Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-04-05 / 7. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1930. április 5. A bortermelőket is aggasztja már a vendéglősipar válsága. Különös termelői tervek az italmérési engedélyek elad hatásáról és az ital mérő helyiségek költözési szabadságáról. — A válságnak egyszerűbb megoldásai is lehetetlenek. A nagy badacsony-balatonmelléki borvidéknek egyik nagyobb és jólszerkesztett újságjában, a ,,Tapolczai Lapok11-ban, érdekes tervet vetettek föl most a vendéglősválság megoldására. Bortermelői érdekből íródott a cikk, de a vendéglősszakma javát is akarja, így teljes egészében itt közöljük : A borértékesítés problémájával foglalkozók figyelmét akarjuk ráirányítani a szomorú tényre, hogy a magyar vendéglősipart a gazdasági krízis majdnem hogy elsöpörte ; a borkiméréssel foglalkozók igen nagy százaléka elbukott, a belföldi piacokat jól ismerő kereskedők szerint alig maradt néhány, aki ma még hitelképes. Nagy baj ez, melyet nemcsak, hogy észre kell vennünk, de meg kell találnunk a módot arra, hogy a vendéglős iparosokat talpraállíthassuk. A bortermelőknek eminens érdeke, hogy anyagilag erős, rátermett emberek kerüljenek a söntésekbe, mert a vendéglősök a borértékesítésnek nagyon fontos faktorai : ők a boltosok, akik kiszolgálják a fogyasztást, akik új fogyasztókat nevelnek, akik az árú értékesítését végzik. Abban a községben, ahol hozzá nem értő boltosok élnek, ahol nincs pénzük a kereskedőknek a forrásnál jót és olcsón vásárolni, ahol nincs iniacitiva, ahol a kereskedői tevékenység nem éleszti a vásárlókedvet, ott bármely árucikknél a fogyasztás nem hogy nem emelkedik, de az is megszűnik, ami magától az évek során át kifejlődöti. És hogy ma ilyen nehéz eladnunk a bort, ennyire lecsökkent a fogyasztás, ennek nemcsak az az oka, hogy a fogyasztó redukálta igényét, hanem az, hogy az elbukó közvetítő szerv, a pénztelen, adósággal kiizködő vendéglős kiesett az organizmusból. Mert olcsó és jó árú nélkül nem lehet boltot vezetni; már pedig a legtöbb magyar vendéglősnek ma se pénze nincs, se pedig megfelelő borkészlete nincs. A vendeglősiparképesítéshez kötése ellen senkinek kifogása nem lehet, de a megkötöttség mellett szabadságot kell követelnünk, hogy a szabadság érvényesülést adjon azok számára, akik a legjobb tudással és erővel érvényesülni akarnak. Hogy a vendéglősipar megerősödését elérhessük, értékke kell tennünk az italmérési engedélyt, mert ezen a ponton találjuk meg a probléma egészséges megoldását. Ma az italmérési engedély nem képezheti adásvétel tárgyát, nem örökölhető, tehát nem érték. Gyógyulási folyamatot csak a mai helyzet megváltoztatása hozhat. Az adásvétel megkönnyítése utat enged a vállalkozó, tőkeerős elemeknek, ugyanakkor óriási mértékben emeli a vendéglősök hitelképességét, mert az az engedély, ami ma személyre szól s mint ilyen értéktelen, szabadforgalom esetén nagy vagyont jelent; amiért érdemes lesz dolgozni, amit érdemes lesz megvásárolni és örökölni. Ma az italmérési engedély házhoz van kötve, tehát a mozgási szabadság teljesen korlátozott; egy rossz idea következményébe belebukhatik a vendéglős, nem mehet olyan uccába, vagy másik kerületbe, ahova esetleg a forgalom átterelődött, szóval nincs arra lehetőség, hogy a vendéglős közel kerülhessen a fogyasztóhoz, hogy utána mehessen. Meg kell szüntetni ezt a kötöttséget, csupán a rendőri feltételek, templom, kórház, iskola stb. közelségének betartását kell kikötni, ezenkívül szabadon élhet az engedélytulajdonos a költözködés jogával, ez a mozgási szabadság majd megkeresi azokat a helyeket, ahol az értékesítő szerv találkozhatik a fogyasztóval. Nem világraszóló és lehetetlen újítás ez, amit az érdekeltek figyelmébe ajánlunk, mert hisz a szomszéd Ausztriában ez már bevált az évtizedek során és megnevelt olyan vendéglőstársadalmat, mely ma is vásárló- képes, mert vagyonos, mert vagyon és érték az engedélye, mellyel szabadon rendelkezhetik. És fia keressük a borértékesítés megjavításának útját, módját, meg kell látnunk ezt a különbséget, ami egy tömött árúraktár és egy szegényes bolt között van a vételkedv fölébresztése tekintetében. A bortermelőknek arra kell törekedniük,, hogy a magyar vendéglősipar vagyonos legyen; legyen portékája olcsó és jó, hogy betölthesse azt a fontos szerepet, amiből napjainkban kiesett. — Sajnos, nagyon nehéz elképzelni azt, hogy a cikkben fölvetett ötletek megvalósíthatók lennének, hiszen a sokkal egyszerűbb megoldásokra is rámondották már a lehetetlent, így a boritaladó és fogyasztási adó eltörlése, a közterhek mérséklése, az ellenőrzések egyszerűsítése, a jogtalan italmérések gyors és könyörtelen elnyomása nagyon elégséges és radikális segítség volna, mégis minden leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Örömmel kell azonban végre vennünk, hogy már a termelői oldalon is észreveszik iparának helyzetét és segítségünkre akarnak lenni, ha kissé komplikáltaknak látszó tervekkel is. Pécsett* a wárcie legforgalmasabb pontján, Király ucca 5. szám alatt lévő 1930. évi szeptember hó 1-én kezdődő hatállyal, hosszabb időtartamra is M BF Bj H W bérbeadó. A háromemeletes szálloda legmodernebb kivitelben épült, hatvanhat vendégszobából, éttermekből, díszteremből, konyha, fürdő, személyzeti és minden a célnak megfelelő mellékhelyiségből áll. Minden szoba központi fűtéssel, hideg, meleg folyóvízzel van berendezve. Lift, telefon. Ajánlatok: a székház tulajdonos „PuBiántűli Bank R.-Ta^-hox, Pécsett nyújtandók be. Hatmillió pengő adóhátralékot töröltek a vidéken. Megírtuk, hogy a pénzügyminiszter utasítására a pénzügyigazgatóságok felülvizsgálták az adóhátralékokat s az adatokat beküldték a pénzügyminisztériumba. A vidéki adórendezés után most dolgozzák fel a pénzügyminisztériumban a beérkezett adatokat. Ezekből kitűnik, hogy 2842 községben 50.069 egyénnek 6,086.100 pengőt kitevő adóját törölték. Törölték az 1926. vagy korábbi évekről maradt adótartozásokat, sőt indokolt esetben az 1928. évi adó is rendezés alá került. Az adótörléseken kívül 21.830 egyénnél 4,023.600 pengő adóra kamatmérséklést állapítottak meg és három évre terjedő fizetési kedvezményt adtak. A méltányosság alapján olyan kedvezményt is nyújtottak, hogy az egész adótartozás kamatszolgáltatását 6 százalékban állapították meg 1928 végéig. Ezenkívül 6778 egyénnel 1,622.000 pengőt kitevő összegre háromévi részletfizetési kedvezményt engedélyeztek rendes kamattal. Az adótörlésben részesültek zöme : 47.350 olyan egyén volt, akiknek 500 pengőnél kisebb volt az adójuk és ezeknél 3,795.400 pengő adót töröltek. Vájjon hány volt ezek közt vendéglős! 192S. évi Kiváló minőségű óboraimat a Következő árakban ajánlom: Ezerjó, zöld-fehér, zamatos ... _ ... ... —'58 P Rajnai Rizling pecsenyebor ... ______ —’76 P Mu s otáiy csemegebor __________ ... —’96 P Leányk a, a borok gyöngye_________ —"96 P Kad arka, siller, zamatos ...................... —'54 P Carb enet, vörös pecsenyebor ____... —'78 P kö lcsönhordókban, kb. 100 litertől kezdve, utánvét mellett. BÁRÓ ORCZY JÁNOS, GYÖNGYÖS A főpincér és a hitelttiltó belügyminiszteri rendelet. (Panaszos levél.) Tisztelt Szerkesztő úr ! E hó 9-én a lapok közölték azt a belügyminiszteri rendeletét, amely kimondja, hogy tilos a szeszesitalokat hitelbe adni. A rendeletet megértettem, de felhívom a figyelmet arra, hogy a rendeletnek a gyakorlatban van egy megvilágítatlan része. Mi történik ugyanis akkor, ha a vendég nem jelenti be előre, hogy nincsen pénze és mégis fogyaszt! Lényegében mindenki csinálhat hitelt, mert sem a gazda, sem a főpincér nem vonhatja előre felelősségre a vendéget. És mégis: nem a fogyasztót büntetik meg, hanem a kimérőt, vagy a főpincért. Szegény főpincérek ! Nem elég, hogy adósai maradnak a vendégek, de a vendégek — tisztelet a kivételnek — most már nyugodtak is lehetnek, mert tudják, hogy nem perelheti be őket a főpincér, hiszen — megbüntetik, mert hitelezett. Kérdem, tisztelt Szerkesztő úr : maradhat így ez a helyzet ? Tisztelettel K. S. főpincér, Szeged. Megfürdette a feleségét: három évi fegyház. Trencsénből jelentik : A trencséni esküdtszék a minap tárgyalta Kuzma János vendéglős ügyét, aki 1928 telén a Vág hullámaiba dobta a feleségét, de az asszony szerencsésen partra úszott s a jéghideg fürdőt is kiheverte. Kuzmáék valamikor megelégedetten éltek, később azonban az asszony rászokott a szeszesitalokra és szokása valóságos szenvedéllyé fajult. A vendéglős ezzel szemben józan életű ember volt s így csak annál nagyobb elkeseredést keltett benne felesége iszákossága. A kritikus napon is ittasan trlálta a feleségét, ami annál nagyobb baj volt, mert valami ügyben mind a kettőjüknek be kellett utazniok Zsolnára. Késő este volt, amikor megérkeztek Zsolnára s így szállást kellett keresniük. Szállás- keresés közben rátévedtek a Vág hídjára. A vendéglős, amikor megpillantotta a folyót és maga mellett a részeg asszonyt, ellenállhatatlan kényszert érzett, — így vallotta a tárgyaláson — megragadta a feleségét, felemelte a híd korlátjára s azután a hét és fél méter magas hídról belevágta a folyóba. Az asszonyt éppen az -a körülmény mentette meg, hogy ilyen magasról pottyant bele a hideg fürdőbe. Hosszú és bő szoknyái ugyanis ernyő gyanánt szétnyíltak s a vízbeesés után fenntartották a hullámokon. Az asz- szony szépen kiúszott a másik partra. Segélykiáltásaira elősiettek az emberek s bevitték a kórházba, amelyet hamarosan makkegészségesen hagyott el. Kuzma a tárgyaláson erősen állítgatta, hogy nem akarta megölni az asszonyt, csak jó leckét kívánt neki adni. Ha a felesége valóban fuldokolt volna, ő habozás nélkül utánaered és kimentette volna. Sajnos, az esküdtek nem hitték el a vendéglősnek ezt a jó szándékát, hanem bőnösnek mondották ki, amire a bíróság három évi fegyházat rótt ki.
