Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-05-05 / 9. szám
A borfogyasztási adó eltörléséről szó sem lehet. Interpelláció a parlamentben. — Lázár Miklós a borkérdésről. A földmívelésügyi miniszter válasza. A múlt napokban érdekes interpelláció hangzott el a parlamentben. Tokaj képviselője, Lázár Miklós tette szóvá a borérdekeltségek sérelmeit és a földmívelésügyi miniszter felelt rá, kijelentve, hogy a borfogyasztási adó eltörlését sohase Ígérte a kormány. A vita fontos részét itt közöljük : Lázár Miklós: Tisztelt Ház! Az én szerény álláspontom az, hogy a borfogyasztási adó végzetesen katasztrofális a belfogyasztásra. Míg a borfogyasztási adó mai mértékre emelése előtti évben, 1924-ben Budapesten a fogyasztás 526.000 hektoliter volt, az adó emelése után a fogyasztás azonnal 193.000 hektoliterre sülyedt le. Az adóemelés utáni négy évben évenkint 160—200.000 hektoliter csökkenés mutatkozik, amely azóta állandóan és fájdalmasan fokozódik. A mai borfogyasztási adó idejét követő gazdasági évben 70%-kal esett vissza a borfogyasztás Budapesten és így az okozati összefüggést már ebből is meg kell állapítani. (Helyeslés a baloldalon.) Ugyanez az eredmény, ha 1920-tól 1923-ig terjedő évekre vizsgáljuk az ország borfogyasztását. Ekkor tudniillik azt látjuk, hogy míg ez alatt a három év alatt 4 millió hektoliter fogyasztás mellett a bor- fogyasztás fejkvótája 40 liter volt, addig a fogyasztási adó emelése óta a fejkvóta 17 literre szállt alá. Ez az abszolút bizonyíték még szemléltetőbb, még riasztóbb és még megdöbbentőbb, még nyilvánvalóbbá válik a borfogyasztási adó és a fogyasztás közti hatás káros voltára, ha megemlítem, hogy Európa két legnagyobb bortermelő országában, Franciaországban a fejkvóta a mi 17 literünkhöz képest 170 liter, Olaszországban pedig 67 liter. Sokorópátkai Szabó István : Nincs pénz! Lázár Miklós: A háborúelőtti borfogyasztási adót az 1893. évi XXIII. törvénycikk szabályozta, külön osztályba sorozva Budapestet, az ország községeit és városait pedig három fokozatba osztva be. Ez a törvény egy hektoliter bor után Budapesten 6 forint 40 krajcár, az I. osztályú községben 6 forint 35 krajcár, a Il.-ban 5 forint 69 krajcár, a III.-ban 4 forint 35 krajcárral terhelte meg a fogyasztást. Ezzel szemben a mai fogyasztási adó Budapesten 19-04 pengő, az I. osztályú községben 18-88 pengő, a II. osztályú községben 14-96 pengő, a III.-ban 12-24 pengő. Ha mármost ezt az érvényben lévő borfogyasztási adót a bor árához viszonyítva vizsgáljuk és a középminőségű, úgynevezett kom- mercbor árát hektoliterenkint 20 pengőben, tehát a legolcsóbban vesszük fel, arra az eredményre jutunk, hogy a fogyasztási adó a kereskedelmi bor átlagos árának 94%-át teszi ki. (Mozgás.) Én kerestem, kutattam, de megállapíthatom, hogy a világgazdaság ilyen adót nem ismer és nem is ismert sohasem. Franciaországban, a világ első bortermelő országában a borfogyasztási adó a mi pénzünk szerint hektoliterenkint 2 pengő 48 fillér. Olaszországban a mienkhez hasonló borkrízis idején királyi pátens egyik napról a másikra fölfüggesztette és megszűntette a borfogyasztási adót (Mozgás), amely egyébként 4-50 pengőtől 9 pengőig terjed. Ausztriában elég magas a borfogyasztási adó, 19 pengőig is fölmegy, de ez a számszerűleg magas boradó a termelési áraknak csak mintegy 22%-át teszi ki. Spanyolországban és Németországban, amint ismeretes, a borfogyasztási adót eltörölték. A nálunk érvényes, az adótárgy 94%-át kitevő adót, a gazdaságtörténelem nem ismer és nincs is példa reá az egész világgazdaságban. A közterhek a bor termelési árán túl 120%-ot jelentenek. A háború előtt a bor adója hektoliterenkint 12 korona, a söré pedig 10 korona volt. Ma a 12—13 fokos söré maradt 10 pengő, vagyis kevesebb, a boré több. Ez nyilván azért van, mert bortermelő ország vagyunk, egymillió magyarnak a sorsa függ a bortermeléstől, 600.000 embernek az életegzisztenciája, 250.000—260.000 munkásnak az egyedüli kenyere és mégis háttérbe van szorítva. A szesz eladási árának 60%-a a fogyasztási adó, a cukor eladási árának 60, a benzin eladási árának 48.%-a a fogyasztási adó. Tehát a bornak, ennek az elsőrendű nemzeti termelési ágnak, amely a magtermelés után az ország sok szempontjából legfontosabb termelési ága, mindenek között a legmagasabb a fogyasztási adója. Arra kérem a t. Házat, kísérjék el velem együtt (Halljuk ! Halljuk !) egy liter bor útját a termelőtől egészen addig az üdítő pillanatig, amikor a fogyasztó ajkaihoz emelheti a borral telt poharát. A termelési helyén — hogy az előbbi példánál maradjak — a síkföldi bor, a kommercbor ma átlagban 20 fillér literenkint. A vasúti tarifa 2 fillér, ez literenkint az első teher, mely útján éri. Bejön a bor Pestre, ahol a kereskedő lerója érte a 19-04 pengő bor- fogyasztási adót és már akkor 41 fillérbe kerül, az ár duplájába. Már most a kereskedő fizet forgalmi adót, kövezetvámot, boritaladót, valamennyit már a 41 fillér alapján és hozzáadja ezután az árhoz 50%-os hasznát, amit úgy látom sokai a t. Ház. Sokorópátkai Szabó István : Ha ennyivel beérnék ! Lázár Miklós : Én magam is sokallom, de azután meggondolom, hogy a kereskedő hitelbe adja a korcsmárosnak ezt a bort, kénytelen a mai hitel drágaságát és bizonytalanságát is belekalkulálni ennek a liter bornak az árába. Friedrich István : Pláne, ha valami fiatal grófnak hitelbe adja ! (Derültség.) Lázár Miklós : De ezzel a bor útjának még itt sincs vége, mert a bort a kereskedőtől megveszi a korcsmáros, aki szintén visel közterheket és szintén hozzácsap a bor árához 40%-ot. Friedrich István : Meg is kereszteli egy kicsit. (Derültség.) OCOtlűíl IrioHn telJes berendezéssel és fel- LldUU) OuullOy MdUU szereléssel, Kecskemétnek kimondottan legforgalmasabb részén sarok vendéglő házzal, mely 20 év óta saját kezelésben van. Értekezhetni Kerekes Pállal, Kecskemét, Vásári ucca I. szám Lázár Miklós: Vagyis a 41 fillérből a kereskedő 50%-ával, tehát 20% fillérrel lesz már 61% fillér a bor ára — a 20 filléres bor ára — ha pedig a korcsmáros 40%-át is hozzácsapja, akkor a 20 filléres bor, amikor ebédre vagy vacsorára asztalunkra kerül, 85 fillér lesz. (Mozgás.) Sokorópátkai Szabó István : Két pengő palackban. Lázár Miklós: És itt legyen szabad még megemlítenem, hogy a 20 filléres bor árával szemben a szódavíz literének ára 16—17 fillér. Farkasfalvi Farkas Géza: És a parádi vízből 90 fillér egy félliter ! Lázár Miklós: Azt mondhatnánk, hogy a kereskedő elégedjék meg kisebb üzleti haszonnal és ne számítson 50%-ot. Érre is gondoltam és számítottam, ellenben, amint megnéztem a borkereskedőkről szóló statisztikáját az utolsó esztendőknek, akkor arra kellett rájönnöm, hogy a borkereskedői osztály, amelynek tagjai között 150 és 200 éves cégeket ismerek, az 50%-os haszon ellenére, közel kilencven százalékban bizony tönkrementek, csődbe jutottak, inzolvensek lettek, elvesztették családi vagyonukat és sok nagy cég tagjai tengnek-lengnek, ügynökös- ködéssel keresik meg a kenyerüket. Az sem titok, hogy az utóbbi években a vendéglősök és a korcs- márosok elég sűrűn szerepeltek az árverést szenvedők listáján. Nem is csoda, úgy a kereskedőnek, mint a korcsmárosnak kétszeres, dupla hitelre van szüksége, hiszen a kereskedőnek a 20 filléres liter bor megvásárlására nem 20 fillérre van szüksége, hanem az adóval együtt 40 fillérre. Ha a borfogyasztási adó 19 fillérje nem terhené a bort, akkor legyen szabad röviden rámutatnom, milyen helyzet állana elő a 20 filléres kommercbor útján, amelyet következtetéseimnek példájául vettem. Hogyan festene a kalkulusunk még akkor is, ha a termelő 5 fillérrel 1030. május 5. emelné az árút ? (Halljuk ! Halljuk í) Tehát 25 fillér ugyanennek a bornak az ára a termelőnél, 2 fillér a fuvar Pestre, ez egyenlő 27, a kereskedő 50%-os haszna 40% fillér, a korcsmáros 40%-os haszna 16 fillér, összesen tehát 56 fillér, vagyis 21 fillérrel kevesebb, 1/3-ával, 30%-kal olcsóbb, pedig a termelő 25%-kal többet kapott. Fájdalom, nincs olyan statisztikánk a borfogyasztási adóra nézve, amely a vidékről is tiszta képet adna. Budapest szélkesfőváros az egyetlen, amelynek statisztikája rendelkezésre áll. Az 1926. évben 4,482.000 pengőt vett be Budapest székesfőváros borfogyasztási adóban, 1927-ben 3,836.000 pengőt, 1928-ban 3,815.000 pengőt mutattak ki. Mondom, a többi városoknak és községeknek borfogyasztási adója kihámozhatatlan, mert együvé van véve a húsfogyasztási adóval és ma még olyan statisztika nem áll rendelkezésünkre — talán a pénzügyminiszter úrnak már rendelkezésre áll —, amelynek alapján a kettőt szétválaszthatnánk és pontosan megtudhatnánk, hogy vájjon mennyi jut a községekre és a városokra a borfogyasztási adóból ? Közvetett számítások útján, azt hiszem, a földművelésügyi minisztériumban úgy tudják, hogy ez 26 millió pengő. Súlyos igazságtalanságnak tartom ezt. A kormány is mintha belátta volna, hogy bizony ez az adónem nehéz, igazságtalan és feltétlenül javításra szorul. Többrendbeli ígéret is hangzott el ebben az ügyben. A legutóbbi általános képviselőválasztások előtt Búd János miniszter úr fölhatalmazta a bortermelő vidékek kormánypárti képviselőjelöltjeit, hogy programbeszédeikben beszélhessenek a borfogyasztási adó megszűntetésének lehetőségéről. Fábián Béla : Ma, három évvel a választások után, ki emlékszik arra, hogy a borvidékeken mit ígértek az urak ?! Csak azok emlékeznek erre, akiknek ígérték ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Lázár Miklós: Vargha államtitkár úr pedig, mélyen tisztelt Ház, a Szőlősgazdák Országos Egyesületében tavaly az 1929 június 19-iki közgyűlésen nyilatkozatot tett. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a nyilatkozatot az egyesület jegyzőkönyve nyomán ismertessem. A pénzügyi államtitkár úr kifejtette, hogy (olvassa): ,,A pénzügyi kormány a borgazdaság nehéz helyzetének megoldásával foglalkozik. A borfogyasztási adó megszüntetése nehéz kérdés és annyira összefügg fontos érdekekkel, hogy azt egy tollvonással megszűntetni nem lehet, mert gondoskodni kell a bevétel pótlásáról. A nyár folyamán — mondotta szóról- szóra az államtitkár úr 1929 júniusában ! — föltétlenül elkészül a községek és városok háztartásáról szóló törvény, amelynek keretében módot keresünk és találunk arra, hogy a termelőgazdáknak ez a fájó sebe valami módon meggyógyíttassék. Ugyanennek a törvénynek tárgyalásánál derül majd ki hogy nem alapos-e a pénzügyminiszter úrnak az a föltevése, hogy ha eltörlik a borfogyasztási adót, az a gazdákon nem segít.,, A kérdés — mondta végül az államtitkár úr — a nyár folyamán megoldódik, amire a pénzügyminiszter úr személye elég biztosíték.“ Fábián Béla : Melyik nyáron ? Lázár Miklós: 1929 júniusában. (Mozgás.) Lázár Miklós: Én arra kérem a pénzügyminiszter urat, az államtitkár úr nyilatkozatával kapcsolatban, hogy miután úgy tudom, hogy a községi háztartásokról szóló javaslattervezet már elkészült és most a belügyminisztériumban van megvitatás alatt, méltóztassék azt minél előbb a Ház elé terjeszteni, mert a községi törvényjavaslat újabb megvitatása után, vagy újabb megvitatásával kapcsolatban kerülhet sor végül a borfogyasztási adó eltörlésére vagy enyhítésére. Meg kell állapítanom, hogy a szőlősgazdatársadalom a mai helyzetet a borfogyasztási adóval kapcsolatban tarthatatlannak, elviselhetetlennek ítéli és nemcsak saját egzisztenciája végső veszedelmét, hanem a mezőgazdasági munkások kenyerének veszélyeztetését is látja abban. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Ami a borfogyasztási adót illeti, igaza van az interpelláló képviselő úrnak. Minden tényező, amely az árú drágulását vonja maga után, hátrányosan hat ki a fogyasztásra. Miután, tisztelt Ház, a borfogyasztási adó kétségtelenül drágítja a bor árát, a szőlősgazdák nehéz helyzetére való tekintettel a kormány
