Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-11-20 / 22. szám
XXXXIT. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1928. NOVEMBER 20 VENDÉGLŐSÖK LAPJA A BUDAPESTI H0RCSMÁ80S0K IPASÍ SULATÁBAH HIVATALOS KÖZIM (YEIDÉCiLŰ-, SZÁLLÓ-, KAVÉ8IPASI ÉS KÖZCÍAZDASÍCíI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszánia 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-;in Előfizetési (líj félévre 12 pengő (150.000 K) Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliinéterenkint ALAPÍTOTTA IHASS evOHCIT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLETÁN 2 ÓRÁIK BS3BEej2SS*SSaS9S»BÍ A beszerzés minden vendéglősnek, korcsmárosnak kávésnak és fogadósnak talán a legfőbb üzleti titka, jó vagy legalább kielégítő megoldása pedig úgyszólván a létalapja. Éppen azért nem véletlen dolog az, hogy a beszerzés problémája, nagy kérdése minden szakmánkbelit rögtön az adóügyek után a legelsőbbrendűen és állandóan foglalkoztatja. Ezen a kérdésen szokott elbukni a tapasztalatlan kezdő a mi szakmáinkban. Mert a szakiskoláink, szakkönyveink any- nyira kitűnőek és elsőrangúak, hogy azokból igazán minden elsajátítható, ami csak a szakképzettséghez szükséges. Az adóügyek kezelése sem olyan komplikált, mint első pillanatra látszik, ugyanez derül ki a megélhetés egyéni kérdéséről is. Ellenben ami a legegyszerűbbnek, a legnyugodtabb lehetőségnek látszik, az, hogy honnan szedjük elő a legolcsóbban, legmegbízha- tóbban és állandó pótlási lehetőségekkel az üzemi anyagunkat, az élelmet, italt, fűtőszert, kiszolgáló személyzetet, munkást, ez maga olyan külön tudomány, amelyre semmi más nem tud megtanítani, mint maga az élet. Az üzem előbb-utóbb lecsiszolja a kezdő emberek tapasztalatlanságait, szükséges naivságait. Akinek kitartása van a szakmáinkban, sajnos, legnagyobbrészt a második-harmadik vállalkozásában, de azután mégis csak meg tud állani a talpán és igazi művésze lesz a beszerzés tudományának is. A legideálisabb dolog természetesen az az állapot, amikor valaki az apja, vagy közeli hozzátartozója üzletében nő fel és átvesz vagy örököl olyan üzemet, amelynek az összes üzleti titkait, így a beszerzési forrásait is teljesen ismeri. Dehát alig tehető 30—40 százalékra az a szakmai elemünk, amely így jut üzlethez a beszerzés tudományának teljes birtokában. A többi szakemberünk kénytelen teljességgel a maga kárán tanulni, amíg ebből a szakkérdésből is le nem teheti aztán a vizsgát a legnagyobb kathedra, az élet előtt, Növeli a dolog fontosságát az a tény is, hogy a beszerzés titka az igazi alapja a legegészségesebb konkurenciának is. így az úgynevezett »közös szakmai beszerzési források" csak nagyon közepes igényeket elégíthetnek ki, -— a jó üzemhez specialitások a legfontosabbak, ezeket pedig a »közös beszerzés" természetszerűleg nem is adhatja úgy, hogy a konkurensek is azonnal és könnyű szerrel be ne szerezzék. Mindenesetre a legmegbízhatóbb iskola ezen a téren is az elismert, sokoldalú szaklap, amelynek az oldalain bárminő szakmai szükséglet fedezésére a legkitűAz új bortörvény 45. §-a sok vitára adott már alkalmat. Nemcsak az érdekelt italmérők részéről, de a gyakorlati büntetőjogászok táborában is. Mi az oka ennek ? Vitás az a tény, hogy nem került-e lényeges ellentétbe a magyar büntetőtörvénykönyv általános részében kifejtett, kötelezőnek elismert, a bírói joggyakorlatban is állandóan követett elvvel a bortörvény 45. §-a akkor, amikor az italmérő, vagy a felügyelettel megbízott ember büntetőjogi felelősségét megállapítja nemcsak az alkalmazottai által az ő tudtával elkövetett büntetendő cselekmény esetében, hanem az ellenőrzés körül a köteles gondosság elmulasztási miatt is. Ez az ellentét, ha megvan, nincs-e olyan mérvű, hogy ártalmára szolgálhat a jogszolgáltatás biztonságának és egységének ? E pont körül folyik a vita. Tény az, hogy a fellebbviteli hatóságok ezirányú rendelkezéseinek a figyelembevételével a rendőri büntetőbíróságok gyakorlata az 1924. évi IX. t.-c. — az új bortörvény — 45. §-ának a fennforgása esetében egyöntetűen úgy alakult ki, hogy az italmérő helyiség tulajdonosát, bérlőjét, vagy egyébként a felügyeletre jogosított egyént — ha a köteles gondosság elmulasztása igazolva van — ugyanúgy büntetik, mintha ő maga hamisított volna, vagy a hamisított bor ily minőségének a tudatában a forgalombahozatalban részes lenne. Ez a tény okoz bizonytalanságot. Mit is mond a sokat emlegetett 45. § ? Két lehetőséget említ. A két lehetőség azonban a büntetőjogi felelősség elvének a mérlegelésénél egészen más jellegű. Az egyik lehetőség, amikor a hamisítást és for* galombahozatalt az alkalmazott az italmérő tudtával nőbb szakmai cégek tesznek ajánlatot a hirdetéseikben. Ezek között kell kísérletezni addig, amig a neki legmegfelelőbbnél örökre megállapodhatik az okos szakember. Mert nemcsak a szaklapnak »üzlet" a hirdetés, hanem bizony üzlet minden jó és ügyes szakembernek is. Amerika és Németország szakmáinak vezető üzemei külön hirdetésolvasókat alkalmaznak, akiknek egyetlen kötelességük minden szakmai ajánlatot, reklámot, újítás-ötletet elolvasni és referálni róla megbeszélések céljából. Mi még nem tarthatunk itt, de ez nem is nagy baj, mert a legjobb »hirdetésolvasó" mégis csak mindig az üzemtulajdonos. követi el. A másik lehetőség, amikor az italmérő, vagy általában a felügyeletre jogosított egyén az alkalmazott köteles ellenőrzését elmulasztja. Ezt a két lehetőséget — adott esetben — a büntetőjogi felelősség kérdésének, majd a büntetőjogi be- ^ számítás súlyának a mérlegelésénél — csupán azért, mert a törvény szövege ezt a két lehetőséget egy '* paragrafusba egymás mellé állította — egyenlő elbírálás alá esőnek megállapítani végtelenül nehéz. Az első lehetőségnél az italmérő, ha nem is társtettes, de feltétlenül bűnsegéd. Lehet felbujtó is. Magatartása, akár bűnsegédként, akár felbujtóként szerepel, a szándékosság jellegét magán viseli. A másik lehetőséggel kapcsolatban ez a megállapítás csakis akkor állhatná meg a helyét, ha az italmérő egyenesen azért nem ellenőrizné az alkalmazottját, mert tudja azt, hogy az hamisít és hogy a hamisított italt forgalomba hozza. De a bortörvény 45. §-a nem ezt akarta mondani. Mert hiszen ilyen értelmezésben az említett második lehetőség fedné az elsőt. A második lehetőség befoglalásával a törvény egy büntetőjogi következményekkel járó, új, külön büntetendő magatartást állapított meg — ezt bizonyítja a szakasz szövegezése is — amellyel kimondta az italmérő büntetőjogi felelősségét a köteles ellenőrzés elmulasztása miatt is. Az elkövetésre irányuló gondolat jogellenes irányát bizonyítani nem .lehet. Tehát a második lehetőség törvénybe foglalása által teremtett új kihágásnál a szándékosság vizsgálata bírói mérlegelés tárgyát nem is képezheti. Ez esetben csakis gondatlanságról beszélhetünk. Hogy ez a két lehetőség a törvény szövegezésénél egyazon elbírálást igénylő szakaszba került, talán Az italmérő felelőssége a borhamisításnál. A bortörvény 43. szalcaszának helyes értelmezése. A »Vendéglősök Lapja" számára írta: Tilrei-Osváth István dr., m. kir. rendőrfogalmazó.
