Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-05-05 / 9. szám
XXXXV. ÉVFOLYAM O. SZÁM 1»*». MÁJUS 5 (VEKDECíLŐ-, SZÁLLÓ-, KATÉSIPABI ÉS KÖZBAZDASÁCil SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliinétercnkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ »TÖB«¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: ,,József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLETÁN 3 ÓRÁI« Harminchét pengőt adtak egy árverés résztvevői az elmúlt héten egy budapesti vendéglősüzem teljes fölszereléséért. Igen, a fővárosban történt meg az árverés pár pengős, nevetségesen csekély összeg miatt, adótartozást kellett volna előteremteni valahonnét, de nem lehetett, a vendéglős képtelen volt arra, hogy segítsen magán és elkerülje az árverést egy ötvenpengős csöppnyi kölcsönösszeg előteremtésével. És a vendéglős, aki a nagy budapesti érdekképviselet tagja, nem kapott sehonnan 50 pengő hitelt. Itt már aztán nem is annyira az árverezés furcsa eredménye a fontos, hanem sokkal inkább az előzmény. Teljesen igazat kell adnunk azoknak, akik fölháborodva állítják, hogy egy budapesti vendéglő fölszerelése még faanyagban is sokkal többet ér harminchét pengőnél, akárminő kicsi is a helyiség és a forgalom. De minden szakértőnek el kell bámulnia azon, hogyan juthatott ennyire egy üzem ? Hiszen a legteljesebb fizetésképtelenséget jelenti egy-egy vállalkozás számára, ha már 50 pengőn aluli összegeket is képtelen előkeríteni, hogy Tikerülje az árvereztetést ? Hiszen rengeteg mód van arra, hogy legalább az összeomlást megakadályozza egy kavicsdobás nyomán ? Miért nem cselekedett hát az az üzletember? Miért nem léptek közbe érte mások? A barátok? Érdekeltek? Kétségtelenül megállapítható, hogy a vendég- lősi és korcsmárosi üzemvitelben rengeteg dolog súlyos bonyodalmakat okozhat. Komplikált érdekösszeütközések, családi és egyéni mellék- körülmények befolyásolják az egyes üzemek vitelét. Nagyon megértjük az olyan kétségbeesett lépéseket is, amelyeket nem is sejthet az üzlettől távolálló laikus. De az ilyen árverezések mégis felkeltik azt a gyanút, hogy súlyos hibáknak kell történniük bizonyos üzemeink vezetésében. Megértjük a tulajdonos kétségbeesését, teljes önelhagyását is, amikor mindennek utánaveti a kötelet és lehajtja a fejét, jöjjön, aminek jönnie kell! De még mindig nem azt jelentik ezek a dolgok, hogy hiábavaló lenne minden , segítség ! Sőt! Érdekképviseleteinknek okvetlen tenniök kellene valamit, hogy az ilyen veszendő exisztenciák kétségbeesett lépéseit — aminők az ilyen árvereztetések is — meggátolják. Meg kellene szervezni az érdekképviseletek kebelén belől is valaminő vagyonmentő irodát, amelyhez bizalommal fordulhassanak a szorongatottak, teljes üzleti állásuk igazolásos feltárásával. Nagyon sok emberünk irtózik attól, hogy jogi segítséget vegyen igénybe. Lehet, hogy alaptalanul, lehet, hogy csakugyan keserű tapasztalatok érlelték meg bennök a félelmet attól, hogy ügyvédi küszöböt lépjenek át, — hiszen a fogorvostól is nagyon félnek a betegei. Az érdek- képviseleteinknek tehát résen kell lenniök jogi tanácsaikkal, bíztatásokkal, ügyvédek listáival, akik előnyös szolgálatokra hajlandók. Könyvátvizsgálatok, üzemátnézetek után kisebb és futókölcsönök adására is be kellene renA bortörvény (1924. évi IX. törvénycikk) egyes rendelkezéseinek módosítását és kiegészítését a törvényjavaslat indokolása szerint a bortörvény életbelépése óta eltelt négy év tapasztalatai, továbbá az 1924. évi november hó 29-én Párisban kelt nemzetközi egyezmény által létesített ,,Nemzetközi Borászati Hivatal“-nak („Office International du Vin“) egyes kérdésekben, az összes tagállamokra egyaránt kötelező állásfoglalása, végül a törvény életbelépte óta sok tekintetben teljesen megváltozott helyzet tették szükségessé. Bizonyára serkentőleg hatott azonban erre nézve az italmérő érdekeltségeknek e lap által is képviselt álláspontja és szívós küzdelme, mely a bortörvényben fennállott igen súlyos rendelkezéseket igyekezett revízió alá vétetni. E küzdelemnek sarkpontját az italmérési engedélyeknek a borkihágásokkal kapcsolatban való megvonása képezte s örömmel kell megállapítani, hogy ebben, de más tekintetben is lényeges és felbecsülhetetlen könnyítések történtek. A módosító és kiegészítő törvény, mely 1929. évi X. t.-c.-ként van becikkelyezve a magyar törvénytárban s amely előreláthatólag a bornovella nevet fogja viselni kihirdetése napján, vagyis folyó évi március hó 14-én lépett életbe. Jelen cikkem keretében természetszerűleg csak azokkal a rendelkezéseivel foglalkozom, amelyek nem annyira a termelőkre, hanem inkább az italmérőkre és árusítókra (kereskedőkre) vonatkoznak és pedig először azzal, ami új a törvényben, másodszor pedig azzal, ami a meglévő rendelkezéseket változtatta meg. Új rendelkezés az ú. n. „származási bizonyítvány“. Erre nézve az új bornovella 6. §-a a következőket dezkednie ennek az irodának, tehát valami pénzalapot is kellene összegyűjtenie, amelyért az érdekképviseleteink állanának jót egyetemlegesen. Akkor kikerülhető volna minden ilyen árverés, elkótyavetyélése a vérrel-verejtékkel szerzett vagyonoknak. Biztos, hogy van erre mód valahogyan és ha van, akkor meg kell keresni azt ! Sok a tennivalónk mindenfelé. Elaggottjaink, elveszettjeink vannak, ezeken segíteni iparkodnak. De talán elsősorban kellene segíteni azokon, akik még nem vesztek el, csak meginogtak. Mert belőlük még nagyon erős támogató pillérei lehetnek a szakmának, akik ezután könnyebben segíthetnek majd a mi rokkantjainkon is. (Z. D., Győr.) mondja: ,,A földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg azokat a fokozottabb védelemre szoruló kiváló hazai borfajtákat, amelyek származását a hatósági ellenőrzés során származási bizonyítvánnyal kell igazolni“. A törvényjavaslati indokolás szerint az eddig fennálló rendelkezések nem nyújtottak kellő módot arra, hogy hazánk egyes speciális értékkel bíró, ú. n. márkaboraival visszaélések ne történhessenek. Ezért szükséges, hogy hazánk jellegzetes borvidékeinek (pl. Tokajhegyalja borvidékének) nemesebb borfajtái forgalomba- hozataluk alkalmával származási bizonyítvánnyal láttassanak el, hogy irántuk a kereslet emelkedjék és az elhelyezési lehetőség könnyebb legyen. Az erre vonatkozó földmívelésügyi miniszteri rendelet még nem jelent meg. Előreláthatólag a származási bizonyítvány afféle pedigré-okirat lesz, amelyet a hatósági ellenőrzésnél fel kell majd mutatni. Új a bornovella 8. §-ába foglalt következő tilalom is: „Borok kezelésére vagy raktározására szolgáló helyiségbe (pince, présház, erjesztő stb.) cukrot raktáron tartani tilos“. Ezt a rendelkezést a törvény- javaslat indokolása szerint a borok cukrozásának és ipari szesszel való felszeszezésének meggátlása, valamint ilyen kihágások felfedezésének megkönnyítése céljából vették fel az új törvénybe. A bornovella13.%-ában a földmívelésügyi miniszter felhatalmazást nyert arra is, hogy kiadandó rendelettel állapítsa meg, hogy ezután mely szőlőfajtákból szűrt és milyen minőségű borok hozhatók „tokaji“ vagy „tokajhegyaljai pecsenye“, „szomorodni“, vagy „aszúbor“ néven forgalomba. Az indokolás szerint erre azért lesz szükség, mert az utolsó évtized A bortörvény módosítása és kiegészítése. A „ Vendéglősök Lapja" számára írta : vitéz dr. Csató Béla rendőrkapitány. I.
