Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)

1930-02-05 / 3. szám

G VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1930. február 5. Páratlan arányú krach fenyegeti Berlin luxusvendéglőit. Egymásután omlanak össze az óriási költségekkel épített tündérpaloták. Körülbelül három esztendeje, hogy a német met­ropolist, mely a háború előtt nagyjából a polgári szolidság idegenek számára unalmas városa volt, valami különös láz szállta meg. Túl akarták szár­nyalni Párist, túl Londont, túl Newyorkot. Minden­nél ragyogóbbat, mindennél nagyszerűbbet, szem­fényvesztőbbet akartak teremteni. A semmiből szü­lettek a pazarnál pazarabb lokálok. Minden ucca- sarokról fényreklámok hirdették vakítva az élvezet és szórakozás új és új palotáinak kapunyitását. A mindentudók most persze rosszalólag csóválják a fejüket és mondogatják, hogy tudtuk mi mindig, ez így nem megy tovább, a krachnak egyszer csak be kell következnie. De az a kritika csak most merész­kedik elő, most, amikor már késő van, amikor Berlin vendéglősiparát váratlanmérvű krach fenyegeti. Három nappal ezelőtt még csak egy lokálról sut­togtak, tegnap már kettő, ma már négy nagy válla­lat bukásáról vannak hiteles adatok. És ki tudja, holnapra mennyivel növekszik meg a számuk! A holnaputánról ne is beszéljünk. igen, most bebizonyosodik : túlgyors volt az iram. A régi, szerénybiidséjű polgári lokálokat nem fenye­geti veszedelem. De a csodavárak, a tündérkertek egyszerre csak rossz spekulációvá fajulnak a kény- -szeregyességek árnyékában. A legpazarabbak, a legtündöklőbbek dőltek össze először. A „görög szépségkultuszt“ életretámasztani akaró, de némileg ízléstelenségbe fulladó Delphi- Palast multesztendei bukása még csak szórványos eset maradt. De most nyomon követi a Gurmenia- Konzern, mely a Zoo mellett minden eddiginél káp­rázatosabb vendéglő, kávéház, bár, télikert-kom­plexumot épített. Mesebeli erdőben eleven madarak csicseregtek, szökőkutak ontották fényszóró suga­raikat. Ezernyi tükör kristálya csillogott, vakított a hatalmas palotában, melynek tulajdonosai az Admiralpalast és a friedrichstrassei Mokkafix bérlői is. Alig háromnegyed éve szédítette Berlint és Berlin vendégeit a Zoo-környéki csoda. Jól ment, látoga­tott volt — és íme kiderült, hogy mégsem tudott megélni. Túlbecsülték a közönség fizetőképességét: a hatalmas rezsit nem fedezte az irígylésreméltó látogatottság sem. Most egyezkedni próbálnak. Talán sikerül. De a Berlin közepébe telepített sze- mirámiszi függőkertek aranytollas madarai minden­esetre megkopaszodva kerülnek elő abból a csúnya viharból, mely most a Gurmenia-Palast körül zúg, tombol és pusztít. Vagy itt a Mokka-Efti esete is. A Friedrich- és Leipzigerstrasse sarkán évek óta virágzott az olcsó, jólmenő, érdekes rendszerű kávéház. De a többet- akarás láza ennek tulajdonosát is megszállta. Egy kávéház helyett kávé ház-vár őst építettek postahiva­tallal, fodrászműhellyel, kozmetikai szalonokkal, mozgólépcsővel, a különböző stílusú, sokezer főnyi közönséget befogadó termek egész sorával. És a ber­liniek hálásak voltak a merész kezdeményezésért. A Mokka-Efti, amely aránylag mégis olcsó maradt, minden nap minden órájában zsúfolásig tele van. És íme, mégis csak kiderült: itt is beköszöntött a baj. Mindenki azt hitte, jobban lokál, kávéház egyáltalában nem mehet. A rezsi azonban felfalt minden jövedelmet és ami még megmaradt, felfalta az adó. A Mokka-Efti is a kényszeregyesség felé evez. Hauer Rezső cukrász Budapest, Vili., Rákóczi út 49. szám Telefonszäm : József 425—04 .4. BOROSZTALYA Pincék a BUDAFOK, Petőfi út KÖZPONTI IRODA: Budapest, V., Nádor ucca 16. szám Osztozik sorsában a szomszéd sarkon az évtizedek óta híres, nevezetes Cafe Imperial, mely mult esz­tendőben bővült, fényesedéit, az újaknál is nagyobb, fényesebb kávéházzá. Jó levegőre, pihenésrevágyó berliniek tradicionális kirándulóhelye a „Tamás bácsi kunyhója“. Egy-két év előtt még csak autósok, lovasok, sétálgatok láto­gatták. Újesztendő óta villamos vezet ki oda. A tulajdonos nagyon ravasz akart lenni és be sem várva a villamos megindultát: Tamás bátya kuny­hóját átalakította Tamás bátya palotájává. Egy­úttal megpecsételte üzeme sorsát. Onkel Toms Hütte a Gurmenia, Mokka-Efti és társaik sorsára került. Leégett a kónyi nagyvendéglő. A Csornától alig 10 kilométernyire fekvő Kóny községet a hét elején ismét meglátogatta a vörös kakas. Csak az elmúlt nyáron történt, hogy villámgyujtás követ­keztében elégett Kóny községnek egész nyugati része. Most a község közepén keletkezett a tiiz, Kokas István nagy vendéglőj ében. A kéményben keletkezett a tűz és innen csakhamar átcsapott az udvar felé folytatódó istállóépületekre is. A tűz­oltók percek alatt a kigyulladt vendéglőnél voltak és sikerült nekik annyira lokalizálni a tüzet, hogy még a vendéglő-udvaron, az égő istállótól alig 3—4 méternyire lévő kocsiszínt és jégvermet is megmentették. Az égő istállóból azonban ideje­korán nem tudták az összes állatokat kimenteni, mert az istálló ajtaja csukva volt és mire azt ki­nyitották, a beszivárgó füstben három ló és egy szarvasmarha megfulladt. A vendéglős kára a le­égett vendéglővel és istállóval, nemkülönben az elpusztult négy állattal együtt mintegy 10.000 pen­gőre tehető. Italmérési illetékek. A pénzügyőri közegek szoká­sos szemléik alkalmával aziránt is szoktak érdeklődni, hogy az italmérő az italmérési illetéket az esedé­kesség napján megfizette-e vagy sem ? Ez évig ebben nem volt semmi nehézség, mert egy italmérési illetékkönyvben nyugtázták az e címen történt be­fizetéseket. Azonban a múlt évben a székesfőváros pénztárai a felek által adóért és illetékért fizetett összeget rendszerint egy összegben nyugtázzák s emiatt akárhány helyen a szemlét tartó pénzügy­őrök kellemetlenkednek. Ebben az ügyben a székes- főváros központi adószámviteli osztályán azt a fel­világosítást adták: előírás az, hogy a polgárok adó- befizetéseit egy összegben nyugtázzák a kerületi adószámviteli osztályok s annak a különféle címe­ken való (egyenes, jövedelmi adó, italmérési illeték stb.) szétosztása belső adminisztrációs teendő. A be­fizetés ellenőrzése egyáltalában nem a pénzügyőrség feladata s azért, mert az italmérési illetékbefize­tések nincsenek az adókönyvben külön is kifeje­zetten mint ,,italmérési illeték“ nyilvántartva és nyugtázva, senkinek bántódása nem lehet. Zenészbajok. Az Országos Magyar Zenész Szövet­ség kávéházi szakosztálya ülést tartott. Palotás György, a szakosztály titkára foglalkozott a gazda­sági helyzettel és pedig az adóval és mechanikus zenével elsősorban, amely állástalanná tette a zenész­szövetség tagjainak jelentős részét. Ma háromszáz zenész van állás nélkül. Kártérítés a munkakönyv visszatartásáért. A Buda­pesti Kereskedelmi és Iparkamara elvi jelentőségű állásfoglalása szerint a munkás a munkakönyv visszatartásáért a munkaadó ellen csak akkor for­dulhat jogos kártérítési igénnyel, ha igazolni tudja azt, hogy a munkakönyv visszatartása miatt nem kapott alkalmazást. Olyan munkás, aki munka­könyv nélkül is elhelyezkedett, kártérítési igénnyel nem léphet fel a volt munkaadójával szemben. Öt éven belül visszafizetendő a tévesen számított adó. A közadók kezeléséről szóló 600—1927. P-M. sz. H. Ö. 92. szakasza szerint a tévesen befizetett, illetőleg lerótt vagy jogellenesen beszedett köz­szolgáltatások, illetőleg a folyó tartozás nélkül álló túlfizetések visszakövetelése tekintetében a felek igénye a befizetés napjától számított öt év alatt évül el. Tanoncok templombajárása ügyében a pécsi keres­kedelmi és iparkamara közli, hogy a munkaadó köteles a tanoncnak vallása ünnepnapjain az isten- tisztelet látogatására időt engedni, sőt felügyelni arra, hogy a nála lakó kiskorú tanonc az isten­tiszteletet látogassa. Aki a tanonccal szemben fenn­álló kötelessége ellen vét, azt kihágásért meg kell büntetni. Adócsalást követ el az, aki bárki mentesítése cél­jából követi el a törvényben előírtak megsértését. A vádlott a terhére megállapított cselekményeket a cégtulajdonos érdekében abból a célból követte el, hogy az a forgalmi adó lerovásának kötelezettsége alól részben mentesüljön. A törvény nem követeli meg a károsítás különleges szándékát. A vádlott bűnössége tehát a törvény megsértése nélkül történt. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a vízum­kényszer ellen. A Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara felterjesztéssel fordult a külügyminiszterhez és a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a nemzet­közi vásár alkalmából az utólagos vízumbeszerzés lehetőségét az 1930. évi vásár látogatói számára is engedélyezzék és pedig olyképen, hogy az eddigi egyharmad ár helyett a vizűm a jövő évben teljesen díjmentesen legyen beszerezhető. A feliratban rá­világít arra, hogy ha már a vízumkényszer nem töröl­hető, akkor legalább a vásár alkalmából — amidőn igen sok gazdasági célú utazás történik — a vízum­kényszer utólagos és díjmentes formalizmusként kezeltessék a magyar hatóságok részéről. A kereske­delmi miniszter átiratot intézett a kamarához, amely­ben ígéretet tesz ennek az akciónak a támogatására. Pályázati hirdetmény. A mezőtúri Ipartestület tulajdonát képező italmérés és vendéglő helyiségeire italmérési és vendéglői ipar bérbeadására pályázatot hirdet. A bérbeadás ideje 6 év, azaz 1930. évi május 15-től 1936. évi május 15-ig tart. A pályázók tartoznak a pályázatban felajánlott bérösszeg 10%-át pályázatkor az Ipartestület pénztárába vagy készpénzben, vagy takarékpénztári betétkönyvet mint biztosí­tékot letétbe helyezni, mely összeget a bérletet el nem nyerők azonnal visszakapnak. Kéretnek a pályázók, hogy ajánlataikat 8930. február 22-ig annál is inkább adják be, mert később érkezettek nem vétetnek figyelembe. A pályázni óhajtók tartoznak szakképzettségüket igazolni. Az Ipartestület fenntartja magának azt a jogát, hogy a pályázók közt — tekintet nélkül a felajánlott összegre — szabadon választ. A bérleti feltételek az Ipartestület hivatalos helyiségében hétfőn, szerdán és szomba­ton. más napokon Borbély Gyula ipartest, elnöknél tudhatok meg. Borbély Gyula ipartest, elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents