Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-12-20 / 24. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA I03S. december *Ő. A MI ÉRTÉKEINKBŐL. MÁTAY FERENC ÉS CSALÁDJA, ZALAEGERSZEG. % 20—25 évig szolgálták a vendégeket a Kispípában és oktatták a borfiúkat is a kiszolgálásra és étlap- írásra, mert bizony abban az időben még nem volt pincértanonc-iskola. Csak évenkint szokott lenni a pincéregylet régi komlókerti helyiségében étlap- versenyírás magyarul és németül és aki a legszebb és legkorrektebb étlapot írta, az kapott díjat. Egy tanár diktálta itt a borfiúknak a leirandót. A fiúk 10—12-en voltak, köztük e sorok írója ; az első díjat az István főherceg-szállodabeli fiú kapta, a többiek, kik szintén szépen írtak, dicséretet vagy dícsérő- iratot, amelyet a jó öreg Aszmusz bácsi kézbesített. Ő volt a pincéregylet pénzbeszedője, bár egy szót sem tudott magyarul. Most pedig áttérek az akkori nevezetesebb vendéglők és éttermekre a Belvárosban. A Váci uccában állt a Nemzeti szálloda és étterem. A Kishíd uccában a most is meglevő Kammer Ernő Vadászkürt szálloda és étterem, nem messze tőle Kommer Ferenc jómene- telű sörcsarnoka. Közel jobbra az Angol királynő és a Dunapart felé a Hungária szálloda. A Gizella téren a Magyar király szálloda, étterem és sörcsarnok, a Lánchíddal szemben viszont a híres Gundel János- féle István főherceg szálloda és étterem, ahol már sok magyar vendég szállt meg és étkezett. Itt a pincérek is beszéltek magyarul, mert megjegyzendő, hogy abban az időben még nagyon kevés magyar pincér volt Pesten. A József téren a híres Virágbokor sörcsarnok székelt. Visszatérve a Bécsi uccában volt a Budapest szálloda Zsoldos Imre bácsi főpincérrel. A közelben levő Gránátos uccában volt a híres Komlókért. Majdnem vele szemben a Zenélőóra sörcsarnok. Nem messze tőle az Újvilág uccában az Arany Sas szálloda és étterem, a Ferenciek terén a híres Holczvart-féle étterem. Ugyancsak errefelé a most is virágzó Erzsébet szálloda és kávéház, hol a vidéki főpincérek a jó öreg Paulies bácsit vették körül. Abban az időben kezdte Ihász György a küzdelmet a magyar nyelv tudásáért kezdő lapjában. Sok gáncsot és nemtörődést vetettek elébe, de ő türelemmel és nagy akarattal győzelemre segítette a magyar nyelv ügyét szakmáinkban. A Belváros körül akkor virágzott vendéglők közül elsősorban a régi Szikszay-féle szintén híres magyar konyhára emlékszem vissza és a sörcsarnokra. Ide is magyar közönség járt, úgyhogy reggeltől estig folyton tömve volt, különösen a sörcsarnok. A pincérek itt többnyire már magyar anyanyelvűek voltak. Abban az időben az országos hírű Szabó Géza volt a főpincér, aki igen kedvelt és népszerű ember hírében állt, igen sok pénzt keresett, de sokat el is prédáit. A későbbi években ő Veszprémben vett egy kis házat és csöndes elvonultságban élt nejével, míg nem sok idő múlva elhalt. ^ Sorban következik a ma is virágzó, hírneves Pannónia szálloda és étterem, ahol a régi, kipróbált is tapasztalt vezetők Glück Frigyes és Pelczman Ferenc, az előkelő vidéki magyar családok megszállóhelye volt a régi időkben is és mivel itt is magyarul és hazafiasai! vezették az üzletet, azért az Isten áldása volt rajtuk. A Pannóniával szemben volt a Miákics-féle sörcsarnok, ahol szintén igen sok sört és virslit adtak el. Volna még igen sok leírni való, de majd máskor folytatom. Italmérési engedélykiegészítés. A szegedi pénzügyigazgatóság minap értesítette a városi tanácsot, hogy a Zalotarészi Olvasókör korlátlan italmérési engedélyét kiegészítette azzal, hogy az engedély évenkint 16 esetben gyakorolható. í?) Írházi Lajosnak üzletvezetőként való alkalmazásához is hozzájárult a pénzügyigazgatóság. A külföld már úgyszólván teljes, szakmáink készülő nagy Albumában, de a magyarországi részeken még mindig vannak egyes helyek, amelyek szakmáinak a vezetői hiányoznak a hatalmas galériából. Különösen az alföldi részeket hívjuk föl ezúttal, ne maradjanak ki a Magyar Vendéglősök, Szállodások, Kávésok és Korcsmárosok díszalbumából. Alig hiszem, hogy lenne a mindennapi falat kenyérért küzdő egyes társadalmi rétegek között még egy, amely az élet súlyát olyannyira érezni volna kénytelen, mint a cigányzenészek társadalma. Ez a foglalkozás oly szervesen kapcsolódik bele az általános gazdasági jólét gondtalan, derűs folyamatába, hogy elképzelni is nehéz azt, amikor el kell szakadnia az éltető erejétől. Most pedig komolyan és ridegen el kellett és el kell szakadnia. Most újabb tényezők diktálják az élet iramát. Újabb gazdasági csoportosulások születnek. Most a visszahatás korát nyögjük. A nagy pénzbőséget, a nagy látszólagos gazdagságot felváltotta a nagy pénzszükség. A léha, milliós bankjegyek félreálltak a kemény, csendülő pengő útjából. Elfogytak, kipusztultak. A nagyravágyás érzete, — ha itt-ott vissza is maradt, hiszen olyan nehéz a kellemesből a kiábrándulás — de ez az érzet nem volt már olyan könnyen pénzre váltható. Ma azoknak a tábora, akik a cigányzenészek megélhetését jelentették, eltűnt. A zenés szórakozásra lehetőséget nyújtó anyagi jóléttel együtt eltűnt azonban más is. Eltűnt a vidám gondtalanság. Eltűnt a jókedv. Az élet nehéz görnyesztő terhe eltiporta a mulatozási vágyat. Kinek van ma kedve mulatni zenével, cigánnyal, pezsgővel ? Azt hiszem, a hivatásos cigányzenészek is keservesen visszasírják a régi jó világot. Szomorú sorsuk őket is rábírta arra — nyilván nem jókedvükből csinálták — hogy érdekeik, kenyerük védelmére országos szövetségbe tömörültek. Küldjék be fényképeiket, életrajzi adataikkal együtt, erre a címre: Az Album szerkesztősége, Budapest, IX., Viola u. 3. A nagy mű rendkívül költséges kiállítása lehetetlenné teszi, hogy későbbi pótlások történjenek, viszont az Albumban a legjobb helyek természetszerűleg az előbb beérkezett arcképeknek jutnak. Késő lesz megbánnia mulasztását, még ma írjon ! A Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete alapszabályait a belügyminiszter úr az 1923. évi 147.173. VIII. számú rendeletével láttamozta. Célul tűzte ki ez az egyesület a magyar cigányzenészek anyagi és erkölcsi érdekeinek a védelmét és előmozdítását. E törekvés hathatós biztosítékául az egész ország területére kötelező érvénnyel elrendelte az országos egyesület a jóváhagyott alapszabályok értelmében, hogy bárhol, hivatásszerűen csakis olyan cigányzenész működhetik, aki rendes tagja az egyesületnek. A belügyminiszter úr az 1924. évi 117.134. számú körrendeletével a fenti elv nyomatékos betartásának ellenőrzésére utasítást adott az összes rendőr- hatóságoknak, hogy az országos egyesülés helyicsoportjait részesítsék megfelelő hatósági támogatásban és a zenélési engedélyek kiadásánál legyenek tekintettel arra, hogy az érdekeltek az országos szövetséghez tartozásukat igazolják. Vagyis hassanak oda, hogy hivatásszerűen csakis az országos egyesület tagjai zenélhessenek. Erre a rendelkezésre szükség is volt, mert sok olyan egyén, aki hivatását a földmívelésben, iparban, kereskedelemben gyakorolta, — alkalomszerűen, legtöbbször nyereségvágyból — felcsapott zenésznek. E hívatlan egyének, miután ezt a foglalkozást nem hivatásszerűen gyakorolják, a zenélés terén nem is produkálhattak vajmi sokat. Magukat nem képezték, így igényeik is minimálisak. Sokszor ingyen, esetleg vacsora és némi italszolgáltatás ellenében is rendelkezésre állnak. Zenélésre ajánlkoznak fűnek-fának, így letörik a hivatásos zenészek ■ruyNUTTillllIWi | MIHIM'ltlIM, IIWWBMWmWWBÍWB——1 KKHJLMUHH ■ «I — iBWaB r és Lipúi r.-t., Budapest, X., Kobanya Telefon: József 359 -78 Ajánlja kiváló uradalmi borait a 'vendéglősök szíves figyelmébe. Telefon: József 359—78 Mit kell tudni a cigányról a vendéglősnek? A hivatcisos cigányzenészek működésének feltételei. A „Vendéglősök Lapja“ számára írta: Türei-Osváth Istvcm dr., m. kir. rendőrfogalmazó. i
