Vendéglősök Lapja, 1931 (47. évfolyam, 1-24. szám)

1931-08-20 / 16. szám

iS VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1031. augusztus £o. Új munkarend a vendéglői, szállodai és kávéházi életben. A kereskedelmi kormány rendélete. A gyermekek, fiatalkorúak és nők védelméről szóló 1928. évi V. törvénycikkben és az erre vonatkozó rendelkezések végrehajtása tárgyában kiadott 150.443—1930. K. M. sz. rendelet 36. §-ában előírt munkaidőrend kiállítása tárgyában a m. kir. keres­kedelemügyi miniszter úr 152.040 XI—1931. sz. a. a következő újabb rendeletet adta ki: A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek 1931. évi 15.240. sz. rendelete a fogadók (szállodák, penziók), vendéglők, kávéházak, kávémérések, tejivócsarnokok és cukrászdák munkaidőrendje tárgyában. Valamennyi másodfokú iparhatóságnak ! Az iparban, valamint némeiy más vállalatban foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak és nők védelméről szóló 1928 : V. törvénycikk 1—3., 8., 12—16., 18—20., 22—24., 30. §-ainak és az ezekre vonatkozó büntető rendelkezéseknek végrehajtása tárgyában kiadott 150.443—1930. K. M. számú ren- deletem 36. és a következő szakaszai szerint egyebek között azokban a fogadókban (szállodákban, pen­ziókban), vendéglőkben, kávéházakban, kávéméré­sekben, tejivócsarnokokban is cukrászdákban is, amelyekben nőket foglalkoztatnak, a rendelet elő­írásának megfelelő munkaidőrendet kell kifüggesztve tartani. Ebben a munkaidőrendben nemcsak a munkaidő kezdetét és végét, hanem a napi munka- szakaszokon belül adott (munkaközi) szüneteket is fel kell tüntetni. Elém terjesztett jelentésekből megállapítottam, hogy az említett üzemekben éjjel elfoglalt személy­zetnek a munkaközi szüneteket nem lehet minden­kor pontosan az előre megállapított időben adni, miután a munka a vendégek jelenlététől és számától függ s így a munkaközi szünetek tekintetében bizo­nyos eltolódások állhatnak elő. Számolva az üzemek természetéből folyó ezzel a kétségtelen nehézséggel, a fentebb idézett rendelet­ben foglalt rendelkezésekből eltérően megengedem, hogy az említett üzemek munkaidőrendjében a nők­nek biztosítandó munkaközi szünetek kezdetének és végének feltüntetését mellőzni lehessen és e helyett csak a munkaközi szünetek tartama legyen fel­tüntetve. A munkaközi szünetek tartamának a tényleges munkaidő tartamához kell igazodni. Abban az eset­ben, ha a női alkalmazott napi tényleges munkaideje meghaladja a tizenegy órát, a munkaközben adandó szünetek tartama nem lehet két óránál rövidebb. Abban az esetben, ha a női alkalmazott napi tény­leges munkaideje tizenegy óra vagy ennél rövidebb Az utóbbi időben az egyre súlyosbodó gazdasági válság a kereskedelemben, iparban sok olyan ellen­tétet tett élesebbé, amely azelőtt is megvolt már, de amelyet a jobb kereseti lehetőségek mellett köny- nyebben tudtak áthidalni. így többek között állan­dósult már a vendéglősök és kávésok részéről a különböző tejipari vállalatokkal szemben az a panasz, hogy ezek túllépve az üzleti körüket, olyan üzletágakat kezdenek kultiválni mind erősebb tem­póban, amely üzletág tulajdonképen egy másik iparé. Ezekről a bajokról és panaszokról egy vezető nagyvendéglős a következőkben nyilatkozott: — A magyar vendéglősök helyzete úgy a vidéken, mint pedig különösen a fővárosban évről évre szo­morúbb. Nem akarok beszélni most a sok adóról, házbérről, amit a kisvendéglős egyáltalában nem tud elviselni, de a mai leromlott gazdasági viszonyok idézték elő, hogy még egy nagyobb üzem sem .tudja azt a minimális forgalmat elérni, amelyből a saját rezsijét fedezhetné. — Nincs publikuma sem az egyszerű polgári vendég­lőnek, sem a luxuséttermeknek, hiányzik a leg­idő, a munkaközban adandó szünetek tartama nem lehet egy óránál rövidebb. Végül megengedem, hogy az első bekezdésben fel­sorolt üzemekből azokban, amelyekben az esti tíz és reggeli öt óra közötti időben (éjjeli idő) dolgozó sze­mélyzet munkaideje a napi kilenc órát és a heti ötvennégy órát meg nem haladja, a munkaközi szü­neteket megadottaknak lehessen tekinteni abban az esetben, ha a munkaadó a női személyzetnek lehetővé teszi, hogy munkaközben legalább két ízben étkez­hessen. Azoknak az üzlettulajdonosoknak, akik éjjeli időben foglalkoztatott női személyzetükre vagy annak egy részére nézve ezt a megoldási lehetőséget igénybe kívánják venni, ennek megfelelő rendel­kezést kell a munkaidőrendbe felvenniök. A rendel­kezés szólhat ilyképen : ....... azoknak a nőknek munkaideje, akik ebben az üzemekben este tíz óra és reggeli öt óra között (éjjeli idő) munkát végeznek, egy-egy napon kilenc óránál és heti ötvennégy órá­nál több nem lehet. A munkaidejük kezdődik.... órakor és végződik .... órakor. Ezeknek a női alkalmazottaknak kifejezett munkaközi szünetük nincs, de munkaközben legalább két ízben étkez­hetnek.“ Felhívom Címedet, hogy a fentiekről megfelelően értesítse az elsőfokú iparhatóságokat és általuk az ipartestületeket. Rendeletem a Budapesti Közlönyön kívül a Belügyi Közlönyben is megjelenik. A miniszter helyett: Kállay s. k., államtitkár. Ennélfogva a női alkalmazottak munkaideje háromfélekép szabályozható : a) Ha a női alkalmazott munkaideje több mint tizenegy óra, a munkaközi szünetek tartama nem lehet két óránál rövidebb. b) Ha a női alkalmazott munkaideje tizenegy óra, vagy ennél rövidebb, a munkaközben adandó szünetek tartama nem lehet egy óránál rövidebb. c) Végül, amennyiben az esti tíz és reggeli öt óra közötti időben (éjjeli idő) dolgozó személyzet munkaideje a napi kilenc órát (heti ötvennégy órát) meg nem haladja, a munkaközi szüneteket meg­adottnak lehet tekinteni, abban az esetben, ha a munkaidő a női személyzetnek lehetővé teszi, hogy munkaközben legalább két ízben étkezhessen. A rendeletben előírt munkaidőrend, melyet a munkaadó aláírásával ellátni, azon a kifüggesztés napját feltüntetni és kifüggeszteni köteles, ezek szerint most már összeállítható. minimálisabb italfogyasztás is. A kis- és nagyven­déglők a mai gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva áttértek a menürendszerre, hogy legalább így érje­nek el olyan forgalmat, amelyből üzemüket nehezen fenntarthassák és személyzetüket foglalkoztassák. A menüárak közismerten a legminimálisabb haszon­kulcs alapján vannak megállapítva, tehát csak for­galmat lehet csinálni, de a menü mai ára nem nyújt komolyabb kereseti lehetőséget. — Beletörődnének a vendéglősök még ebbe a helyzetbe is, ha a tejcsarnokok, vagyis más szóval a nagytőke nem állítana minden uccasarokra egy-egy luxussal berendezett konkurrenciát. — Ezek a tejcsarnoki fiókok komoly verseny­társai a vendéglősöknek, mert nem azt árulják, mint amit békében : tejet és tejtermékeket, hanem ren­des vendéglői üzemük van s nemcsak különböző hús­ételeket szolgálnak ki, hanem még sört, bort, tehát alkoholféléket is 1 — Azt kérdezi, hogy egy tejcsarnok hogyan kap­hat italmérési engedélyt ? Egyszerűen oldják meg a kérdést a törvény paragrafusai mögé bújva, úgy, | hogy beállítanak egy-egy fiókba egy szakképzett vendéglősiparost s ennek a nevére szóló iparengedéllyel űzik a vendéglősipart s ugyancsak a beállított üzlet­vezető nevére szóló engedéllyel az italmérést. Bizony a szakmánkban állandóan kifogásolják, hogy a tej­csarnokok miért nem elégszenek meg a saját üzlet­körükbe tartozó termékek árusításával, mi indokolja azt, hogy rengeteg kisvendéglőst fosszon meg egzisz­tenciájától a nagytőke. Ezt az állapotot orvosolni kell éppen a sokat hangoztatott kisipar védelme érdekében. Ezután egy nagy budapesti kávéshoz fordultunk, aki a következőket mondotta : — A mi panaszaink hasonlóak a vendéglősökéhez. Több ízben deputációztunk illetékes helyeken a tej­csarnokok terjeszkedése és rájuk nem tartozó iparág űzése ellen, de eddig konkrét eredményt nem tud­tunk elérni. Talán sikerül ebben a dologban rendet teremteni, mert úgy halljuk, hogy a fővárosnál új szabályrendeleten dolgoznak, amely szabályozná a vendéglősökkel és kávésokkal szemben a tejcsarno­kok üzletkörét. Reméljük, hogy ez a rendelet rövid időn belül napvilágra kerül, mert ettől várjuk pana­szaink orvoslását, de különösen türelmetlenül várják az új rendelkezést azok a kisegzisztenciák, akik a legnagyobb gondokkal és terhekkel igyekeznek iparukat megmenteni. A tejcsarnokok térjenek vissza a maguk üzletköréhez, hagyják dolgozni a mai kedvezőtlen viszonyok között amúgy is sok bajjal vergődő vendéglősöket és kávésokat, akik soha sem tévedtek át tejcsarnoki és tejvállalati üzletkörre. Veszteséges üzletévre nem jogosult az adókivetés. A közigazgatási bíróság egy hozzá került felleb­bezésre hozta ezt a határozatot. Egy vidéki ven­déglős a kereseti adóra vonatkozó vallomásához szabályszerű könyvvezetésén alapuló nyereség- és veszteségszámlát, valamint mérleget csatolva iga­zolta, hogy a kérdéses időszakban üzleti tevékeny­sége veszteséggel zárult. A kivetett adóját meg­fellebbezte. Az adófelszólamlási bizottság annak ellenére, hogy megállapította, miszerint a könyv- vezetés ellen kifogás nem emelhető, az adót nem törölte, azzal az indokolással, hogy az egyenlő teherviselés szempontjából a kimutatott veszteség ellenére sem maradhatott az adózó adózatlanul. A közigazgatási bíróság a panasznak helyt adott, mert megállapítás szerint az adózónál az adó­kivetés előtt szabályszerű könyvvizsgálatot is tar­tottak s a felvett jegyzőkönyv szerint a szabály­szerűen vezetett könyvek a kérdéses adózási idő­szakra tényleges veszteséget mutattak fel. Már pedig ha az adózó szabályszerű könyveket vezet és a könyv- vezetésre fennálló szabályok pontos betartása mellett a könyvek veszteséget tüntetnek fel, azon a címen, hogy mások is hasonló körülmények között súlyos adókkal megrovattak, az egyenlő teherviselésre való hivatkozással mesterkélten adóalapot meg­állapítani nem lehet, hanem a fennálló és igaz­ságos adóztatás reális alapját biztosító szabályok értelmében más adózók is a törvény értelmében őket nem terhelő adó alól mentesítendők. A köz- igazgatási bíróság határozata rendkívül nagy jelen­tőséggel bír a jövőbeni adózásra. Mikor kell lefizetni az életbiztosítási díjat ? Am. kir. Kúria legutóbb egy életbiztosítási perben egy vendéglős ellen oly ítéletet hozott, hogy a biztosító társaságok életbiztosításoknál a díjfizetés második évétől kezdve nem kötelesek a díjfizetésre a feleket külön felszólítani és ha a fél a biztosítási díjat az esedékesség napján nem fizeti meg, a biztosítás az 1927. évi X. t.-c. 5., illetve 9. §-ai értelmében meg­szűnik, hacsak a biztosítottat a díj megfizetésében véletlen baleset, vagy erőhatalom nem akadályozta, vagy pedig a biztosító társaság külön írásban nem kötelezte magát, hogy az első évi biztosítási időszak után mindenkor esedékes díj megfizetésére a biz­tosítottat fel fogja szólítani. Minden vendéglősnek fontos a jó paprika, ezért rendelje meg a mimí ami mk aim maii kilónkint 2*80 pengő, Nemes és Társától, Budapest, V., Pannónia ucca 34. szám. Vendéglősök és kávésok harca a tej csarnokok ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents