Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)
1930-02-20 / 4. szám
4. SZÁM XXXX VI. ÉVFOLYAM mo. FEBRUÁR 20. r ww ■■ (VEHDÉCiLO-, SZÁLLÓ', KÁVÉSIFIKI ÉS KÖZÉAZDASÍ«! SZAKLAP) A nyugdíjasok csöndes, de állandó előtérbenyomulása kezd most már veszedelmes és akut jellegű tünetté lenni a szakmánkban. Érthetetlen okokból az italmérési engedélyek kiadásánál túlságosan és észrevehető a jóakarat a nyugdíjazott államiak javára. Néhány, különösebb méltánylást érdemlő esetnél még nem emelhet szót senki, sőt, az egész italmérő szakma is helyeselni tud, de a dolgok túlzásbavitele ellen hevesen és erélyesen kell tiltakoznunk éppen a szakma megbízhatósága és jóhírneve érdekében. Végre is az italmérő-ipar nem lehet aggok és tehetetlenek összegyűjtő menedékhelye. Bárminő kegyetlennek látszik ez a mondás, — teljes igazságot tartalmaz és végre is ki kellett mondania valakinek. Álhumanizmusból meg lehet tenni, hogy a legjobb esetben is öregedő és fogyatékos embereket állítsanak a söntésbe, de pár hónap alatt kiderül, minő szerencsétlenségbe döntik éppen azt, akin segíteni akartak ! Ez a szakma teli van keserves, megizzasztó munkával. Itt nincs éjszaka és nincs nappal, csak csupa dologidő. Ide friss agyvelő kell és az ifjúkorból erre trenírozott testi erő. Beamter- asztaltól, állami állásokból a söntés mellé csak igen kevés, kivételes egyéniség tud katasztrófa nélkül átjutni és nagyon rossz szolgálatot tesznek a rokkantaknak, nyugdíjasoknak azok, akik mindenáron ideterelték őket, mintha ez, ■ az ipar volna a dologtalan megélhetés igazi . aranyországa! Sok száz csőddel, italmérési összeomlással lenne kevesebb, ha jobban válogatnának az engedélyek kiadásánál. Hiszen igaz, hogy a stróhmann-rendszer itt is segít valamit. Ha a söntésbe más kerül, valami szakember és a protekciós engedélytulajdonos csak a haszonból részesül. De ez a rendszer erkölcstelen és arcpirító, mert egyesek szaktudását és munkáját adóztatja meg olyan köteles támogatásért, ami az egész állam kötelessége volna ! És katasztrofális a szakmai utánpótlás érdekére is. A vendéglős-, korcsmárosfiúk, akik gyermekkoruktól szakértői az iparuknak, nem juthatnak engedélyekhez a jogosan vagy jogtalanul támogatottak miatt! Nem juthat be fiatal erő, ifjú ész és vállakozási kedv a szakmába. Mi ez, ha nem: elítélés a lassú elsorvadásra ? Nekünk, a magyar italmérők összeségének nem lehet közömbös ez a káros és aggasztó irányzat. Ismétlem : lehetnek kivételes méltányossági okok, különösen hadviseltek javára, de itt is óvakodni kell a túlzástól. Ami sok, az mégis csak sok. Nincs szó egyes esetekről, de az általános irányzat ellen az italmérő szakmák összeségének is tiltakoznia kellene már! Sok minden szabad az akasztófa alatt és sok minden szabad az utolsó órában. Én nem hiszem, hogy a köteles kegyelet ellen vétünk, ha most, a veszélyben forgó szakmák utolsó óráiban kimondjuk a fölöttesek előtt, amit eddig csak egymás közt morzsolgattunk: az italmérőipar maradjon a szakembereké ! (Z., Hatvan.) A női alkalmazott ellenőrzése az italmérő részéről. A „Vendéglősök Lapja“ számára írta: dr. Türei-Osváth István ni. kir. rendőrfogalmazó. Az 1921. évi 94.453. B. M. számú rendelet 5. §-a értelmében : ,,Az italmérő üzletekben alkalmazottak, különösen pedig a közönséggel érintkező italmérők, pincérek és pincérnők a vendégekkel szemben magukat illedelmesen tartoznak viselni. Az engedélyesek különösen arra tartoznak ügyelni, hogy a női alkalmazottak erkölcstelen üzelmeket ne folytassanak és hogy az italmérés cégére alatt az üzlet kéjelgési célokra ne szolgáljon. Tilos a női alkalmazottaknak a vendégekkel egy asztalhoz ülni és velük együtt ételeket vagy italokat fogyasztani. Az engedélyes, ha alkalmazottai a fentebbi tilalmat megszegik, mint részes, büntetőjogilag is felelőséggel tartozik.“ Ezek a rendelkezések adják a kereteit a női alkalmazottak felügyeletének az italmérő helyiségben. Erre a felügyeletre komoly szükség van. Szükség van azért, mert erkölcsileg lezüllött női alkalmazott tartása lezülleszti az italmérési helyiség színvonalát. Szükség van azért, mert a jobb ízlésű közönség egészségesebb erkölcsi érzéke nem tűrheti el az italmérési helyiségben a nekiszabadult, orgiaszerű jeleneteket. Szükség van azért, hogy az italmérés ne termelje, ne termelhesse ki a titkos prostituáltak hadait. Kit illet ez a felügyelet ? Nem vitás, hogy ez a szigorú felügyelet az engedélyes, vagy ha bármely oknál fogva önálló hatáskörrel rendelkező üzletvezető áll az üzem élén, — az üzletvezető kötelessége. Ez a kötelesség jelentős feladatokat hárít a felelős egyénre. Hiszen az italmérő, vagy üzletvezető az ezirányú kötelességeinek a mikénti teljesítésével önmagára nézve szolgáltat bizonyítékokat. Köztudomású, hogy ma már az italmérésekben elsősorban azért tartanak mindenféle női alkalmazottat, rendesen csinos, fiatal leányokat, hogy ezáltal a fogyasztókat a helyiség minél gyakoribb látogatására indítsák, így az üzlet forgalmát emeljék. Még vitatkozni sem lehet azon, hogy ez a kérdés a közönség szempontjából kizárólag a szexualitás körül forog. Ez ingerli a fiatalságot, vonzza a kecsegtető és nem is vajmi nehezen elérhető préda után. Ha most már az italmérő—értem alatta az engedélyest — vagy üzletvezető a női alkalmazottjának a helyiségben tanúsított magatartását nem kíséri a kellő figyelemmel, nem ellenőrzi a kellő szigorral, úgy kézenfekvő a gyanú, hogy a női alkalmazott a munkaadó tudtával, beleegyezésével, — nem lehetetlen, hogy rábeszélésére a százalékos haszon reményében — enged meg magának többet a fogyasztóközönség szórakoztatása során, mint amit Popper Mór és Lipól r.-t., bornagykereskedés Telefoni József 359-78 Budapest-Kőbánya, Előd ticca 8. szám. Alapíthatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi tájborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉIíIITÁAI 2 ÓRÁIG M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési (líj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábiuilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ Ü1ÓK&1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81
