Vendéglősök Lapja, 1930 (46. évfolyam, 1-24. szám)

1930-12-05 / 23. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1030. december 5. 2 Az anti-antiálkoholisták. A „Vendéglősök Lapja“ számára írta: Székely Vladimir ny. főkapitány helyett es. Nálunk tartották tizenegyedik kongresszusukat az anti-antialkoholisták, világosabban a jóféle ital nem ellenzői, egész hivatalosan pedig a prohibició elleni nemzetközi liga, melyet 1922-ben Párisban alakítottak meg. Azóta minden országban fiók­bizottságai élnek és működnek, akik serény propa­gandát fejtenek ki ama sokak előtt nem rokon- szenvtelen őselv tekintetében: aki inni akar, az igyék ! Természetesen nem a sárga földig való lecsúszás erejéig, hanem csak szép mérsékelten, kiki a tehet­sége szerint. Ahogy bírja és míg meg nem árt. De miért is ártana meg, amikor neves orvostudósok egyenesen megállapítják, hogy a mértékletes alkohol­élvezet orvosság! Aztán ne ihassam egy pohár sört vagy bort, amikor jól esik ? ! Nem mélységes megalázása ez az ember szabadságának az ilyen kellemetlen gyámkodás ? ! Végül mennyi gazdasági ág és rengeteg ember megélhetése megy tönkre a szigorú prohibició jóvoltából, melynek beígért áldásaitól eleve, de hiába részegednek a bornem­issza apostolok ? Hevenyészve ebben összegezik érveléseiket a józan „szomjasok“, szemben az illúziókban mámoros „szárazok“ prédikációival. Még valamit! Amerikában már több mint egy évtizede kísérleteznek az alkohol „leláncolásával“, mint ahogy annakidején oly színesen kifejezték magukat a bolseviki népapostolok, akik azonban maguk közt éppenséggel sem voltak megvetői az itókának... Az alkoholleláncolás pedig — így hirdette a prófétai ige — egy lészen a bűn bilincsbe- verésével, a bűnözés csökkenésével. A statisztika általában szereti a jószándékú dolgokat, jelen esetben azonban nem állt a jó­hiszemű „szárazok“ lelkes bejóslásai mellé. Sőt akadtak amerikai bűnügyi szakértők, akik egész szárazon kijelentették, hogy a bűnözés az alkohol- tilalom óta nem mutat javulást, ellenkezőleg, emel­kedett. Igaz, hogy ebbe egyelőre némi más dolgok is beleszóltak, mint például a világháború, utána pedig a gazdasági rázkódások szünetlen sorozatai. Amerika mindazonáltal „száraz“ és farizeusi ábrázattal marad is az. Mert szavahihető tanúságok szerint — ha lesz is benne egy kis túlzás — soha nem ittak Amerikában annyit, mint most. Hiába van alkoholrendőrség akkora költségvetéssel, hogy abból egy kis európai állam egész csinosan meg­élne, hiába van olyan szigorúság, mintha rablók és gyilkosok hadát kellene rohamozni. Csak az utolsó tíz évben több mint 1360 csempészt küldtek közel­harcban a másvilágra a Ne igyunk! jelszó hivatal­ból fanatikusai. Mégis isznak. Bámulatos -szívóssággal és lele­ményességgel. Európába ezért is szívesen rándulnak át. Megéri az utazást. Kalifornia és Mexikó között a határon nagyszerű a forgalom, autók nyüzsögve repülnek át a nedvesbe. A szomjas amerikaiak tele­szívják magukat, aztán haza, jókedvűen! De a határon ott áll a zord rendőr. A túlhangosakat, az elázottakat lekapcsolják egyenesen e célra szente­sített szállodákban, ahol kötelessége mindenkinek, hogy aludj a ki a mámorát . . . Pityókásan nem lehet Amerikában botránkoztatni. Vagy ugorjunk fel a kanadai határra ! Ez a leg- hirhedtebb alkoholcsempész-zóna. Fantasztikus öt­letek születnek. Például utóbbi időben felszapo­rodtak a halott amerikaiak, kik Kanadában hunytak el az Úrban, de utolsó kívánságuk volt, hogy a csillagos lobogó földjében pihenjenek. Tehát megyen egyik koporsó át a határon, a másik után . . . míg végre ki nem derült, hogy a tiszteletreméltó halott helyén whisky és másfajta szeszek lapultak. Más! Autó a határon. Benne egy félig ájult hölgy és egy dúlt arcú férfi. Rosszul van a feleségem ! — siránkozik a férfi. Mister ne tartóztasson, engedjen át gyorsan, hogy a baby amerikai földön lássa meg a napvilágot. Tudja, az állampolgárságért! Nődetektiv szeme kellett hozzá, hogy meglássa az anyai örömökben utazó hölgyben a viaszbábút a belérakott likőrtömegekkel 1. , . így folyik a harc szárazok és nedvesek között. Tulajdonkép igen régi harc. Már bölcs Salamon is egészen előnytelenül vélekedett az alkoholkérdésről, a következőket mondván : „Hol van baj ? Hol van fájdalom ? Hol van viszály ? Hol vannak sebek ok nélkül ? Ott, ahol a bor mellett fekszenek és amit töltenek, mind meg­isszák.“ A próféták sem voltak sokkal barátságosabbak. A görög bölcselők is elutasítón foglalkoztak az alkoholproblémával, bár viszont Hellas vígság- kedvelő költői nagy tisztelői voltak Bacchus isten­nek. Aki vizet iszik, ritkán gondol ki bölcset! — mondja Anakreon. Szóval a borban van igazság­szeretet. Pittakos, a hét görög bölcsek egyike gú­nyosan vágja oda Periandernek, a korinthoszi zsarnoknak : — Légy óvatos a borral, különben könnyen annak látszol, ami vagy s nem annak, akinek szeretnél látszani ! Egyetértés a szomjasok és szárazok között tehát a régmúlt időkben sem volt már. Az állam hatalmá­val alátámasztott teljes alkoholtilalom azonban csak az újabb idők esete. Aminő például a Koránnak Mohammed szent könyvének a tilalma is a szeszes italok ellen. Az amerikaiak szélső, hadsereggel és teméntelen pénzzel való hadakozása az alkoholnak majd hisztérikusan falra festett ördöge ellen, nyilván még elég hosszúéletű is lesz. Sőt már Európában is érezteti hatását. Nincs gondolat, nincs tendencia, mely helyben éli ki magát. Ez a hiperizált szesz- ellenesség bár már hanyatló korát éli Amerikában, de a nekieresztett hullám csak tovább szalad . . . Az északi országokban, különösen Angliában és újab­ban Németországban szorgalmasan dolgozzák meg a talajt az antialkoholista parancsok törvényes szentesítésére. Ámbár egy kicsit elképzelhetetlen, hogy jó néme­tünk letegyen a mindennapi söréről. Lehet-e teljes egy müncheni az ő Bräuhausa nélkül ? Azért azon­ban mégsem Bajorország a sörivók Eldorádója. Tévedés! Belgiumot illeti a komlós babér. Ott a lakosságra fejenkint évente 160-6 liter sör esik. Régi családi házak, tiszteletreméltó öreg szobák megbecsült ékessége és igazi múzeuma az album. Évtizedek ismerős arcait, kedves embereit, ritkán, vagy elevenen sohase látott rokonokat, családtagokat gyűjt össze egy-egy ilyen hatalmas, testes, kapcsos könyv, amelyet mindig áhítattal nyit föl a késői unokák keze, mert megérzi, hogy egészen különös levegő árad ki belőle. De nemcsak az egyes régi házaknak, családoknak lehetnek ilyen tisztelt és gondosan őrzött arcemlé­Németország egyáltalán a sörivási rekordban csak a harmadik helyen áll, körülbelül egyszinten a sör­ivásban szintén buzgólkodó Csehországgal. A sor­rend különben egy nemrég megjelent statisztika sze­rint a következő : Belgium (160-6 liter), Anglia (8L30 liter), Dánia (69-90 liter), Németország (48-70 liter), Csehszlovákia (47-80 liter), Ausztria (45-70 liter), Svédország (30-30 liter), Franciaország (25-80 liter). Magyarország csak ezután jön. A leggyengébb sörivók a spanyolok és a balkániak. Viszont a leg­több pálinkafogyasztás ódiuma és baja — ki hinné ? — Spanyolországé. A legtöbb bort pedig Franciaország fogyasztja. Az évi fejadag 143 liter, melyhez sorrendben Olaszország és Magyarország csatlakozik — jelentékeny eséssel —, sajnos. Egészben lefelé menő tendencia mutatkozik az alkoholfogyasztásban. Holott éppen elég búfelejtésre volna anyag. A csökkenésnek jobbára gazdasági okai vannak. A falat kenyér sem biztos . . . Látnivaló ez — bár egész pici példa — a helybeli rendőri krónikán is, melynek valamikor külön vasár­napi rovata volt részeg emberek botrányairól és vér- hullajtásairól. Ez a rovat mintha már esztendők óta megszelídült volna. Pedig: „. . . bort megissza magyar ember. . .“ De statisztikai távlatokban Magyarország a többi államhoz képest mégis a józan tabellába tartozik. Mi egy magyar legény boros heje-hujája egy angol dokkmunkás rumos-pálinkás bedermedtségéhez ké­pest ? Az alkohoiprobléma nálunk nem aggasztó kérdés. Nem olyan téma, mely felett vitába, harcba kellene esniök szárazoknak és nedveseknek ! Le lehet-e mondani a felmondási időre járó illetményről? Az 1910/20. M. E. sz. rend. 23. §-a szerint a szolgálati szerződésnek a felmondási időre vonatkozó és az alkalmazott hátrányára vonatkozó kikötései érvénytelenek. Jelen esetben azonban nem a szolgálati szerződés valamely az alkalmazottra vonatkozó hátrányok kikötéséről van szó, hanem arról, hogy az alkalmazott a szolgálati viszony megszüntetése, tehát a szolgálati szerződés felbon­tása alkalnával a felmondási időre járó illetményei­ről lemondott, az ilyen lemondás érvényességét az idézett rendelethely nem érinti. keik. Sokszor a rokoni, ismerősi, baráti kötelékeknél is hatalmasabb erejű kapcsok kötnek össze idegen embereket is egymással. Akik egy munkában, egy szakmában vannak, azok úgyis egyetlen nagy család tagjai. Minden magyar vendéglős, kávés, szállodás és korcsmáros siessen tehát ingyenes közlés végett beküldeni arcképét, rövid életleírá­sával együtt, aszakmák közös Albumának szer­kesztőségéhez címezve : Budapest, IX. kér., Viola ucca 3. szám. A MI ÉRTÉKEINKBŐL. VIOLA NÁNDOR és NEJE, Mihályi (Sopron m.).

Next

/
Thumbnails
Contents