Vendéglősök Lapja, 1929 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1929-08-05 / 15. szám
XXXXV. ÉVFOLYAM IS, nzAm 1920. AUGUSZTUS 5. (VEXDÉÉILŐ-, ISZÁLLé-, KAVÉIIPARI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasáhmilliinéterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZGTÖBGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322 — 81 HIVATALOS 6 ItÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL. DÉLUTÁN 3 ÓRÁID Főzni, vagy teát kiszolgáltatni? A magyar korcs- márosiparnak ez lett a nagy hamleti kérdése, amelyre a választás tulajdonképpen őt illeti meg igen egyszerű módon: egyetlen felelettel. A korcsmárosok tudvalevőleg bizonyos méretű főzés lehetőségeiért vették föl legutóbb a küzdelmet, — nagy meglepetésére a szakma többi ágának, különösen a vendéglősöknek és a caffé-restaurantoknak. A korcsmárosok ugyanis nagy méltatlankodással vették tudomásul, hogy a kifőzök jogot kaptak minden különösebb ipari képesítés nélkül is arra, hogy egy vagy két menüt, szóval néhány meleg ételfélét kiszolgáltathassanak az üzlethelyiségeikben. — Akkor miért ne adhatnánk mi is? — kérdezték az illetékesektől. Most már késő volna vitatkozni afelett, nem követett-e el súlyos hibát a vendéglősök vezetősége, amikor tárgyalásokba bocsátkozott és egyezkedni próbált a ki- főzőkkel és feladta a régi vendéglős-álláspontot, amely szerint meleg ételeket üzletszerűen kiszolgáltatni a felek, illetőleg a közönség részére csak vendéglős lehet jogosult. Késő, mert döntések támadtak az egyezkedés nyomán és a kifőzések ezután már hivatalos vendéglősi elismertetéssel dicsekedhetnek. Meg kell állapítanunk azonban, hogy ezáltal a régi vendéglősi bástyán hatalmas rés támadt, amelyen keresztül a magyar vendéglősi kar újabb támadásokra lehet elkészülve. Hogy miért ne főzhessenek a korcsmárosok is, ha a ténsasszonyok és a különben igen derék mesteremberek kifőzőüzleteikben ezt zavartalanul megtehetik, erre nagyon nehéz lesz a megfelelő jogi ellenérvet megtalálni annak a vendéglősvezetőségnek, amely a kifőzőkkel tárgyalt és elismerési alapon egyezkedett. Úgy tudjuk, a korcsmárosok elé azt a választást adják: mit választanak inkább, visszakapni-e a tea-kiszolgáltatási jogot, vagy a korlátozott főzést? És ezzel, bár ígéret még aligha van erre, — de már hivatalos részről felülről is megcsillant a lehetőség a korcsmárosság előtt arra, hogy hozzájusson a meleg étel szolgáltatásához. Rokoniparok között mindig az vezet a legigazságosabb megoldáshoz, ha a vitatkozó felek egyezkednek és megbeszélik a súrlódásokat. Úgy a vendéglősiparnak, mint a korcs- márostábornak is döntő fontosságú érdeke, hogy az igazságot ne keressék odakünn és hogy próbálják me^ elkerülni a felülről jövő döntést. Nem valószínű, hogy meg ne találnák az alapot egymás életAz 1928. évi II. t.-c. 7. szakasza értelmében, amely 1926. évi január hó 1-e óta érvényben van, az italmérőhelyiségekben kiszolgáltatott szeszesitalok ára iránti követelést bíróság nem ítélhet meg. Ilyen természetű követelést a törvény rendelkezése értelmében sem az adósnak, sem a jogutódának a követelésébe beszámítani nem lehet. Újból nyomatékosan fel kell hívnom minden érdekelt figyelmét arra, hogy ez a rendelkezés pusztán a szeszes italok térítési árára vonatkozik. Nem érinti tehát egyéb italneműek — szikvíz, ásványvíz, üdítőitalok, málnaszörp — vagy az ételneműek térítési árát. Vagyis ezirányban a követelés nyugodtan vihető ezután is bármikor a bíróság elé. E jogszabály által az italmérők részére teremtett új helyzettel kapcsolatban új tudnivalók is támadtak részükre. A régi rendszer, az 1883. évi XXV. t.-c.-kel bizonyos mértékben biztosított követelési jog elenyészett a számukra. Ebben az új helyzetben azt hiszem, nem lesz célszerűtlen az italmérők rendelérdekeinek a megértésére, míg a hatalmi parancsszó legfeljebb csak ideiglenes el- némítását jelentheti a lappangó elégedetlenségnek. Nem szabad letennünk arról a reménykedésről, hogy rokonszakmáink öt nagy tábora előbb-utóbb találkozni fog egymással a teljes megértésben. Hiszen kétségtelen, hogy szakmáink külső ellenségei sokkal veszedelmesebbek, mint a föllépő apróbb belső torzsalkodások. Nem sokat irigykedhetünk egymásra, valamennyiünknek rosszul megy. De mehet még sokkal rosszabbul is, ha mindenáron egymás szája elől akarjuk eltépni a falat kenyeret és ha baráti szorítás helyett ökölbe szorítjuk a kezünket egymással szemben. (S. D., Szombathely.) kezésére álló jogi állapotot kissé részletesebben ismertetni. A fekete listával — ami az italmérők részére az erkölcsi biztosítékot jelentheti — már több alkalommal foglalkozott behatóan ez a sajtóorgánum. Ismertette a gyakorlati tapasztalatok által támogatott érvekkel azokat a módszereket, lehetőségeket, amelyek szem előtt tartásával az italmérőknek módjukban áll a megélhetésüket veszélyeztető paraziták ellen küzdeni. Mivel azonban itt komoly harcról, a komoly ellenfelek tömegéről van szó — hiszen a mai nyomorúságos élet olyan nagy számban termeli ki az ingyenélőket —. a fekete lista még nem a teljes megoldást jelenti. Ez még nem kecsegtet teljes sikerrel. Sok esetben ez a védekezési forma nem lesz kellően jelentős a veszély elhárítására. Tovább kell menni. Az italmérők részére a csalókkal szemben biztosítva van a büntetőjogi igény. Azzal a körülménnyel számolni kell, hogy az esetleges követelés a büntetőHitelezési csalás az italmérőnél adósnak maradni. Az italmérő büntetőjogi igénye a hitelezésnél. A „Vendéglősök Lapja“ számára írta: Türei-Osváth István drm. kir. rendőrfogalmazó. Popper Mór és Lipót r.-t., Budapest, X., Kőbányai Telefon: Ajánlja Kiváló uradalmi borait Telefon: József 359—78 a VendéglŐSÖK szíves figyelmébe. József 359—78 I
