségben konzerválásra felhasznált hangyasav a legtávolabbról sem ártalmas az egészségre, de hát a nagyközönség ügyvédekből, bírókból, kereskedőkből, iparosokból, földmívesekből, munkásokból és diákokból is áll, nemcsak élelmiszerkémikusokból és törvényszéki hites vegyészekből. A nagyközönség laikus része pedig undorral fordul el olyan készítménytől, amelyen hangyasavat és kátrányfestéket olvas. Hiszen bonbonra vagy fagylaltra sincs címke ragasztva, hogy mivel van festve és a baracklekvárra se, hogy mivel van konzerválva. A kátrányfesték olvasásánál magam is, pedig tudom, hogy miről van szó, az útburkolás forró aszfaltjára gondolok, a kocsiúton álló szurokfőző üstre és a pöfögő lassú lokomotívra, a hangyasavnál pedig, no de hagyjuk, nem is akarom folytatni. Vigyük ad absurdum, ha még egy címkét kellene a málnaszörpre ragasztani, amin ez állna : ,,Nem tartalmaz sem arzént, sem Veronáit“, meg vagyok győződve, hogy nem kellene az a még oly jó málnaszörp a kutyának sem. De nemcsak a fogyasztót riasztja el ez az undort keltő deklarálás, hanem a gyárosnak és viszonteladónak, legyen az fűszeres vagy italmérő, rengeteg bosszúságot és molesztálási okoz. Hamisítás hála Istennek, kevés van, annál több azonban a kerületi elöljáróságok által folyamatba tett kihágási eljárás „élelmiszerhamisítási ügyben“ olyan esetekben, amikor az üvegről, amelyik mondjuk három hónapja ott áll egy vendéglősnél vagy cukrásznál és amelyet naponta törülgetnek és mosnak — leesett a kátrányfestéket vagy a hangyasavat jelző cimke. Hát ez az a kátrányfestékkel festett és hangyasavval konzervált copf, amelynek levágása mindenkinek örömére válna. Kérjük a földmívelésügyi miniszMINDEN PÉK-ÉS CU KPASZ IPARI KÉSZÍTMÉNYHEZ A MEGFELELŐ ZSIRADÉKOT A HUTTER ÉS LEVER RT- VALAMINT A MAGYAR- HOLLANDI MARGARINGYÁRAK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BEVÁLT GYÁRTMÁNYAI térium illetékes osztályát, törölje el a 84.660—1916. és a 120.068—1917. F. M. rendeleteknek a festés és konzerválás deklarálását elrendelő szakaszait. Büntessék a meg nem engedett festést és konzerválást, de szüntessék be sürgősen a fölösleges deklarálást. Ennek örülni fog a vendéglős és a kereskedő, mert mert fölösleges zaklatásoktól mentesül, örülni fog a gyáros, mert lekerülvén az elriasztó cimke, több fog fogyni, gyártmányaiból és a hatóság is örülni fog, hogy nem kell majd ilyen bagatell ügyekkel foglalkoznia és idejét az igazi visszaélések megtorlására fordíthatja. Elkeseredett panaszok a nyíregyházi vendéglősök és kor csmár osok közgyűlésén. Nyíregyházáról írják : Mintahogyan a kagylóban a tenger viharos moraja zúg, úgy hangzott a Korona kistermében egy hajdan gazdag és tekintélyes társadalmi osztály elkeseredett panasza a nyíregyházi vendéglősök és korcsmárosok közgyűlésén. Az anyagilag a tönk szélén álló, hitében, reménységében megrendült nyíregyházi italmérők valóban titáni harcot vívnak most. A népes és izgalmas atmoszférájú gyűlést Papp Lajos a szakosztály elnöke nyitotta meg. Meleg, bensőséges szavakkal üdvözölte a megjelenteket és magállapította a közgyűlés határozatképességét, majd ismertette a sör ügyét. Ezután Weisz Zoltán titkár a választmány évi jelentését olvasta fel. a jelentés elsősorban a katasztrofális gazdasági viszonyokat vázolta komor és sötét ecsetvonásokkal. A korcsmáros szakmát a viharban sülyedő óceánjáróhoz hasonlította, amelynek tisztjei és matrózai kétségbeesetten és tehetetlenül látják a könyörtelen pusztulást. Csak a jobb jövőbe vetett törhetetlen hit tartja a lelket a hajdan szebb napokat látott nyíregyházi vendéglős- és korcsmáros-iparban. A forgalmuk, jövedelmük évről-évre ijesztően csökken, míg a közterhek rohamosan emelkednek. Ma alig akad Nyíregyházán italmérő, akinek a kereseti, jövedelmi és vagyonadóját fel ne emelték volna, ami egyenesen tragikomikus. Pedig logikus gondolkozás szerint tönkretételük nem lehet érdeke a kincstárnak, amely minden megárult fillérjüknek részes társa. Ezután rámutatott Weisz Zoltán titkár jelentésében arra, hogy a helyi bornagykereskedők egy része, a borpincések és szatócsok szabálytalanul és jogtalanul italmérési engedélyüket messze túlmenőleg gyakorolják. A szatócsok bort mérnek ki, a borpincékben mulató társaságok gyűlnek össze, ahol reggelig mulatnak és sokan a közeli szőlőkből csempésznek a városba borokat. A szakosztály vezetősége rajta lesz, hogy ezek a súlyos anomáliák megszűnjenek s hogy a jövedéki hivatal nagyobb eréllyel ellenőrizze a borcsempészeket és más visszaélőket. Végül Weisz Zoltán titkár évi jelentése beszámolt a sörügy állásáról. A közgyűlés az évi jelentést elfogadta, a tisztviselői karnak megadta a felmentvényt, majd az indítványok során Fried Zoltán kérte a vezetőség közbejárását a pénzügyminiszternél, hogy Nyíregyházára több italmérői engedélyt ne adjon. Weisz Zoltán a kartársak panaszát tolmácsolta s különösen azok ellen a fűszerkereskedők ellen emelt szót és kérte a közgyűlés .támogatását, akik egész nyíltan mérnek nagyban 40 filléres bort. Nemes József szerint a szakosztály nem képes meggátolni a borpincések és szatócsok jogtalan tevékenységét, mert azok olyan protekciókkal rendelkeznek, hogy hiábavaló minden feljelentés. A fűszerüzletekben fröccsöt, málnaszörpöt, jégbe- hűtött szódát adnak a vendégeknek egészen szemérmetlenül akkor, amikor az italmérő az adók súlya alatt összeroppan. Nagy József azok ellen a fűszeresek ellen emelt szót, akik már hajnali 5 órakor kinyitják üzletüket. Azt kérdi, hogy az ilyen kihágási ügyek a mezőrendőri bírósághoz tartoznak-e, mert egy ízben a rendőrbíróságtól a mezőrendőri bírósághoz tették át. A feljelentés egy borpincés ellen szólt, aki pincéjében egy nagy társaságnak gulyást és halászlét főzött. Fried Sándor dr. a szakosztály ügyésze a kosztadók elszaporodását tette szóvá és felhívta az iparhatóság figyelmét, mert ma már majd minden házban vannak kosztadók, akik engedély nélkül iparszerűen űzik ezt a foglalkozást. Kurcz Béla, a szakosztály alelnöke felkérte a tagokat, hogy az ipartestületi székházalaphoz anyagilag járuljanak hozzá. Weisz Zoltán alelnök indítványával kapcsolatban kifogásolta, hogy az ipartestület vezetőségének tagjai közül egyesek úgy nyilatkoztak, hogy a korcsmárosoknak nincs helyük az ipartestületben. — Amíg ezt a kérdést hivatalosan nem tisztázzuk, addig kéri, hogy a közgyűlés a hozzájárulást tartsa függőben. Egyébként a szakosztály 100 pengőt szán erre a célra. Ezután Papp Lajos elnök köszönetét' mondva a megjelenteknek, a közgyűlést berekesztette.
