Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1928-11-05 / 21. szám

november 5. VÉNDÉGLŐ8ÖK Idegenforgalom és külpolitika. A Magyar Külügyi Társaság idegenforgalmi szakosztálya ajTársaság parla­menti tanácstermében, Tasnády-Szüts Andor ny. állam­titkár elnöklése mellett népes ülést tartott. Az ülésen Lipovnitzky Pál, aki több éven át időzött Amerikában és ott előadássorozatot tartott Magyarországról : ,,Az idegenforgalom külpolitikái szempontból“ címmel tartott érdekes előadást. Rámutatott arra, milyen nagy jelentő­sége van Magyarország mai helyzetében az idegen- forgalomnak, mint külpolitikai segédeszköznek, amely tehát nem öncél, mint ahogy több országban annak tekintik. Minden fillért, mely haszonképen az idegen- forgalomból keletkezik, oda kell visszavezetni, ahonnan eredt: a propagandára. Az előadó nagy hibának tartja,, hogy Magyarország erre a célra keveset áldoz. Ameriká­ban egyetlen magyar propagandafüzettel, plakáttal vagy reklámmal nem találkozott, de annál több osztrák, német, cseh, jugoszláv és román propaganda-anyaggal. Minden óceánjárón rengeteg prospektus van, de az általa megtekintett huszonhárom hajó egyikén sem találta még csak nyomát sem a magyar propagandának. Minden országnak van Newyorkban és Londonban külön propaganda-irodája és itt különösen a cseh irodák követnek el mindent, hogy az utazókat Magyarországtól távoltartsák. Rendkívül fontosnak tartja, hogy nagyobb városokban, különösen Párizsban, információs irodákat állítsunk föl. Különösen a magyar bor, zene, népviselet, ügyesen elhelyezett újsághírek, de különösen a jó plakát elsőrangú idegenforgalmi eszköz. Itt csak az a fontos, hogy amit hirdetünk, az utolsó betűig megfeleljen a valóságnak. Előadása további részében az idegenekkel való bánásmód fontosságára mutatott rá. Berlinben már tanszéket nyitottak az idegenforgalmi tudományok taní­tására, Svájcban pedig már a népiskolákban tanítják a gyermekeket, hogyan kell az idegenekkel szemben viselkedni. A végén azt hangoztatta, hogy a* Magyar- országon járt és szép benyomásokkal távozott külföl­diekkel továbbra is tartsuk fenn és ápoljuk a barátságot. Előadása végén örömmel üdvözölte az Idegenforgalmi Tanács megalakulását, amelynek az a hivatása, hogy idegenforgalmunkat külpolitikai törekvéseink szolgá­latába állítsa. Az előadást vita követte, majd Tasnády- Szüts Andor elnök felszólalásában kijelentette, hogy az Idegenforgalmi Tanács legközelebbi végrehajtóbizottsági ülésén felhívja a figyelmet Lipovnitzky Pál előadásának érdekes pontjaira és tanácsaira, amelyeket az idegen- forgalom szempontjából megszívlelendőknek tart. Az ülésen többek között megjelentek : Puky Endre, a kép­viselőház alelnöke, Eöttevényi Olivér ny. főispán, Gerevich Zoltán, Gömöry-Laiml László, Paikert Alajos miniszteri tanácsosok, Ottlik Iván, Czakó Elemér, Harkányi Béla báró, bárciházi Bárczy Gyula, Bársony Oszkár és még számosán. A fellebbezett adók behajtása. Az adószabályok ama rendelkezésére, hogy a törvényes határidőben benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van arra az adótöbbletre nézve, amellyel a folyó évre kivetett adó a múlt évi hasonló adót meghaladja, mind sűrűbben panaszkodnak az adózók, hogy halasztó hatályú fellebbezésük dacára az egész folyó évi adó összegét követelik tőlük az adópénztárak akkor is, ha a múlt évinek megfelelő részletfizetéseket pon­tosan teljesítették. Természetesen a behajtási ille­téket és adótöbbletnek megfelelő késedelmi kamato­kat is követelik az adózótól és be is hajtják azt a terhére, azzal a megokolással, hogy a fellebbezés, illetve annak halasztó hatálya nincsen az adófő­könyvben feljegyezve. Ennek a feljegyzésnek a hiánya nem az adózó bűne, emiatt tehát a behajtás­sal kapcsolatos költségekkel és egyéb kellemetlen­ségekkel nem terhelhető s az adótöbblet után kése­delmi kamat fizetésére sem szorítható. Mert akár az elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) adta be a fellebbezést, akár a m. kir. adóhivatalnál (adó­felügyelőségnél), mindkét esetben hivatalból kellett volna a behajtást a megelőző évi adó összegére korlátozni és a folyó évi adótöbblet után sem be­hajtási illetéket, sem késedelmi kamatot a fellebbezés elintézéséig számítani nem szabad. Magyarország védőasszonya (Könyörgés Szűz Máriához) címmel most jelent meg székelykeresztúri Molnár Sándor ismert székely költő, főhadnagy legújabb verses munkája, mely a Szűz Mária vallástörténelmi hagyományainak első ilyen irányú feldolgozása A kritikusok és a hitéleti előkelőségek legnagyobb elismerésével indul útnak 50.000 példányban s már az ötödik kiadásnál halad a könyvecske, egyházi cenzúrával. A Magyarország védőasszonya című könyvecske ára 1 pengő. Megrendel­hető utánvéttel Molnár Sándor író, Ludovika Akadémia, Budapest. Ugyanott megrendelhető : Az öröktűz P50, A honvéd 2-50, Honvéd ünnepnapok 2‘50 és Székely dalok I. füzet (Molnár Sándor — Kereszty Jenő) 2-— pengős árban, Elfogtak egy pincérleányt, a lipcsei betörőbanda vezérét. Lipcséből jelentik: A lipcsei rendőrségnek sikerült elfogni egy női betörőt, aki olyan működést fejtett ki a betörők világában, amely páratlanul áll a bűnügyi esetek történetében. Partenfelder Olga 28 esztendős pincérnő a letartóztatott női betörő, aki azonban már régen felhagyott hajdani foglal­kozásával és egy vendéglős házaspárnál lakott. Azt mondotta, hogy az egyik étteremben pénztárosnő, valójában azonban egy betörőbandának a vezére volt és a lipcsei betörőkörökben a „gyémántos Ria“ néven ismerték. Betörőmesterségében végtelenül vakmerő, ügyes és ötletes volt és olyan tekintélyre tett szert a férfi betörők között is, hogy azok minden rendelkezését önként teljesítették és kutyahűséggel engedelmeskedtek neki. Segítőtársaival nagy betörő- körutakra vállalkozott, bejárta velük Dél-Német- országot és mindenütt a legújabb betörővívmányok alapján, teljesen modern betörőtechnikai felkészült­séggel hajtották végre rablóhadjáratukat. Egy pom­pásan berendezett autóban járták a vidéket és a gépkocsiban voltak felhalmozva modern betörő­szerszámaik. A rendőrség házkutatást tartott a „gyémántos Ria“ lakásán és ott ékszerekből, ciga­rettatárcákból, nyakkendőtűkből, gyűrűkből és egyéb értéktárgyakból egész raktárt találtak. Gyé­mántos Riának volt egy vőlegénye is, aki a leg­könnyebb és leghenyélőbb életet folytathatta, mert a menyasszonya bőven gondoskodott róla, hogy legyen pénze és ékszere. A lipcsei betörők női vezérét a lipcsei pályaudvaron tartóztatták le abban a pillanatban, amikor a stuttgarti D-vonatból kiszállt. Letartóztatása után éhségsztrájkot kezdett és csak napok múltán bírták őt rávenni arra, hogy részben beismerő vallomást tegyen. Az utasok fogták le Wurglits vendéglős zsebtolvaját. Egy 19-es villamoskocsin utazott Wurglits Vilmos ismert fővárosi vendéglős, aki egyszerre csak azt vette észre, hogy valaki a zsebében kotorász. Hátrafordult és a tolvaj leejtette a villamos padlózatára a vendéglős pénz­tárcáját. A villamos utasai rávetették magukat a zseb­tolvajra, majd átadták a legközelebbi rendőrnek, aki bekísérte a főkapitányságra. Megmotozásakor több hamis igazolványt találtak nála, többek között a bécsi Neues Wiener Journal igazolványát, amely szerint Steiner Árpád a lap tudósítója, a zsebmetsző. A rendőrség folytatja a nyomozást, különösen annak a megállapí­tására, hogy mi volt a célja az ismert zsebmetszőnek a hamisított igazolványokkal. Egy kispesti vendéglőben tréfából lelőtték a szakács- nét. Különös szerencsétlenség történt Kispesten az Eggert és az Árpád ucca sarkán lévő Ackert-féle vendéglőben. Egy este Egyedi Balázs huszonöt éves állásnélküli magántisztviselő szűkebbkörű társaság­ban mulatott a vendéglőben s a mulatozásban részt- vett a vendéglős is. Egyedi nagyon jókedvű volt, mindenkivel tréfálkozott, majd kiment a honyhába, ahol Faragó Zsófi negyvenéves szakácsnőre tréfál­kozva revolvert szegezett. A nő nagyon megijedt, sikoltozni kezdett, ami láthatóan tetszett Egyedi­nek és tovább ijesztgette a halálrarémült nőt a revolverrel. A revolver a tréfálkozás közben elsült s a golyó a szerencsétlen nő bal felsőkarján keresztül a jobb és a baloldali tüdőcsúcsba hatolt. A kispesti mentők életveszélyes állapotban szállították a kórházba, míg a tréfálkozó Egyedit a kispesti kapi­tányságra vitték, ahol kihallgatták. A tanuk elő­adása szerint nem szándékosan lőtt a szerencsétlen nőre. A szakácsnő meghalt. A részegek kolostora. Rákospalotán egy új szanatórium nyílt meg, amely a részegek szanatóriuma, illetőleg, mint a „Pestmegye“ írja, a részegek kolostora. A meg­nyitásra az antialkoholista vezérkar nagy számban vonult fel és így az antialkoholista eszme egy újabb várat nyert a bortermelők által fizetett adófillérekből. Nem új a szanatórium, azelőtt is működött, de most megint az embervédelem nagy eszméit keverik bele. Csak azt nem tudjuk majd, hogy a szanatóriumban elfelejtik-e a mindennapi gondokat a „betegek“, a nagy adózás terheit, a lecsökkent gazdasági lendületet, a világháború ideg- és egyéb bajait. Mert ha mindezt a szanatórium gyógyítja, akkor helyes, de enélkül a szanatórium nem lesz eredményes. Vigyázat a korcstnaszámlánál. Érdekes ügyet tárgyalt a szegedi büntető törvényszék. A bűnper előzményei még az elmúlt esztendőre nyúlnak vissza és egy battonyal korcsmáros és törzsvendége között támadt differenciáiból keletkezett. Pintér László dr. battonyai ügyvéd gyakori vendége volt Kopasz Lajos vendéglős korcsmájának. Tavaly márciusban Pintér ugyancsak fölkereste a korcs­mát, ahol nagyban mulatozott. A mulatság után Pintér­nél jelentkezett a vendéglős és egy tíz és félmillió koronás számlát adott át neki, amelyet állítólag Pintér alá is írt és ezzel elismerte tartozását. Az ügyvéd kijelentette a korcsmárosnak, hogy ha italos állapotban volt is, azt mégis határozottan állíthatja, hogy ekkora összeget nem költött el. A vendéglős viszont ragaszkodott a számla kiegyenlítéséhez s arra hivatkozott, hogy Pintér ittas állapotban volt és ezért nem emlékszik a számla aláírá­sára. Az ügyvéd ezek után csalás és okirathamisítás kísérlete miatt bűnvádi feljelentést tett Kopasz Lajos korcsmáros ellen s az ügyészség vádiratot is adott ki ellene. A főtárgyaláson Pintér határozottan kijelentette, hogy nem írta alá a tízmilliós számlát, a vendéglős pedig határozottan állította, hogy igenis aláírta. A bíróság erre írásszakértő kihallgatását rendelte el. Fischoff Gyula írásszakértő szakvéleményében kijelentette, hogy a cédulán lévő aláírás nem származhatik ittas ember kezétől, mert ez egészen más vonalakat mutatna, Pintér aláírása pedig nem hasonlít a számlán levő aláírásra. A bíróság nem hozott ítéletet a furcsa perben, hanem a védő indít­ványára több tanú kihallgatását rendelte el. Felrobbantottak egy detroiti magyar vendéglőt. Detroit- ból jelenti tudósítónk: A detroiti magyarság egyik ismert és tisztelt tagjának, Kovacsics Lajosnak ven­déglőjét ismeretlen tettesek bombával felrobbantották. Kovacsics és családja a vendéglő fölött lakik és noha a robbanás a mennyezetet szétrombolta, a hálószobába, ahol a család aludt, csak néhány bombaszilánk repült be és Kovacsics 12 éves fiát a karján sebesítették meg. A robbanás teljesen összerombolta a vendéglő uccai részét és a környékbeli házak ablakait is be­törte. Kovacsics a rendőröknek kijelentette, hogy fogalma sincs arról, ki akarta őt családjával együtt elpusztítani. Tudtával nincsenek ellenségei. A rendőr­ségnek az a véleménye, hogy a robbantás bosszú műve és a nyomozást abban az irányban folytatja, ki lehetett az Kovacsics ismerősei között, akinek ér­deke volt, hogy Kovacsics elpusztuljon. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos Dr. KISS ISTVÁNNÉ. A kalocsai járás föszolgabírajától 1165. (kih.) 1928. szám. ítélet-kivonat* A kalocsai járás főszolgabírója, mint rendőri büntetöbíró alant írt napon és helyen megtartott nyilvános tárgyaláson a vád és védelem meg­hallgatása után bűnösnek mondta ki: I. r. t. Musza János szakmári lakost abban, hogy a megtartott borellenőrzési szemle al­kalmával a söntésbeli bort vízzel meghamisí­totta, azt forgalomba hozta, borostartályait meg nem jelölte és a bortörvény kivonatát ki nem függesztette, ezért I. r. terheltet az 1924 : IX. t.-c. 42. § 1. és 2. p. és a 44. § 1. és 2. p., az 1928: X. t.-c. és a Kbtk. 21. §-ának alkalmazásával, nemfizetés esetén 8 napi elzárásra átváltoztatható 50 P pénz- büntetésre, továbbá úgy az összes eljárási és közhírrétételi költségek viselésére ítélte. Az ítélet jogerős. Kalocsa, 1928. október 6. Benedek János tb. szolgablrő, mint rendőri btlntetöbiró.

Next

/
Thumbnails
Contents