Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-02-20 / 4. szám
XXXXVII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1031. FEBRUÁR 30. (VEKDÉCiLO-, SZÁLLÓ-, KÁVÉS IPA Rí ÉS EÖZOAZDASÍCil SZAKLAP) ———■—— « —u. j b—gg M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-;in Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj sz ö v eg old a 1 o n 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ajlapította : IHÁSZ OTÖBOT n> Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLETÁA 3 ÓRÁIO Borvidékenkint váltakozva szeretnék egyes hangok bevezettetni a borfogyasztási adó reformját! Ez más szóval azt jelentené, hogy a bor- fogyasztási adó kulcsa egészen más lenne a villányi, egri, tokaji és más nemes borokra, viszont más lenne, természetesen sokkal jelentéktelenebb a vinkókra, a közönségesebb és olcsóbb borokra nézve. Még nem is látjuk azt az időt, hogy a borfogyasztási adó igazi reformjának az áldásaiban részesülhessünk, mégis már meg kell az ilyesféle furcsa ötletekkel és jó- szándékú, de végeredményében rendkívül veszedelmes indítványokkal küzdenünk! JJ, Mert, mondanunk sem kell, hogy amilyen igazságosnak látszik az első pillanatra, hogy a vinkót ne adóztassák meg annyira, mint a nemes borokat, a végső kifejletében mégsem lenne ez a dolog egyéb, mint megjutalmazása a gyöngébb és rosszabb boroknak. A mi szakmáink nem annyira függetlenek a bortermeléstől, semhogy szó nélkül hallgathatnának meg olyan indítványokat, amelyek esetleg a bortermelés nívójának a hanyatlásához vezethetnek. Hiszen az maga is nagyon vitás, hogy ezek után a gyöngébb borokat illető jutalmak után nem lesz-e gazdaságosabb éppen a gyöngébb borok termelésére térni át, ha egyszer azokat eladni is könnyebb és biztosabb lesz, mint a nemes borokat? Erre az útra nem biztathatja sem a termelőket, sem pedig az adókivetést a mi öt szakmánk, amelynek egyik főcikke éppen a boreladás a kisfogyasztó számára. Sőt! Mindenütt a világon eddig az volt az adóztatási mellékcél, hogy a nemesebb, értékesebb produkciókat pártolják és könnyítésekben részesítsék a többi jelentéktelenebbel szemben. Már pedig az kétségtelen, hogy a nemes boroknak jelentékenyen nagyobb adóztatást kellene elviselniük ebben az esetben, hiszen át kellene rájok hárítani azt az adóhiányt is, amelyet a gyönge borok olcsó fogyasztási tételei hátrahagynának a költségvetésekben. Viszont az is kétségtelen, hogy rengeteg visszaélési lehetőség nyílnék meg az adócsalások legkomplikáltabb fajai számára, ha ez a terv valóra válhatnék! A szegény vendéglős és korcsmáros ugyancsak foghatná a fejét, ha mindarra fel kellene ügyelnie, amit egy ilyen komplikált fogyasztási adószabályzat megkövetelne. Minden csalási szándék nélkül is egymást kellene érniök a tévedéseknek. Azután meg, hiszen A ,,Vendéglősök Lapja“ ezévi 3. számában — megjelent február 5-én — egy alkalommal foglalkoztam már az italmérési helyiségek női alkalmazottainak a közvetítése kérdésével. * Az akkor és ott elmondottak egy bizonyos mértékű kiegészítését, az italmérők szempontjaira tekintettel különösen, indokoltnak tartom; mert azt tapasztalom, hogy a szakma jelentős többsége nincs tisztában a közvetítés mikéntjével, rendszerével. Gondoltam arra is továbbá fejtegetéseim részletezésénél, hogy ezzel közérdeket is szolgálok, ha az érdekeltekkel megismertetem a közvetítés mikénti gyakorlását szabályozó rendelkezéseknek őket is érdeklő pontjait. Említést tettem már a jelzett múltkori közleményemben arról, hogy a női alkalmazottaknak szolgálati helyhez való juttatását a Budapesten lakó helyszerők intézik. Ide összpontosul tehát az egész ország minden részéből az italmérők ezirányú szándéka. A székesfőváros közönsége az 1884. évi XVII. t.-c. — a régi ipartörvény — 10. §-ának c) pontjában említett foglalkozást közvetítő és cselédszerző ipar mikénti gyakorlására 482/1901. és 703/1906. a nemes borok területein is vannak igen nagy minőségi eltérések. Ezek is tehát igényt tarthatnának az egész különleges kezelésre! És ki győzné számon tartani, ellenőrizni és folyton megválogatni ezeket a különböző borokat? Amelyek még érés és az idők múlása közben is folyton változtathatják az értéküket? Nem. Ez nem lesz jó megoldás, sőt talán ez lehet a legmesszebb az elképzelhető legjobb megoldástól! Mi mindenesetre már jóelőre tiltakozunk ellene a szakmáink nevében. A nagy reformra szerintünk csak egy egészséges üt van: töröljék el teljesen az összes fogyasztási adókat, elsősorban pedig a borfogyasztási adót! kgy. sz. a., a kereskedelemügyi minisztérium által 1909. nov. 19-én 81.739—VI. a. 1909. sz. a. jóváhagyott szabályrendeletet bocsátott ki. Ez a szabály- rendelet ma is érvényben van. Tehát a közvetítés gyakorlására vonatkozó, azzal kapcsolatos vitás kérdésekben egyedüli jogforrásként tekinthető. Nézzük most már, hogy melyek a szabályrendeletnek azok a rendelkezései, amelyek az italmérő érdekeltségek szempontjából közérdeklősédre tarthatnak számot és igényt. A gerince a rendelkezésnek az, hogy a közvetítő is, a közvetítés is erkölcsi szempontból csak kifogástalan lehet. Megköveteli a rendelet (1. §) attól, aki közvetítéssel akar foglalkozni, hogy a többek között leánykereskedés, leánykerítés, fajtalanság, vagy erőszakos nemi közösülés miatt büntetve ne legyen, igazolni köteles a teljes megbízhatóságát a székesfővárosi rendőrség ilyértelmű igazolványával. Kötelességévé teszi a szabályrendelet a közvetítőnek (15. §), hogy a nála elhelyezés céljából jelentkező egyén erkölcsi magaviseletéről a lehetőség szerint tudakozódjék és erről az alkalmazást keresőt, majd alkalmazót a valóságnak megfelelően tájékoztassa. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Alapítiatott 1869. eírben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. A női alkalmazottak közvetítésének rendszere. A „Vendéglősök Lapja11 számára írta: dr. Türei-Osváth István in. kir. rendőrfogalmazó. a
