Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-03-05 / 5. szám
»• . r. • h, ÁXXXV. ÉVFOLYAM 5. SZÁM l»2!t. MÁRCIUS 5. rr VENDÉGLŐSÖK LAPJA M • • A B1IDAPESIII0R0SMAR0S0K iPASTARSULAIAAAK HIUATALOS KOZLOR9E (VEXDÉOLŐ-, SSeÁLLÓ-, KÍVÉSIPARI ÉS KÖKCrAZDARÁtil SZAKLAP) ALAPÍTOTTA: IHÁSZ C9TÖROT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszára : ,, J ó z s e f“ 322 — 81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT » ÓKÁTŐL DÉLUTÁV 2 Ő R AI Cí A kézművességtől époly távol áll a magyar vendéglős, kávés, szállodás és korcsmáros szakma, mint az általános ipari és kereskedelmi kamaráktól. Őszintén szólva, egyik fajta társasághoz sincs semmi belső köze, vagy, ha úgy akarjuk, mindegyikhez van. És mégis csaknem két hónapig hajszolták, nyaggatták ide-oda ezt a négy szakmát azzal a két- ségbeejtően jelentéktelen korteskedéssel és kérdéssel: kell-e szakmainknak egy új országos kézműveskamara, vagy maradjon minden a régiben? A pokoli zűrzavarban, amelyet állások és tisztségek új kreálásának a reményében támasztottak e körül a kérdés körül — vagy a régi pozíciók megvédéséért hadakoztak époly dühvei némelyek —, sikerült elhomályosulnia annak az igazságnak, amelyre már régebben rájöttek vezetőembereink, hogy a mi négy szakmánk egyáltalán nem fér be semmiféle más, vegyestársaságú csoportosulásba. Se ide, se oda. Igenis, kellene ennek a négy szakmának — a hivatásos italmérőkkel együtt esetleg ötnek — a számára törvényesen megalkotni egy legális központot, amely csakugyan úgy egyesítse a szakmát ipartestületek, társulatok, csoportok szerinti szétszórtságát felölelve, négy vagy öt, országos turnusban, mint eddig tette az IPOSz a maga csoportjában. Bizonyos, hogy a mi szakmáink érdeke nincs együtt a kereskedelmi kamara-csoporttal —hiszen mi termelők is vagyunk —, de nincs az iparkamara-osztállyal sem, hiszen mi árú- sítunk is kereskedelmi módon, nem magunk által termelt árút, maga a szállásadás komplikált fogalma pedig se az ipar, se a kereskedelem csoportjába nem sorozható. Mindig sokkal több ellentétünk van az iparos-csoportokkal és a kereskedőosztályokkal szemben, mint közös érdekünk, így nem is csoda, hogy azok törvényes csoportosulásai a legnagyobb jóakaratuk mellett sem védhetik úgy az érdekeinket, mint azt a saját központi szervünk tehetné. Szakmáink a két, eddig föltett kérdés jcözüi egy harmadikra válaszolnának öröménél és egyhangúlag: akarunk-e a rokonszakmák részére egy törvényes, országos 1 központi és szövetségi szervet, amely megszüntetné a különböző csoportjaink és „országosnak" címzett szövetségeink versengését? A válasz egyhangú igen volna az ország minden részéből, négy szakmánk tizenkétezer embere részéről. A többi cicázások és jelentéktelen álláshajszák ebben az ügyben nem igen érdekelhetik a szakmáinkat. A modern szakmai differenciálódás szerint a mi szakembereink igazán nem „kézművesek", viszont nem is „iparosok", se nem „kereskedők". A paraziták, élősdiek egész raja veszi körül a vendéglői, kávéházi, korcsmái üzleteket és szállodákat. Többnyire tipikus figurák, akikkel nemcsak az üzletek tulajdonosainak, hanem nem egyszer a rendőrségnek is számolnia kell. Ezek élén mindjárt a notórius bliccelő áll. Bliccelő az, aki igénybeveszi az üzletnek a szolgáltatásait anélkül, hogy fizetni tudna, vagy akarna. A bliccelők legveszélyesebb alakja az, aki egyszerűen meglép a fizetés elől. Ez rendszerint nagy grandezzával jelenik meg s olyan fellépést tanúsít, hogy még a gyanúnak az árnyékát is kizárja. Különböző trükkel, vagy éppen titokban megszökik, mielőtt fizetésre kerülne a sor. A másik bliccelő az, aki nyugodtan megvárja, míg fizetésre kerül a sor és akkor kijelenti, hogy nincs pénze. Ezek rendszerint le is Utasodnak előbb, hogy legyen kibúvójuk. Az utolsó válfaja végül a bliccelőnek az, aki tudatosan kevesebbet vall be, mint amennyit fogyasztott. Tisztában kell lenniök az üzlettulajdonosoknak azzal, hogy ezek az esetek mindegyike közönséges bűncselekményt: csalást képez s állásfoglalásukat is ehhez kell mérniök. Mi legyen most már az állás- foglalás ? Az első két esetben nem vitás, hogy minden további nélkül átadják a bliccelőt a rendőrségnek, sőt ajánlatos, hogy ezt tegyék. Nem helyes az a kényelmesebb álláspont, hogy futni hagyják az illetőt azzal a meggondolással, hogy nincs mit rajtuk megvenni s így káruk a hatósági beavatkozás mellett sem fog megtérülni, legfeljebb megbüntetik A korcsmárosipar, vendéglősipar, szállodásipar, kávésipar — csak szükségszavak —, nincs jobb megjelölés rájok, ezért használjuk őket anélkül, hogy ezek megfelelnének az általuk takart fogalmaknak. Lehet sokak véleménye az, hogy a jelen bajai közt fényűzés lenne ezzel a dologgal is időt töltenünk. Mindegy. Le kell szögeznünk ezt az álláspontunkat azok előtt, akik csodálkoznak, hogyan lehet az, hogy a szakmáink valóban össze-vissza szavaztak a kézműveskamara mellett, vagy ellene? A magyarázat itt van: a kérdés nem a mi ügyünk volt, mi majd egészen más oldalról fogunk fellépni, mihelyt meg lesz hozzá a mód és alkalom! (K- R; Debrecen.) az illetőt, ami azzal is jár, hogy nekik és személyzetüknek egy csomó tárgyaláson kell megjelenniük. Ismétlem, ez a kényelmesebb, de nem helyes állás- foglalás. A bliccelő is erre épít. Csakhogy éppen őt kell meggyőzni arról, hogy helytelenül épített erre. Példát kell statuálni. Ez különben az üzleti kollektivitásból is következik. „Ma nekem, holnap neked.“ Végét kell vetni ezeknek a szegénylegényeknek, mert különben tovább garázdálkodnak. További kérdés, van-e az üzlettulajdonosnak zálogolási joga a bliccelőkkel szemben ? A szállodásnak a fennálló szabályok értelmében van a nem fizető vendégek ingóságaira, mert a bérbeadót törvényes zálogjog illeti meg a kibérelt helyiségben levő ingóságokra nézve. Azokat tehát visszatarthatja. A többi üzlettulajdonos tartózkodjon az önkényü zálogolástól, nehogy zsarolási pert akasszanak a nyakába. Természetes, hogy ha a nem fizető vendég- önként ajánl fel zálogtárgyat, azt tanuk jelenlétében el lehet fogadni. Egyébként a kézizálogkölcsön italmérési üzletekben tiltva van. Az az eljárás, hogy a bliccelőn testi bántalmazások révén vesszük meg az elmaradt fizetséget, eléggé el nem ítélhető, sőt emellett veszélyes dolog is, mert könnyen törvényes retorziót vonhat maga után. Pedig bizony nem ritkán.fordulnak elő ilyen esetek. A bliccelők ama harmadik csoportjával szemben, akik tudatosan kevesebbet vallanak be és akarnak fizetni, mint amennyit fogyasztottak, csínján kell bánni. Sohase lehet tudni ugyanis, hogy a mulasztás véletlenül vagy szándékosan történt-e ? Bizony A vendéglői, kávéházi, korcsmái üzletek és szállodáik parazitád. A „ Vendéglősök Lapja“ számára írta: vitéz dr. Csató Béla rendőrkapitány.
