Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-03-20 / 6. szám
6 VENDÉGLŐSÖK I,APJA 1020. március 20. ÖZV. WINDT MÁRTONNÉ szállodai, vendéglői és kávéházi személyzetet közvetítő irodája Budapest, IV., Irányi ucca I. sz. Telefon: Automata 830 — 82 OZLKl' ME szép világos és száraz, 9 redőnyös, bármilyen célra, esetleg megosztva, a Budafoki úton, az épülő strandfürdő közvetlen közelében kiadó, esetleg örökáron elad ó. Telefon : Automata 846—43 Áruoráchril székek> asztalok, kerti székek, fapadok, horpultok, AIvuIGuUUI söraparátok és egyéb vendéglői felszerelések nagyon olcsón. Rosenfeld, Budapest, Vili., Népszínház ucca 31. Udvarban, fagylaltapparátokat és mindennemű kádármunkát gyorsan, pontosan, olcsó árban készít és javít AIVCSKR AMTAIi ezüstkoszorús kádármester Budapest, VII., Klauzál tér 4. Telefonhívó: J. 426—80 Gyönyörű üzlethelyiség Buda legszebb pontján, Ybl Miklós téren dunakorzói fronttal, vendéglőnek, káyéháznak, cukrászdának, egyesületeknek ítiválóan alkalmas, kiadó. Bővebbet: dr. Bárdosné, Aradi-u. 60. Tel: Aut. 146—14 BOROSZTÁLYA Pincék: BUDAFOK, Petőfi út KÖZPONTI IRODA: Budapest, V., Nádor ucca 16. szám Fenőkövek Csiszolóporok. Filcek. Csiszoló- ! vásznak. Köszörükövek és gépek. Zsírfolt- és rozsdaeltávolító- gumik és sikálóany a gok legjutányosaTbban csak Fenyvesi Aladár szaküzletében Budapest, VIII., József körút 66. Telefonszám: József 325—65 ciRRei vendéglőR részére: /fí, . // /> caoKoládé szelet nougattölteléHKel /f\ , // /> Grillasszeletcocost^wljcr gHllage töltelékkel . táblás-, ét-, főző-, tejcsokoládék H&stf k‘h“5V‘LiK.Äpor TesséK ajánlatot Kérni! Levélcím: Budapest X. PostafióK 22. A haldokló budai kiskorcsma romantikájáról írt cikket az angol Observer. Egy angol világlap magyar szakmai érdekességei. Londonból írják: A budai kiskorcsmák híre messzeföldre, még Angliába is elhat. A főváros kiskorcsmái bizony néha-néha a külföld Pesten megforduló legtekintélyesebb személyiségeit is vendégül látták és a boldogult Bálóné nagy emlékkönyve olyan autogrammokkal ékes, amelyeknek gazdái Franciaország, Anglia, Olaszország, diplomatáiból teltek ki. A pesti, vagy talán inkább a budai kiskorcsmákat elégikus meghatottsággal siratja most el az egyik legnagyobb angol lap, az Observer. A cikk olyan érdekes, annyi kitűnő jellemző adatot őrzött meg ezekről Budapestnek a specialitásairól, annyi hiteles körülményt hoz föl a mai viszonyok méltatására, hogy érdekes a nagy angol lap megemlékezésének legfőbb pontjait a magyar olvasókkal is megismertetni, Budapest kiskorcsmái kihalásra vannak ítélve — írja az Observer — és a Kispipa, az Aranygriff, a Hét választó, a Márványmenyasszony, a Kékfiaskó, a Virágbokor és a Fehér bárány csakhamar a feledés homályába borulnak (? !). Érthető is ez, mert hiszen a múlt évben, amikor az újságok jelentése szerint arról volt szó, hogy Pécelen a Vendéglős Szövetség menedékhelyet nyit az elszegényedett vendéglősök számára, több mint ötven korcsmáros, akik csődbe kerültek és akiknek nem volt hova lehajtaniok fejüket, nyújtották be kérvényüket, hogy a menedékházba bekerüljenek és a hetvenesztendős Mohos bácsi, aki azelőtt a kőbányai Nagydisznó vendéglő közismert gazdája volt, gyalog vándorolt ki Pécelre. Ezt az aggok házát úgy tervezték, hogy száz ember is kényelmes otthont talál benne, de a rendelkezésre álló alapból legfeljebb csak kilenc tönkrement vendéglőst lehet eltartani. Érdekes — írja az angol lap —, hogy 1830-ban még hétszáz, úgynevezett borház volt Budán és Pesten. Olyan szám ez, amely az akkori időkhöz képest jelentékenyen meghaladta a magyar főváros szükségleteit és többet jelentett, mint a mai Budapest ezerkétszáz vendéglője és korcsmája. A XIX. század második felében a budapesti korcsmák népszerűségük és virágzásuk tetőpontján állottak : akkor alakultak tömegesen az asztaltársaságok, amelyeknek szinte az volt az egyetlen céljuk, hogy kedélyes körbe gyűjtsék össze tagjaikat a délutáni vagy esti órákban. Ezek az asztaltársaságok rendesen egy író, vagy költő elnöklésével működtek, de volt köztük egy, amelynek tagjai csak keserű, kiábrándult agglegények lehettek. Ez volt a híres IV. Béla király asztal- társaság, amelyről a következő anekdota járja. Mikor megkérdezték tőlük, hogy miért nevezték el magukat IV. Béla királyról, azt mondták, hogy Ballagi Aladár Magyar Történelmének 174-ik oldalán meg van rá a válasz : „Ha IV. Béla király nem vesztette volna el a mohipusztai csatát, akkor most más időket élnénk . . .“ A háború utáni korszak nélkülözései következtében a legtöbb asztaltársaság természetes halállal múlt ki, csak néhány maradt ugyan belőlük hírmondónak. Ferenc József uralkodásának vége felé vált híressé a Burgzsandárhoz címzett vendéglő a Várban. Ez a korcsma arról volt nevezetes, hogy olcsó pénzért valóságos udvari ebédet szolgáltak föl benne. Ennek is érdekes a históriája. Ferenc József tudvalévőén igen gyorsan evett, úgy, hogy ha Budapesten udvari ebédett adott, a tizenhat-tizenhét fogásból álló vacsorát olyan rohamos tempóban szolgálták fel a lakájok, hogy a vendégek alig tudtak egyik-másik fogásból csak egy harapást is enni, mert nyomban elvették tőlük a tálakat. A pompázó sültek egész garmadáit vitték ki a szolgák anélkül, hogy valaki is hozzájuk nyúlt volna és a legkitűnőbb borokhoz senki sem nyúlhatott, mert a nagy sietségben még arra sem telt idő, hogy a dugaszt ki lehetett volna venni belőlük. Itt kezdődik a „Burgzsandár“ karriérje. A rengeteg finom étel-ital persze visszavándorolt a konyhába, ahol formálisan ellicitálták őket a legtöbbet ígérőnek. Ilyenkor a királyi udvar konyháján előkelő társaságbeli hölgyek, magasrangú állami tisztviselők várakoztak szobalányaikkal, hogy kosarakban hazavigyék a sok ízes falatot, de a pompás ételek és italok oroszlánrésze mégis a „Burgzsandárnakt: jutott. A vendéglő gazdája tudniillik maga is palotaőr volt és este kilenc órakor, amikor az udvari ebéd már véget ért, Pest válogatott Ínyencei már ott gyülekeztek a „Burgzsandár“ éttermében, hogy szemtől- szembe ülhessenek a királyi konyha klasszikus alkotásaival. Ilyen alkalmakkor a gazda maga is résztvett a vacsorán és ő mondta az első pohárköszöntőt a távollevő gazdára, a királyra, aztán felvonultak a lazacok, fácánok, homardok, kaviárok, pástétomok, parfék, a rengeteg tüneményes fogás, amelyekhez a vendégek rajnai „liebfrauenmilch“-et, bordóit, tokajit hörpintettek föl — persze mind a királyi pincékből valók voltak — s az egész dús lakoma össze-vissza egy forintba került.... Eljegyzés. Ifj. Kutassy Lajos, a parlamenti vendéglő vezető-bérlője eljegyezte Lengyel Ági úrhölgyet. A szállodások és vendéglősök a vizumdíj ellen. A Budapesti Vendéglősök és Szállodások Ipartestüle- lete Keszey Vince elnöklete alatt előljárósági ülést tartott, amelyen a magyar idegenforgalom bajairól és arról tanácskoztak, miképen lehetne elhárítani azokat az akadályokat, amelyek az idegenforgalom fejlesztését hátráltatják és megakadályozzák. Számos felszólalás hangzott el és végül elhatározták, hogy az idegenforgalom körül tapasztalható súlyos bajokat részletes memorandumba foglalják és azt a kormány illetékes faktorainak átnyújtják. A memorandum szokatlan erős kritikával az idegenforgalom legfőbb gátló körülményének a vizumdíjat állítja oda, amelyet szerinte csak a velünk ellenséges viszonyban levő államokkal lehet fenntartani, de nem indokolt a világjáró és Magyarországot is meglátogatni szándékozó angol, amerikai, svájci, hollandi vagy más barátságos nemzetiségűekkel szemben és legkevésbbé méltányos, hogy az elszakított Felvidék, Délvidék, vagy Erdély magyarjai csak a súlyos vizumdíj és a körülményesen megszerezhető vizűm ellenében juthatnak be az anyaországba. Példákat sorol fel a memorandum, mily gazdasági károkat okoz az országnak a magas vizumdíj fenntartása és kimutatja, hogy Európa minden kultur- államában megkezdték már a vízumkényszer leépítését. A memorandum végén azt kérik, hogy a kormány függetlenül a viszonosságtól, a vízumkényszert Magyarországra vonatkozólag sürgősen, haladéktalanul szüntesse meg és rendkívül szabályokkal őrködjék azon, hogy határaikon a legelőzékenyebb bánásmódban részesüljenek az ideutazók.
