Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-05-05 / 9. szám
XX XX VII. ÉTFOLYA1I 1031. MA.HS 5. ____________________________________________ »• SZÁM VE NDÉGLŐSÜK LAPJA (VEHDÉCILŐ-, 8KÁLLÓ-, KAVÉSIPABI ÉH KÖSKGAKDAHÁCÍI HZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáina 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ «TÁRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM T e 1 e f o n s z á m : „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ÓRÁTÓL DÉLLTÁV 3 ÓRÁI« Primadonnák és egyéb, egyébként igen kedves emberfajták tódulnak megint közénk. Beállanak korcsmárosoknak és vendéglősöknek, bizakodva a népszerűségüknek, kitűnő főztjeik- ben és nem utolsó sorban abban a szerencséjükben, amely eddig elsegítette a kulisszák igen viharos és veszedelmes világában őket. Mink személy szerint nagyon kedveljük és méltányoljuk is őket. Elvégre egy nem is nagyon régi elődjük, Blaha Lujza nem egyszer alakított a színpadon remekbe készült és igazán tűzrőlpattant korcsmáros- nékat, csaplárosleányokat és egyéb ilyen hozzánk ugyancsak közelálló istenteremtését. És nem egy korcsmáros, vendéglős nagyon vidáman tapsolt is az ifjasszonynak. Csakhogy... Egy kicsit hamarosan más lett volna a dolog, hogyha Blaháné cibban a fáin kis bokorugró szoknyában leszállóit volna a színpadról és neki látott volna, hogy az életben is megjátsza azt, amiben olyan nagy sikerei voltak a színfalak világában. Csodálkoztunk volna mindenesetre, hogy Blahánét így elragadta az a festett világ és hogy az írói erő így elhitette vele a lehetetlent, leszedve őt a gondtalan és derűs elképzelésekből ide, az igazi gondok és küzdelmek közé. Pedig akkor még, a Blaháné korában nem állott olyan szöges ellentétben egymással az elképzelés és a valóság, mint most. Nem tudjuk, bosszankodjunk-e, vagy inkább sajnálkozzunk, amikor szinte napnap után halljuk, olvassuk és tapasztaljuk, hogy a művészvilág az őt jellemző felületességgel és ötletszerűséggel veti magát a mi szakmánkra? Hiszen igaz lehet, hogy az ilyen pénzek előbb-utóbb el kell, hogy vesszenek, mert még alig volt egy-két igazi művészember a világon, akár férfi, akár nő, aki gazdagon halt volna meg. De miért pusztuljon el a tehetség szerezte pénz és vagyon olyan áldatlan és haszontalan küzdelemben, amelyben a győzelem legcsekélyebb kilátása nélkül indul és ahol az anyagi e romláson kívül lelki és szellemi összeroppanás is lehet az osztályrész? A korcsmáros- és vendéglősüzlet egy pillanatra sem függ attól, hogyan főz a tulajdonos, minő a munkakedve és hogy milyen az ismeretköre? Nagyon is egyszerű és biztos szakma lenne ez, ha csakugyan kizárólag ezektől függene. Mindezeken, sőt sokkal többön is már jóval túl vannak a szakmáink. És mégis, a legtöbb szakmabeli üzemünk a megmondhatója, minő keserves tanulságokat kénytelen elszenvedni nap-nap után a legtökéletesebb szakmai felkészültség ellenére, hogyan omlanak össze a legjobban megalapozott üzemek is a szerencse szeszélyétől sújtva! Vagy azért, mert az adósait érte katasztrófa, vagy pedig azért, mert a hitelezőire járt rá a rúd? Most nem térünk ki arra sem, hogy a szakmabeli szakértő konkurrencia minő könnyen teríti le az egyéni tulajdonságokra alapított új üzemeket. Arra sem, hogy az ilyen okvetlen elkövetkező bukások aztán nemcsak a keservesen szerzett pénzeket úsztatják el, hanem szakmailag is romboló hatásúak. Fölös küzdelmeket okoznak és a közönség oktalan elkényeztetését. Mindenesetre ennek a járványnak, amely a pesti művészvilágban kiütött, nem szabad tovább folytatódnia! Közbe kell lépnünk, mielőtt az összeomlásokkal együtt a másik végletbe esnének a sorsunkat megfigyelő idegenek. Figyelmeztetnie kellene a színész és artista szövetségeket a képviseleteinknek, hogy némi tőkére szert tett tagjai a biztos veszedelembe rohannak, amikor azt hiszik, hogy életük végéig kenyeret és könnyű megélhetést találhatnak a szakmáinkban tervezett elhelyezkedésük által! Igaz, hogy nagy nálunk a tőkehiány, de nem ilyen módja van az orvoslásnak! Valamikor a végkielégitett B-listások, nyugdíjasok és leszerelt katonatisztek pénzecskéi vesztek el a felénk való tódulás versenyében és akkor hiába volt a szavunk. Hol vannak már ezek a szerencsétlen kísérletezők? Most a művészvilágból a kispolgári élet biztosnak hitt révébe igyekvők ostromolják ugyanilyen hévvel a szakmáinkat. Aggódva látjuk a jövetelüket, mert a sorsuk nem lehet kétséges. Hiszen azóta rohamosan romlottak a mi viszonyaink is. Édes művésznőink, önök hamarabb tönkre mennek nálunk, semhogy a babérjaikat bele tudnák főzni a vendégeik által elfogyasztott babfőzelékekbe! K Mihály korcsmáros, Kőbánya. Készül a rendelet a százalékos borravaló rendszerről. A kereskedelmi miniszter közölte a budapesti kamarával, hogy az idegenforgalom érdekében foglalkozik azzal a tervvel, hogy rendelettel tegye kötelezővé a szállodai és penzióiparban a százalékos borravalórendszer bevezetését. Ebből a célból felhívta a kamarát, hogy állásfoglalását közölje. Az érdekeltség meghallgatása alapján a kamara kifejtette, hogy a külföldi tapasztalatok nem mutatnak- arra, mintha a százalékos megváltás bevezetése véget vetne a külön borravalóadási kényszernek- A közönség e kettős megterhelésének elkerülése érdekében a kamara a fakultatív rendszer bevezetése mellett nyilatkozott: bízzák a vendégek tetszésére, hogy a kiszolgálási díjat milyen formában kívánják fizetni. Popper Már és Lipát r.-t., bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
