Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)
1931-10-20 / 20. szám
3 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1931. október 30. A korlátlan italmérésért indítottak akciót a kávésok! Újra kiélesedik a harc a vendéglősök és a kávésok között ? Mind a két fél sokat veszíthet ! Úgy látszik, tovább élesedik az áldatlan harc a vendéglősök és kávésok között. A fővárosi új szakmai szabályrendelet előtt nagyon is nagy kockázatot és felelősséget vállaltak azok, akik a tervbevett előzetes megegyezést meghiúsították, hiszen egyáltalán nem bizonyos, hogy melyik fél előnyére történik meg a főváros döntése, amely aztán jóvátehetetlen helyzetet teremt. Hogy milyen hevességgel tört ki az új küzdelem, arra itt adjuk tájékoztatásul a budapesti kávésok beszámoló ülését a vendéglősökkel való egyezkedő tárgyalásokról. Mészáros Győző kávéselnök bejelentette, hogy a székesfőváros polgármestere felhívást intézett az érdekelt ipartestületekhez, hogy a szállodai, vendéglői és kávéházi stb. szabályrendelet tárgyában javaslataikat terjesszék elő. Arra való tekintettel, hogy a vendéglős szakma részéről sokszor kifogás tárgyává tétetett a kávéházak főzése, a két szakma közötti súrlódási felület kiküszöbölése és a harmonikus egytittmunkálkodás érdekében koncessziókra voltunk készek és a székesfőváros illetékes tisztviselője előtt a két testület képviselői megállapodtak abban, hogy egy új iparengedély-típus rendszeresítését kérjük, a caffé-restaurantét, mely az egyenlő handicap érdekében két konyhával és az esti órákra korlátozott főzéssel fog működhetni. Most felhívták a vendéglősipartestületet, hogy javaslataikat közös előterjesztésben tegyék meg, melyben a caffé-restaurant-ügyönj kívül a tejivókérdés szabályozására is tegyenek javaslatot. A tervezetet megszerkesztették és két ízben tárgyaltak a vendéglősipartestület vezetőivel. A vendéglős ipartestületben tartott tárgyalás alkalmával végleges választ nem kaptunk, majd a kávésipartestületben tartott közös értekezlet alkalmával a vendéglősipartestület ügyésze olyan álláspontot képviselt és olyan követelésekkel lépett fel, melyek a helyzetet teljesen felborították. Ilyen módon a múltban megkötött egyezség a vendéglős ipartestület újabb állásfoglalása folytán felborult, minek folytán a tárgyalásokat, mint eredménytelent, félbeszakítottuk és javaslatunkat külön terjesztettük a polgármester úr elé. Ennek sajnos, az a hátránya, hogy a két ipart közösen érdeklő ügyekben nem tudunk közös erővel eljárni. Frenreisz Lajos kérdi, kötelesek vagyunk-e a vendéglősipartestület tagjai lenni, ha velünk szem- i ben ilyen módon járnak el. Steuer Marcell az annakidején lefolytatott tárgyalásokra való hivatkozással utal arra, hogy a háborús idők alatt a vendéglők zárórája éjfélutáni egy órától kettőig hosszabbíttatott meg. Ha a vendéglők ugyanazon jogokkal rendelkeznek, mint a kávéházak, nekünk is teljes jogunk van a korlátlan i.talmérési engedélyre. Főtitkár ismerteti az ipartörvénynek a vendéglők és kávéházak jogkörére vonatkozó határozmányait, melyek szerint a vendéglősöknek nincs szükségük kávéházi iparengedélyre, de a kávésnak, ha főzni akar, a vendéglőire igen. A vendéglős ipartestületi tagsági kötelezettségre vonatkozólag felolvassa a törvény rendelkezéseit. Lissauer Gyula tekintettel a súlyos gazdasági viszonyokra és a vendéglők korlátlan jogaira való tekintettel, az egyenlő elbánás szempontjából kívánatosnak tartja a kávéházak jogainak kiterjesztését és a korlátlan italmérési engedélyt. Tarján Vilmos: Az ipartestület elnöke konci- liánsan iparunk rovására bizonyos engedményeket tett, amivel szemben a vendéglősipartestület a legridegebb álláspontra helyezkedett. A vendéglősnek mindenhez van joga, a kávésokéi korlátozva vannak. Egyetlen előnyünk van : a zárórakérdés. Ezzel szemben nagyon sok vendéglős van, aki éjjel 2 órán túl is nyitva tart. A vendéglőkben nem szabad kártyázni, tehát rummyszalonokat nyitnak. A vendéglősök akcióját egy-két tekintélyes exponens vezeti, akik úgy szeretnék az életet berendezni, hogy nekik monopóliumuk legyen. Meg van győződve, hogy a vendéglősök többsége nem azonosítja magát ezzel a felfogással. A korlátolt italmé-- rési engedély— úgy, mint az külföldön is szokás —, a múltban előnyt jelentett, ma azonban ez teljesen megszűnt. Az elnök úr helyesen állapította meg, hogy a korlátolt italmérési engedély a kávéházak nívóját biztosította. De az élet ma mást diktál. Ezért foglalkoznunk kell a kérdéssel, hogy mi is kaphassunk korlátlan italmérési engedélyt. Ez a két ipar nem ,,rokom* hanem testvéripar. Proponálja, ez ügyben a legmesszebbmenő harcot kezdjük meg, hiszen a békejobbot nem mi utasítottuk el. Ma a kávéház nem az, ami a békében volt, ma az emberek enni mennek a kávéházba, úgy, mint a vendéglőbe. A mi üzemeink nem egyebek, mint étkezési üzemek és mint ilyenek között, ne legyen közöttünk különbég. Reiner István sajnálattal jelenti be, hogy a tárgyalásokon résztvett. A lefolyt tárgyalás olyan szánalmas volt, hogy hihetetlen. Orosz Ödön a vendéglősipartestületből való testületi kilépést javasolja. A Davidovits Ábrahám (Adolf) budapesti divatárukereskedő cégnek három tulajdonosa és három üzlete van. Tulajdonosok gyanánt szerepelnek Davidovits Adolf, az apa, Davidovits Hermann, a fia és Treiszer Hermann, a veje; tulajdonukat képezi pedig a Mester u. 51. szám alatt lévő Haller Divatáruház, Baross u. 103. szám alatt lévő Royal Divatáruház és az Üllői út 57. szám alatt levő Adria Divatáruház. A három cégtulajdonos közül tulajdonképen csak Treiszer Hermann szakember, aki 1919-től 1925-ig a Vida és Társa szerecsenuccai textiláru cég beltagja volt és aki társától 1920-ban megvált, amikor üzletrésze fejében 140 millió koronát kapott. Ebből az összegből és apósa hozzájárulásával megvette a Haller Divatáruházat, az akkor fizetésképtelenné vált Ilkovits Miksától az áruraktárral és berendezéssel együtt, úgyhogy a volt tulajdonosnak állítólag 120 millió koronát fizetett ki és azonkívül kiegyenlítette mintegy 200 millió koronát kitevő kvótális tartozásait. Abban az időben Davidovits Adolfnak, illetőleg feleségének a Bálvány uccában vendéglője és borkereskedése volt, amelyet azután 1927-ben eladtak. A vendéglőért a berendezéssel együtt 32.000 pengőt kaptak és a jelentékeny borkészletért is nagyobb összeg folyt be, úgyhogy Davidovits Adolfnak 1927-ben készpénzben és a mesteruccai üzletben 100.000 pengőre becsülhető vagyona volt. Davidovits ugyanis 1927 vége felé fia részére,, hogy neki egzisztenciát teremtsen és hogy jobban nősülhessen, megvette a Käufer Testvérek Royal Divatáruházát. A berendezésért és lelépésért árukon kívül 8000 pengőt fizetett. Néhány hónap múlva, 1928 elején az akkor fizetésképtelen volt Adria Divatáruházat is megvásárolta Szász Oszkártól, hogy azt az egyik hasonló korban levő lányának majd hozományul adja. Ennek az üzletnek a berendezéséért és lelépéséért ugyancsak áruk nélkül 12.000 pengőt adott. Amikor Davidovits Adolf 1930 júliusban látta, hogy üzleteivel nem tud boldogulni, vissza akart térni eredeti szakmájához. Megvette a Lipót körúton lévő úgynevezett Lipótvárosi vendéglőt, amelyre hat hónap alatt 36.000 pengőt fizetett rá. Ennek a nagy veszteségnek híre ment, a hitelezők kezdték szorítani. Ekkor a család barátaihoz, jó ismerőseihez fordult és ahelyett, hogy az akkor már nyilvánvaló fizetésképtelenséget bejelentette volna, mindenfelől kölcsönöket vett fel. így Treiszer Hermann egy Steuer Marcell : A vendéglői zárórakérdés ellen foglaljunk állást! Lissauer Gyula: A kis kávésok érdekében fontos lenne a korlátlan italmérési engedély kieszközlése. Mészáros Győző elnök foglalja végül össze a vita eredményeit. Tarján Vilmos szóvá tette, hogy sok vendéglős tart nyitva zárórán túl. Az illetékes hatóság közlése szerint legfeljebb 10—12 ilyen engedély adatott ki, amennyiben tehát több ilyen üzlet tartana nyitva, ez kihágás és megfelelő megtorlás alá tartozik. Tény az, hogy a kávéházi élet nagy metamorfózison ment keresztül. A kávéházakban 25—30 évvel ezelőtt nem főztek. Amikor a vendéglőben feketézők száma emelkedni kezdett, a kávéházak főzése is mindjobban elterjedt. A fejlődés iránya bennünket más és más irányba terel. A megváltozott világ kényszerít bennünket arra, hogy a kérdéssel foglalkozzunk. Minden személyi motívum és indulat kikapcsolásával foglalkozzunk a kérdésekkel. A korlátlan italmérési engedély kérdése nagyon nehéz, mert az italmérési törvény megváltoztatását jelenti. Azt, hogy a kávéház azzá lett, ami, azt az élet csinálta. A kérdés kedvező megoldása mellett az általános elszegényedés és a bortermelői érdek szól. A székesfővárosi szabályrendelet tárgyalása alkalmával minden kompromisszumra való tekintet nélkül fogjuk képviselni álláspontunkat, a korlátlan italmérési engedélyek ügyét munka- programmunkba vesszük fel. bécsi tőzsdéstől, aki iskolatársa volt, 25.000 pengő kölcsönt vett fel, Weintraub Ábrahám az idén februárban 15.000 pengőt, Perstein Mózes májusban 10.000 pengőt adott kölcsön és ezeken kívül máshonnan is szedegették fel a kisebb-nagyobb kölcsönöket, úgyhogy a pénztartozások már meghaladták a 60.000 pengőt, a család pedig egészen tönkrement. A megállapított nettó státusz szerint az aktívák 48.713 pengő értéket képvisel és 892 pengő készpénzből, 6000 pengő berendezésből, 50.450 pengő áruraktárból és 1373 pengő künnlevőségekből tevődik össze. Adósok ezzel szemben az előnyös tételekért 3900 pengővel, kvótális áruhitelezőknek 75.247 pengővel és pénzhitelezőknek 62.500 pengővel, Összesen tehát 141.397 pengővel tartoznak. Papíron ezek szerint az eljárási költségek figyelembe vétele nélkül 32-6% fedezet mutatkozik, aminek alapján adósok 8 hónap alatt törlesztendő 30%-os kvótát ajánlanak. Az italmérési és eiárusítási folytonosság. A székes- fővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság folyó évi október hó 7-én kelt 146.823/2—4931. VI. főszámú átiratában közölte, hogy a m. kir. pénzügyminisztérium a folyó évi szeptember 14-én kelt 98.878—• 1931. X. sz. rendelete szerint jövőben a jogfolytonosság csak azokra az üzletekre ismerendő el, amelyekben az 1921. évi IV. t.-c. 34. §-a rendelkezésének megfelelően közvetlenül megelőzően engedélyezett italmérés (italárusítás) gyakoroltatott. Ennélfogva azon gyakorlat, hogy a jogfolytonosság olyan esetekben is fennállónak tekintessék, amidőn a kimérés bármily okokból szünetelt, de az üzlet egyéb célokat a szünetelés tartama alatt nem szolgált, jövőben nem követhető, mert a V. U. 34. § hatodik bekezdése értelmében csakis a tisztogatás, tatarozás és újraépítés esetén van a szünetelés megengedve, miből következik, hogy minden más esetben szükséges az engedélyezett italmérés (italárusítás) közvetlen megelőző gyakorlása. Egy vendéglőscsalád küzdelmei a gazdasági válsággal.
