Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-05-20 / 10. szám
XSXVIV. ÉVFOLYAM ÍO. SZÁM 1028. MÁJUS 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA a budapesii mmmm ipariársilatának hiuatalqs mm (YEHDÉ€ILŐ>, SZÁLLÓ-, KÍYÉSIPÍBI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-ón és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ALAPÍTOTTA: ihász eiéKCii Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLÁ UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ÓRÁT ŐL DÉLETÁM 2 ÓRÁIG FeKete listát akarnak bevezetni, vagy legalább is ilyen lista eszméjét pendítették meg a debreceni vendéglősök és korcsmárosok az ottani híradások szerint. A szakmában egyedülálló és mindenképpen első ez a debreceni ötlet, amely mindenképpen megfontolandó még akkor is, hogy ha a kivitele nehézségekbe ütközik is. Valóban csodálatos dolog, hogy ezideig még nem kísérleteztek vele. A dolog lényege abban áll, hogy a vendéglősöknek és a korcsmárosoknak is éppen úgy védekezniük kellene a nemfizető vagy rosszul fizető vendégeik ellen, mint a szabóknak, vagy a fűszereseknek. Ez a két szakma állítólag rendszeres listát vezet a nemfizető adósokról és ha valaki hitelt kér náluk, a minden szabónál és fűszeresnél meglévő »fekete lista« azonnal megmondja, tartozik-e valahol valami becsapásszerű adósságcsinálásból kifolyólag a jelentkező vevő. Ha nincs a listában, akkor meg nem csapott be senkit. Debrecenben, 'úgy látszik, már sportszerűen űzi a közönség a vendéglőkben és korcsmákban az adósságcsinálást és nemfizetést, legalább erre kell következtetni abból, hogy ott pattant ki a vendéglősök és korcsmárosok fekete listájának az ötlete is. Bízvást hozzátehetjük azonban, hogy ilyesféle lista összeállítása nemcsak Debrecenben aktuális, hanem az egész ország bármely részén, ahol a kisvendéglős és a korcsmáros fizető pincér nélkül, tehát a saját veszedelmére dolgozik. Viszont a fekete lista teljes joggal esedékes ugyancsak a fenti okokból a kávéházak, sőt a szállodák, fogadók szakmájában is, mert ezekben is hatalmas összegű veszteségeket jelentenek a nemfizető vendégek. A mi szakmáinkban azonban nem megy annyira símán ez a listaügy, mint az kívülről elképzelhető. Sajnos, a vendég legtöbbször nem kezdi a fogyasztását a mi szakmáinknál azzal, hogy bemutatkozik, igazolja magát és közli pénztárcájáról a szükséges helyzet- jelentést. Az ivó-evő vendég nyugodtan fogyaszt, minél kevesebb pénze és értéke van, annál többet. A szállodák réme pedig, a bennlakó adós, ellenőrizhetetlen papir- bőröndökkel érkezvén, szobát rendel, alkuszik, mert, mind mondja: hosszabb időre jött, de az alku is csak ámítás lesz arra, hadd higyje a szállodás, hogy fizetni fog. Már az első heti pénzzel adós marad, beúszik, ingyen lakik és grasszál, mert a fogadós, szállodás már csak attól remélheti számlái kiegyenlítését, ha rossz vendége mégis valahogy fizetőképes állapotba jut. De az sohase történik meg, a nemfizető szépen odább áll más szállodába és ott újra kezdi élőiről egy másik papir- bőrönddel. A korcsmái, éttermi, vendéglői fogyasztó ugyancsak így váltogathatja áldozatul kiszemelt helyeit és nála még az az előny A Vendéglősök Lapja egyik legutóbbi számában ,,Miben hibás az új bortörvény“ címen egy közlemény jelent meg. A cikkben alig palástolható módon robbant ki egy társadalmi réteg panaszáradata. Ha a felsorakoztatott gondolatokat tárgyilagosan vizsgálat alá vesszük — természetesen letompítva az érdekeltek részéről bizonyára indokolt éles hangot — találunk a közleményben egyet-mást, ami mellett érdemes megállnunk egy pillanatra. Elsősorban bizonyos az, hogy ez a közlemény a megjelent formájában is már tompított megnyilatkozása az elgondolásnak. Bizonyos az is, hogy ezt a cikket a lappangó közhangulat szülte. Ha pedig ez bizonyos, úgy szükség van arra — éppen a köz nyugalma érdekében •— hogy a nyugalmat zavaró, lappangó indulatok okát felkutassuk. Meg kell világítanunk azokat a pontokat, amelyek súrlódási felületeket képeznek. Iparkodnunk kell ezeket az általános gazdasági érdekekre figyelemmel a lehető leggyorsabban kedvezően módosítani, esetleg teljesen kiküszöbölni. Mi a baj lényege ? Amint a cikk szelleméből következtetem, két baj van. Az egyik a bortörvény, mint kötelező jogszabály szigorúsága, másik a bortörvény végrehajtásának kíméletlensége. A két ok hátterébe tekintve, mit láthatunk ? Mit akart a rendelkezéseiben valóban szigorú 1924. évi IX. t.-c. ? Védeni kívánja a magyar bor hírevét! Védeni kívánja a fogyasztóközönség érdekét 1 Védeni kívánja a tisztességes magryar italmérő társadalom becsületét 1 is megvan, hogy csak a nofórius nemfizetőket ismerheti meg jóelőre az óvatos szakmai ember. Kétségtelen, hogy a debreceni ötlet nem rossz és igazán idején való, ha elvi jóságát praktikus alapokra lehet fektetni. Ide azonban nagyfokú kari és szakmai összetartás is szükséges, nem a konkurrenseknek az a bosszús káröröme: ha engem becsapott a gazember, csapja be a szomszéd szállodát, korcsmát is! Mert ilyenre is volt példa, sőt: még a holmijait is utána küldte egy számító szállodás a nemfizető vendégének a konkurrens szállodába, hogy hitelét növelje és így az a szálloda is sokat veszítsen. Egyelőre nagyon sok a megfontolandó a mi fekete listánkon, de nem árt, ha komolyan foglalkoznak vele az illetékesek ! Amint a lefolyt néhány év tapasztalatai mutatják — csak 1924 július hó 19-étől, az új bortörvény életbelépte napjától számítom —, szükség volt a bor, a magyar bor jó hírnevének a védelmére. Ha odáig jutunk, hogy egyes magukról megfeledkezett italmérőknél 43%-os vizezés is található a söntésbeli tartályban, ott szükség van komoly védelemre. Ha azt látom, hogy csak az én rendőrhatóságom területén három év alatt 34 vizezés miatt kellett eljárást indítanom, úgy szükség van a fogyasztóközönség érdekeinek a fokozott védelmére. És ha az adott esetekből azt észlelem, hogy az italmérőknek csak egy bizonyos hányada és bizony sokszor ugyanaz a hányada szolgáltat okot az eljárás megindítására, úgy szilárdul él bennem a komoly meggyőződés, hogy ezek a felületes, lelkiismeretlen, talán önző anyagi érdekek által vezetett kontár italmérők ellen védekezni kell. Szükség van erre a védekezésre a becsületes italmérők tisztességének, megbízhatóságának az igazolására. Ezt akarta szerintem biztosítani a bortörvény, ennek az elérésére és gyakorlati keresztülvitelére törekszik akkor, amidőn a szigorú ellenőrzések minél gyakoribb tartását előírja. • A bortörvény egyes fájóbb pontjaival ez alkalommal nincs terem foglalkozni. Erre adandó alkalommal a közeljövőben visszatérek. Most folytatom az előző okfejtésem vizsgálatát. Nem osztom a mélyen-tisztelt cikkírónak azt a megállapítását, hogy amikor még a régi — 1908. évi Hol van a hiba? A bortörvényben vagy az italmérőkben ? A Vendéglősök Lapja számára írta: dr. Türei-Osváth István rendőrfogalmazó.
