Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1928-05-20 / 10. szám

8 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1928. május 20. Az első segélynyújtásról szóló ú. n. mentési plakát, valamint a korcsmái hitelről, a bortörvénykivonatról szóló kötelező kifüggeszt- vény kapható és megrendelhető a Vendéglősök Lapja kiadóhivatalánál. A vidéki kávéházak zárórája. A Budapesti Keres­kedelmi és Iparkamara jegyzőkönyvének elnöki közlései között olvassuk: A Magyar Kávésok Or­szágos Szövetsége felkérésére megkerestük a bel­ügyminiszter urat s a vidéki kávéházak zárórájának a békebeli viszonyokhoz hasonló rendezését s egyben a Szilveszter éjjeli teljes nyitvatartás engedélyezését kértük. Felfogásunk szerint ma már megszűntek mindazok az okok, amelyek a kávéházak zárórájá­nak korlátozását annakidején indokolttá és szük­ségessé tették s a jelenlegi társadalmi és gazdasági állapotok mellett a háború s az azt követő időkben megjelent korlátozások további fenntartása már nem közérdekű. Figyelemmel pedig arra, hogy a belügy­miniszter a főváros területére nézve a kávéházak zárórakorlátozásait már úgyis megszüntette s tekin­tettel arra, hogy a vidéki kávéházak zárórakorlá­tozásának megszüntetése amellett, hogy a nagy terhekkel sújtott kávéházi iparra érezhető előnyt jelentene, a közönség érdekeivel sem áll ellentétben, a kérelem teljesítését minden tekintetben indokolt­nak jeleztük. A kereskedelmi miniszter nem korlátozza a tanonc* tartási jogot. Az egyik fővárosi ipartestület kérelmet inté" zett a kereskedelmi miniszterhez, az iparban alkalma­zandó tanoncok iskolai képzettségének felemelése és egy- egy munkaadó által foglalkoztatható tanoncok számának korlátozása iránt. A miniszter döntése szerint a fennálló nehéz gazdasági viszonyok nem nyújtanak lehetőséget a tanoncok számának korlátozására, a magasabb iskolai elő­képzettség megkívánása pedig azért nem kívánatos, mert ezáltal esetleg rátermettséggel rendelkező ifjakat is elzár­nának a kiválasztott iparág művelésétől. A brassói és brassóvármegyei vendéglősök zászló- szentelési ünneppé. Minap tartották a brassói és brassóvármegyei vendéglősök és korcsmárosok zászlószentelési ünnepélyüket, melynek nagyobb jelentőséget az adott, hogy résztvettek azon Lapedatu kultusz és Lupa közmunkaügyi miniszterek. A zász­lót Lupu szentelte fel, az ünnepély díszelnöke Lapedatu volt. A szentelési ünnepély a búzasori templomban történt, Blaga esperes, Meret s Muslea lelkészek segédletével. A szegbeverés a Transzává- niában történt s ezen is résztvettek a miniszterek is. Az ünnepélyt bezáró banketten felszólaltak a miniszterek is, egymást agyba-főbe dicsérték, majd Lupu tanácsokat adott - a . vendéglősöknek, hogy mikép'szplgálják, ki a vendégeket teljes megelége­désre/" Bankett után Törcsvárra utaztak, onnan vissza'Bukarestbe. Nálunk kicsit távolabb vannak tőlünk a miniszterek. Hajóvendéglő a Dunán. Egy vendéglős engedélyt kért a székesfőváros tanácsától arra, hogy a fővárosi duna- szakasz valamely kiválasztandó szebb pontján vízi-ven­déglőt állíthasson föl. A vízi-vendéglőt olyanformán ter­vezi, hogy valami uszályhajót bérel ki, ennek felületét gerenda- és deszkapadlózattal háromszorosra tágítja, bő növényzetet rendez rá, kidiszítteti, kivilágíttatja. Az en­gedélyt valószínűleg rövidesen megkapja s így nemsokára megnyílik az első sajátosan budapesti vendéglő, amelyet más város meg nem csinálhat s amely ezért bizonyára keresett szórakozóhelye lesz a hűsölő pesti lakosságnak s az idekerülő idegen vendégnek. Ilyenféle terv volt a háború előtt többször is tervezett vízi-kávéház is, amely, sajnos, nem került kivitelre, pedig egészen bizonyos, hogy a,,MALÁTA PEZSGŐ SÖR t HOGYHA MINDIG ISSZA,EGÉSZSÉGÉTS PÉNZE EGYRE SZÉT JUTALOMKÉNT KAPJA VISSZA. GYÁRTJA A FŐVÁROSI SÖRFÖZÖ R.T. KŐBÁNYÁN. kitűnően kifizetődő'üzlet lett volna. Mert még az idegen is kétségkívül először is azt keresné Budapesten, amit máshol nem találhat, ami csak Európa legszebb folyami városának sajátos szépsége és kellemessége lehet. A kisvárosi vendéglős és a jazzband. Tóth Mihály kisvárdai ház-, szálló-, kávéház- és étteremtulaj­donos fizetésképtelenné vált és megindult ellene a esődönkívtili kényszeregyességi eljárás. Az adós ideiglenes mérlege 52.434 pengő tartozásról és 31.000 pengő vagyonról szól. Az adós 50 százalékos kvótát ajánl fel a hitelezőinek, amit ha ezek el­fogadnak — főleg kisvárdai pénzkölcsönzők — nyolc hónap leforgása alatt hajlandó kiegyenlíteni. Meg kell jegyeznünk, hogy az adós kisvárdai háza szerény értékeléssel is 23.000 pengőt ér, azonban a legnagyobb hitelező, a Kisvárdai Ipari és Keres­kedelmi Bank R.-T. 16.000 pengős követelése az adós házára bekebelezést nyert. A vendéglős fizetés- képtelenségét az az igyekezet okozta, hogy az eredetileg korcsmának jól bevált cégből jazzband-es „előkelő“ éttermet csinált. Tóth Mihály atyja, mint tisztes korcsmáros halt meg 1921-ben. Az üzletét Tóth Mihály vette át és azonnal nagyobbította étteremmé, kávéházzá. Majd tízszobás szállodát is építtetett. Mindez a munka felemésztette anyagi erejét. Megnősült azzal a reménnyel, hogy leendő apósa 10.000 pengőt bocsát rendelkezésére azonnal az esküvő napján, később még többet. Ez csak Ígéret maradt. Később elvált a feleségétől Tóth Mihály. A válóper lezajlása után újra az üzlet nagyobbításáról ábrándozott, hogy az „étterem előkelő legyen s a jazzband ugráló muzsikusai a pódiumon szépen elférjenek“. De hiába játszott Kisvárdán a jazzband, Tóth Mihály „nagyvendég­lősnek“ a füle hallatára megmondták, jobb volna újra a korcsma, mint apja életében. Most az adós testvérei is követelik az apai jusst, mondván, adja el a szállót. Ez a körülmény siettette a fizetés- képtelenség bejelentését. Mérleghitelesítés. A hivatalos lap közli, hogy a régi rendszerű egyenlőkarú mérlegek, továbbá a régi rend­szerű ötkilogrammos és öt kilogrammon felüli öntöttvas­súlyok, melyek 1927 december 31-ig csak a rajtuk lévő átmeneti bélyeg alapján hitelesítettek. 1933 január 1-ig továbbra is hitelesíthetők, illetőleg közforgalomban hasz­nálhatók, feltéve, hogy azok a legközelebbi hitelesítésük­től kezdve mindig ugyanazon félnek birtokában marad­nak. Ennek a körülménynek az ellenőrzésére a magyar kir. mértékhitelesítő hivatalok a fentemlített egyenlőkarú mérlegekről és súlyokról ezentúl nyilvántartást kötelesek . vezetni. Az éles verseny. Jahn Mihály és neje budapesti (VI., Nagymező ucca 19.) vendéglősök fizetésképtelenek és a házaspár ellen megindult a csődönkívüli kényszeregyességi eljárás. Az ideig­lenes mérleg 46.684 P tartozással szemben alig 15.044 P vagyont tüntet fel, tehát a hiányzó összeg, amire nincs fedezet, 31.640 P. Az adós vendéglős nagyobb hitelezői nyilatkozatot írtak alá, amely szerint az előírt, legkisebb 50 %-os kvótánál csekélyebbet is elfogadnak tárgyalási alapul. Az adós 25 százalékos kvóta kiegyen­lítésére hajlandó. Jahn Mihály 1927 novemberé­ben vette át a Nagymező uccai vendéglőt, de a szakmában, mint korcsmáros, illetve vendéglős, 1883 óta dolgozik. Legalább nyolc helyen volt már neki üzlete, szerzett is valamennyi kész­pénzt, azonban az adós a legutóbbi négy évben mindazt elvesztette, amit negyven év alatt meg­takarított. Jahn Mihály azzal okolja meg a fize­tésképtelenségét, hogy a szakmában évek óta igen éles verseny dúl. Nagyobb hitelező az Első Magyar Részvényserfőző R.-T. 11.500 P-vel. Hitelbe adott árúk után nem kell leróni a for­galmi adót. A forgalmi adóról szóló törvény általában úgy intézkedik, hogy az általános forgalmi adó csak akkor esedékes, amikor az eladott árú vagy a teljesített munka ellenértéke az adózóhoz befolyt. A törvény életbe­léptetése után a pénzügyi kormány életbeléptette a blok- rendszert. Ahol ezt a rendszert bevezették, ott arra köte­lezték az adózókat, hogy az árú kiszolgáltatása alkalmá­val blokot állítsanak ki és a blokok alapján naponta rójják le a forgalmi adót tekintet nélkül arra, hogy az illető árú ellenértéke befolyt-e már, vagy sem. A pénz­ügyi kormányzatnak ebből az intézkedéséből zavar kelet­kezett és számos vidéki adóhatóság a forgalmi adót akkor követelte már, amikor az eladó azt kiadta, tekintet nélkül arra, hogy annak ellenértéke befolyt-e. Amikor az adózók a törvényre való hivatkozással az ilyen esetekben nem rótták le a forgalmi adót, megindult ellenük az eljárás adóeltitkolás címén. A Kúria most kimondotta, hogy az adócsalás vétsége nem állapítható meg akkor, ha az adózó a forg, adót a hitelbe eladott árú után azonnal nem rótta le. Tragikus haláleset. A napisajtó részletesen foglalkozott Lantos Adolf, a Casino de Paris tulajdonosának tragikus halálával, akinek erejét a sivár viszonyokkal való küzdelem felőrölte. Lantos Adolf a kávésiparnak is aktív tagja volt, amikor nehéz háborús viszonyok közepette a mai Japán-kávéházat vezette. Vendéglőt épít a földmívelésiigyl minisztérium. Érdekes terv megvalósításáról beszélnek a föld- mívelésügyi minisztériumban. Már néhány nappal Prónay György báró, az új földmívelésügyi állam­titkár hivatalbalépése után arról beszéltek a minisz­tériumban, hogy Prónay báró egyik legelső akciója a földmívelésügyi minisztérium épületének gazda­ságosabb kihasználására fog irányulni. Arról volna elsősorban szó, hogy a minisztérium szép nagy árkádjai alatt a Kossuth Lajos téri fronton az állami borpincészetnek egy hatalmas vendéglőjét és raktárát rendeznék be. Régi terve már a földmíve­lésügyi minisztériumnak, hogy a Kossuth Lajos tér és a Báthory uccai fronton az uccára nyíló hatalmas vendéglőüzemet rendeznek be és itt bonyolítanák le a földmívelésügyi minisztérium tisztviselői karának ellátását, vagyis ide helyeznék át a minisztériumi étkezőt, azonkívül pedig idegeneknek is megnyitnák a földmívelésügyi minisztérium nagyvendéglőjét. A minisztérium épülete mellett a Kossuth Lajos tér és Nádor ucca sarkán lévő egyemeletes házat a legközelebbi jövőben lebontják. Ebben a házban van egy kis vendéglő, amelynek tulajdonosa már hosszabb idő óta tárgyalásokat folytatott a föld­mívelésügyi minisztériummal, hogy ő kapja meg a minisztériumnak az árkádok alatt megnyíló nagy­vendéglőjét. A tárgyalások hír szerint eredménnyel is jártak és eszerint megállapodás jött létre a kis vendéglő tulajdonosa és a minisztérium között. Az új vendéglős az átalakítások megtörténte után üzemében, mintegy 150 tisztviselő ellátására számít és emellett 150—200 idegen vendégre is berendez­kedik naponkint. Az elrontott pörkölt. Minap este a bánrévei vasúti állomáson feltűnő látványban volt része az utazóközön­ségnek. Két megtépett hajú nő rohant ki a pályaudvarra, az egyik nő kezében konyhakés volt, amellyel a közön­ség szemeláltára beleszúrt a másik nő karjába. A véres civakodás hátterét a csendőrség derítette ki. A vasúti étterem főpincérének felesége, Breza Jánosné összeveszett a cselédleánnyal, Bori Vilmával, mert elrontotta a pör­költet. Megszidta a leányt, aki visszafeleselt, majd vere­kedésre került a sor. A leány felkapta a konyhakést és kint a perronon asszonya karjába szúrt. A főpincér fele­ségét az ózdi vasgyári kórházba szállították, Bori Vilma ellen pedig megindult a bűnvádi eljárás. Felmentették a főpincért és a bárhölgyeket, akik elvették és elzárták a részeg vendég pénzét. A buda­pesti bűntetőtörvényszék Mayer-tanácsa érdekes bűnügyben tartott tárgyalást. A per vádlottja Reisz Aladár, a Scala kávéház főpincére és két tán­cosnő volt. Az eljárás Erdei Ferenc mérnök fel­jelentésére indult meg a vádlottak ellen. A vádirat szerint Erdei, aki meglehetősen illuminált állapot­ban került a kávéházba, ott mulatott a két táncos­nővel együtt, Reisz Aladár főpincérrel számolt el és mikor reggel hazatért, észrevette, hogy pénz­tárcája, amelyben több mint 1000 pengő volt, teljesen üres. A mérnök vissza sem tért a kávéházba, hanem azonnal feljelentést tett. A törvényszéki tárgyaláson a vádlott főpincér elmondta, hogy ő csakugyan ki­vette a maradék pénzt Erdei pénztárcájából, de csak azért, mert látta, hogy a vendég teljesen illuminált állapotban van és meg akarta óvni attól, hogy teljesen kifosszák. Ebből a pénzből 50—50 pengő társaságpénzt fizetett a „bárhölgyeknek“, mert ez így szokás“. A pénzt aztán elzárta, hogyha Erdei kijózanodik, átvehesse. Kihallgatták a két leányt, mind a kettő azzal védekezett, hogy csak „társaságpénzt“ kaptak Erdeitől. A bíróság ezután egy pesti mulató főpincérét hallgatta ki, akihez a védő szakértői kérdéseket tett fel s a kérdésekre a főpincér elmondotta, hogy csakugyan szokásos az úgynevezett társaságpénz fizetése. A többi tanuk, közöttük a kávéház tulajdonosa is, azt vallották, hogy a jőpincér csakugyan elzárta a mérnöktől elvett pénzt, meg is mondta, hogy azért teszi el, mert a vendég­től elvennék és majd ha józanon jelentkezik, vissza­adja neki. A perbeszédek után a bíróság felmentette a főpincért és a táncosnőket az ellenük emelt wád álól, mert a tárgyaláson felmerült adatokból kitűnt, hogy a vádlott Erdei érdekében akarta a pénzt eltenni.

Next

/
Thumbnails
Contents