Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)

1931-08-20 / 16. szám

1931. augusztus 30. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 Miért elégedetlenek a bortermelők ? Különös fölháborodás egy igazságos veszprémi döntés körül. — A mi tanulságaink. Furcsa dolgok lepik meg a szakembereinket azok- j ból az érthetetlen rejtelmekből, amelyekre főképen í a másik tábos szolgáltat adatokat. Az engedélyezett kontárkodás kisürgetése az ellentábor célja, ez 1 nyilvánvaló, hogy derűre-borúra konkurenciát csi­nálhasson bármely bortermelő állami adóelengedé­sekkel, könnyítésekkel és segédlettel a hivatásos kimérőknek. Mi nagyon jól tudjuk, mennyi időbe, pénzbe és testi-lelki energiapazarlásba kerül nekünk egy-egy kimérésre megszereznünk az engedélyt. Hogy 4—9 hónap kell az elsőfokú döntésig és több esztendő esetleg a végleges elintézésig. És most előttünk van egy, a fölháborodástól és méltatlankodástól remegő hangú bortermelői fellebbezés, amely közli, hogy : 1. június 4-én adta be kérvényét, 2. június 8-án kérte a pénzügyigazgatósági szem­lét, 3. június 73-án megvolt a szemle. 4. július 7-ig erkölcsi és születési bizonyítványo­kat szerzett be a kérvényező, majd rövid úton való kikézbesítést sürgetett meg, 5. július 77-én megkapta az elsőfokú döntést a kérvényező. Egy hónap alatt! Szakmáink okulására teljes egészében közöljük ezt a rendkívül tanulságos fellebbezést: Nagy méltóságú Magyar Királyi Pénzügyminisztérium Budapest. A veszprémi m. kir. pénzügyigazgatóság 1931 július hó 10-én kelt és már 1931 július 11-én Buda­pesten kikézbesített 17.433/V.—1931. számú hatá­rozata ellen mély tisztelettel fellebbezéssel élek. Indokaim olyanok, amelyek nyomán azonban nem­csak említett pénzügyigazgatóság határozatának megsemmisítéséért, illetve megváltoztatásáért és sajáttermésű boraimnak korlátolt kimérés iránti kérelmem teljesítéséért esedezem, hanem — ha erre a nagyméltóságú pénzügyminisztérium okot lát fenn­forogni — mély tisztelettel kérem a veszprémi pénzügyigazgatóság ellen a vizsgálat elrendelését annak megállapítása végett, hogyan születhetett egy ily határozat, mert a szóbanforgó határozat indo­kolása tárgyilagosnak nem mondható és sem a törvény betűjének, sem szellemének meg nem felel. Ezek után kegyeskedjék megengedni, hogy a tényállást és fentebb említett indokaimat ismer­tessem. 1931 június 4-én kérvényt nyújtottam be a veszprémi pénzügyigazgatóságnál és ebben saját­termésű boraimnak Balatonalmádin való korlátolt kimérésére kértem engedélyt. Bár mindenki által tudott dolog, hogy bortermelők fjasonló engedély megszerzése nélkül is értékesítik így boraikat, mert hiszen a mai áldatlan viszonyok egye­nesen belekényszerítik ebbe őket — én, ami termé­szetes, az érvényben lévő rendelet szellemében kívántam eljárni és kérvényeztem. (/ / /) Teljes jóhiszeműségemben nem gondoltam egy pillanatig sem arra, hogy kérvényemet hónapokkal azelőtt kellett volna beadni, ha azt akartam, hogy a fürdőszezónt e célra hasznosítsam. Azt hittem, hogy két héten belül — miután semmi akadályozó ok nem lehet — az engedély birtokában lehetek. De itt példátlan eset történt : Az engedély kiadását egy helyszíni szemle előzi meg. Miután nagy elfoglaltságom mellett csak 3—4 hetenkint mehetek Balatonalmádiba, 1931 június 8-án arra kértem pótlólag a pénzügyigazgatóságot, hogy a szemlét 1931 június 13-án, szombaton, tart­sák meg. mert akkor Almádiban leszek. A pénzügy­igazgatóság, helyesebben a pénzügyőri szakasz, nagyon előzékenyen tett eleget ebbeli kérésemnek. A szemle megtartatott, de a borkezelő gyanánt vincelléremet nevezvén meg, annak erkölcsi és születési bizonyítványa vált szükségessé. Pár nap alatt ezeket beszereztettem és most már nyugodtan vártam az engedélyt. De az engedély késett. 1931 július. L-én levélben sürgettem a rövid úton való kikézbesítést. E levelemre nem kaptam választ, Néhány nap múlva a budapesti pénzügyigazgató­ságnál érdeklődtem és ott megtudtam, hogy ők nem kikézbesíteni való engedélyt, hanem egy kér­dést kaptak, hogy állapítsák meg, hogy nincs-e engedélyt „kizáró ok“ ? De erre nem válaszolhattak, mert a veszprémi átiratból — jóindulatú tipphiba folytán, amelyről magam is meggyőződhettem — kimaradt a címem. Tehát átírtak a közelebbi címért. Ezt Veszprém még csak válaszra sem méltatta. Címemet tehát tőlem tudták meg. Kiküldtek hozzám egy pénzügy­őrt 1931 július 10-én, megállapították, hogy „ki­záró ok“ nincsen és 1931 július 11-én erről már a veszprémi pénzügyigazgatóságot értesítették. De már későn ! Cél Időm ölkön, a vasútállomás közvetlen szomszédságában egy jó menetelű szálloda és Vendéglő 1932. évi január hó 1-ére kiadó. o Bővebbet: özv. Mészáros Jánosnénál, Celldömölk. Mert július 11-én reggel már megkaptam a fenti határozatot. Tehát be sem várták a budapesti választ ! A pesti pénzügyigazgatóság nem tudott annyira sietni, hogy a veszprémi meg ne előzze az elutasítással. Mély tisztelettel bátorkodom megkérdezni, ha rendelet írja elő a pesti pénzügyigazgatóság meg­kérdezését., miért nem várták be annak válaszát, ha pedig nem kellett megkérdezni, miért kérdezték meg ? A határozat indokolása : „mert folyamodó fő- foglalkozása nem bortermelés“. iiai imm es it ELEKTROTECHNIKAI VÁLLALAT BUDAPEST, V., KÁLMÁN U. 16. Speciális világítási, telefon- és fényjelző-be­rendezések szállodák és vendéglők részére DUNAPALOTA (RITZ), HUNGÁRIA, NEMZETI, GELLÉRT, továbbá a buka­resti SPLENDID és REGAL szállodák villamos berendezését fenti cég készítette Vájjon az a bortermelő — és ilyen a legnagyobb része —, akinek nem főfoglalkozása a bortermelés, borával az uccát öntözze fel ? Az ilyen termelő csak áldozatot hozzon szőlője fenntartásáért, de mód nem adatik neki a bora értékesítésére ? Tud­tommal a veszprémi pénzügyigazgatóságnak is az a kötelessége, hogy az adóalanyokat erősítse és ne gyengítse és a kincstár jövedelmét fokozza és ne csökkentse. Már pedig e lépésével egyenesen a kincstár ellen cselekedett, mert parlagon hagyom heverni szőlőföldemet, mintsem az ő kényének- kedvének engedjem azt kitenni. Az indokolásnak azt a részét, hogy „egyébként is az engedély kiadását közszükségleti szempontok“ Pesterzsébet legjobb helyén, Kossuth Lajos ucca 28., a városházával szemben, üMiiitiriiÉiltrM Értekezni lehet Budapesten, telefonon: 271—42. További cím megtudható a kiadóhivatalban. nem indokolják, nem is tartom érdemesnek cáfolni, mert az csak a komolyság rovására történhetnék. Mindezekhez még azt vagyok báto mély tisztelettel hozzáfűzni, hogy még gondolkozom azon, hogy ne tereljem-e ez ügyet polgári bíróság elé is egy, a veszprémi pénzügyigazgatóság ellen irányuló kár­térítési perről és itt csak egyetlen meggondolás szól ellene, hogy nem kívánnám említett pénzügyigaz­gatóság elítélendő hibáját a magas kincstárra át­hárítani. Mindezeknek előrebocsátása után mély tisztelettel kérem a nagyméltóságú Minisztériumot, hogy a veszprémi pénzügyigazgatóságot utasítani kegyes­kedjék, hogy Balatonalmádiban sajáttermésü boraim­nak korlátolt kimérésére az engedélyt megadja és egy­úttal kegyeskedjék ellene ebben az ügyben a vizsgá­latot lefolytatni. Alázatos kérelmemnek kedvező elintézését kérve, maradtam Budapesten, 1931. évi július hó 21-én (Aláírás.)“ Nem is kell bővebben kifejtenünk, miért nagyon igazságos és a törvények intenciójának is megfelelő ez a döntés a mi szakmáink szerint. Azonban nem ez a lényeg most, hanem az a boszorkányos gyorsa­ság, amellyel ebben az ügyben eljártak, ami szá­munkra szinte elképzelhetetlen ! Végül nagyon kedves, hogy ez a bortermelő hiva­talos helyre címzett folyamodványában tesz nyílt vallomást a bortermelők általános törvényszegéseiről és kontárkodásáról. Ennél súlyosabb bizonyítékot még igazán nem produkált egyetlen mozgalmunk sem. Tiszteletreméltó ez a naiv őszinteség, de félünk tőle, még ez sem lesz elég odafent! Átnéznek majd a vallomás felett is, mint a mi panaszaink felett. Pedig ennek a hitelessége kétségtelen, a bortermelők hivatalos szakújságja, a Borászati Lapok közölte legutolsó számában. Tűzoltás — borral. Az olaszországi Ancona mellett egy falu lakossága hősies elhatározással feláldozta borkészletét és azzal oltott el egy veszedelmes tüzet. Az egyik falusi ház kigyulladt s a lángok átcsaptak a szomszédos házakra is. Az önkéntes tűzoltóság hamar megjelent a tűz helyszínén, mire azonban a szivattyúkat fölszerelték, kiderült, hogy a szomszédos kutakban nincs víz. A veszedelmes helyzetben a gazdák egymás után gurították ki borpincéikből boroshordóikat és a szivattyúk víz­sugarak helyett borsugarakkal oltották el a tüzet.

Next

/
Thumbnails
Contents