Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-02-05 / 3. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA t»28. február 5. Nem tudnak megegyezni a kávésok és a vendéglősök. A vendéglősök a café restaurantok betiltását követelik. — A kávésok nem hajlandók megadni a vendéglők által követeit engedményeket. — A tárgyalások hetek óta eredménytelenül folynak. jelenti, hogy a 35 százalékos engedményekre vonatkozó hírek tévesek. Az intézőbizottság tagjaivá a közgyűlés a következőket választja meg: Mészáros Győző elnök, Steuer Marcell, Fallal Miksa, Klauber József, Szabó Samu, Böhm Ferenc és Kovács Józsefet. A választás megtörténte után a bizottság tagjai, a távollévő Szabó Samu és Kovács József kivételével, a fogadalmat leteszik és azt aláírják. A felosztó (kivető) bizottságba elnök javaslatára a közgyűlés a következőket választotta meg: Mészáros Győző elnök, Bodó Adolf, Gál Arnold, Hajós Samu, Strausz Miksa, Thék Károly és Lissauer Gyulát, kik a fogadalmat szabályszerűen letették és aláírták. A felülvizsgáló (felszólamlási) bizottságot a közgyűlés a következőkből választotta: Pénzügyi tisztviselő elnök: Frenreisz Antal, Tarján Vilmos, Weingruber Ignác, Neufeld Károly, Gerő Áron és Nagy Sándort. A bizottság tagjai — a távollevő Weingruber Ignác kivételével — a fogadalmat leteszik és aláírják. Végül az elnök a választásokat befejezve, a közgyűlés felhatalmazását kérte, hogy az egyetemleges kötelezettséget tartalmazó átalányegyességet aláírhassa. A közgyűlés a kért felhatalmazást megadta. Gál Arnold köszönetét mondott az elnöknek a közösség megalakítása körüli fáradozásáért, mire az elnök kijelentette, az iparnak vélt szolgálatot tenni az adóterhek könnyítésének elérésével. A közgyűlés megbízatása folytán az adóközösség kivető bizottsága Mészáros Győző elnök vezetése mellett ülést tartott, amely alkalommal az egyes tagokra eső adó összegét megállapította. A határozatot tartalmazó értesítések nyomban tértivevényes ajánlott levelekben postára adattak, úgyhogy ezidőszerint mindenki tisztában van a reá váró kötelezettségekkel. Az adóközösség életbeléptetésével együtt szükséges az érdekelteket a következőkre figyelmeztetni. A fellebbezési határidő a kézbesítéstől számított 8 nap. Minthogy a kivetések túlnyomó részben január 26-án kézbesítettek, a fellebbezési határidő február 3. Az ezen időpont után beérkezett fellebbezések figyelembe nem vehetők. Az adók befizetésének határideje minden hónap 10. napja, így az első befizetés már február 10-én esedékes. A befizetés céljaira mindenki 12 drb. postabefizetési lapot kapott, amellyel a kivetett adót egy összegben (fényűzési és forgalmi adót együttesen) tartozik befizetni. A kivetett összegből semmiféle címen levonni nem szabad, még abban az esetben sem, ha az esetleg benyújtott fellebbezés időközben még nem lenne elintézve. Ugyancsak nem vonható le azoknak az időközben lerótt forgalmi adója, akik eddig átalányozva nem lévén, ez adójukat még január folyamán is bélyegben rótták le. Kétségtelen, hogy itt túlfizetés fog mutatkozni, amelynek visszatérítését az adóközösség fogja kérelmezni. E célból szükséges, hogy az érdekeltek forgalmi adókönyvüket az adóközösség irodájába adják be, amely a vonatkozó kérvényeket be fogja nyújtani. A visszajáró összegeket mindenki postatakarékpénztár útján készpénzben fogja a kérvény elintézése után megkapni. Azok a kávés kartársak, akik az adóközösségbe nem léptek be és így természetesen adójuk megállapításáról értesítést, sem kaptak, adójukat a múlt évihez hasonló módon tartoznak szabályszerű időben megfizetni. Nyomatékosan figyelmeztetik az adóközösség összes tagjait, hogy kötelezettségeiknek a legpontosabban feleljenek meg, mert az adóközösség vezetősége, a reánehezedő terhek tudatában az elvállalt kötelezettséget úgy saját részéről a legszigorúbban kívánja teljesíteni, mint azok betartására a közösség tagjait minden rendelkezésre álló eszközzel kötelezni köteles. Évek óta tart az az elkeseredett harc, amit a vendéglősök és a kávésok folytatnak egymás ellen és a küzdelem főként a café-restaurantok körül hullámzik. A vendéglősök nem akarnak belenyugodni abba, hogy a kávéházak főzzenek, a kávéházak tulajdonosai viszont semmi körülmények között nem mondanak le szerintük szerzett jogaikról. A harc csak az idén nyáron élesedett ki, amikor a vendéglősök beadványt intéztek a kereskedelemügyi minisztériumhoz, kérve, hogy a kávéházaknak főzési jogát szüntessék be, mert a café restaurantok konkurenciája a vendéglőket létalapjukban támadja meg. Egyre élesebb lett a harc, sem a vendéglők, sem a kávéházak tulajdonosai nem akartak engedni eredetileg elfoglalt álláspontjukból. A vendéglők az újabban hihetetlenül rossz üzletmenetelüket annak tulajdonítják, hogy a café-restaurantok konkurenciája öli meg a vendéglői üzemeket. A kávésok ezzel szemben azzal érvelnek, hogy mindössze tizenöt olyan café- restaurant van Budapesten, amely valósággal is vendéglői jellegű. Igaz ugyan, hogy több mint nyolcvan kávéháznak van vendéglői iparigazolványa, de ezekről komolyabb értelemben beszélni sem lehet. A kávésok szerint kétezer vendéglő rossz üzletmenetét nem lehet tizenöt café-restaurant konkurenciájának tulajdonítani. A kávésok szerint a fejlődés üteme hozta magával, hogy a közönség szívesen jár a café restaurantokba, ahol nincs szeszfogyasztás és a vendég újságok mellett elüldögélhet éjfélig is. Most azután csendben, a kulisszák mögött, ismét megkezdődött a békülési akció a két haragot tartó rokonipar között, de — amint a jelek mutatják — sikertelenül. Annak a vendéglősnek az arcképe, aki nem tudja belátni, minő fontos, hogy ő is benne legyen a Magyar Vendéglősök, Kávésok, Szállodások és Korcsmárosok hatalmas díszalbumában, amely most van előkészítés alatt. Ismételten felhívjuk országszerte olvasóink figyelmét arra, hogy még mindig nem késtek el arcképük beküldésével az Album címére (IX., Viola-u. 3.), de mellékeljék pontos címüket és rövid életrajzi adataikat is. Családi képeknek is szívesen helyet ád az Album szerkesztősége, amely nagyon jól tudja, mit jelent a család szakmáinkban a boldogulásra és a fokozott munkakedvre. Minap a budapesti kereskedelmi és iparkamarában Bittner János elnöklete alatt összeült a két ipartestüleí vezetősége és Mór titkár ismertette azokat az okokat, amelyek a két ipartestületet elválasztják egymástól. Foglalkozott a kamara a vendéglősöknek ama beadványával, amelyet a nyáron a kereskedelemügyi minisztériumhoz intézett és amelyben a vendéglősök kérték — elsősorban a közérdek szempontjából — a café-restaurantok megszüntetését, vagyis a kávéházi főzés betiltását. Kérték továbbá, hogy a két ipar rokonjellegét miniszteri rendelettel töröljék cl. Már a tárgyalás kezdetén kiderült, hogy az érvek egyeztetésének semmi reménye sincs és semmi körülmények között nem lesz meg a tárgyalásnak a kamara által óhajtott az az eredménye, hogy a két szakma mind a két ipar érdekeinek sérelme nélkül az évtizedek óta vajúdó kérdést nyugvópontra hozza. A vendéglősök és kávésok is megmaradtak régebben vallott álláspontjuk mellett, a vendéglősök követelték továbbra is a café-restaurantok megszüntetését, a kávésok viszont kijelentették, hogy jogfeladásnak tartanák, ha lemondanának a café-restaurantokról. Bittner János indítványára az érdekeltek abban állapodtak meg, hogy mind a két érdekeltség saját testületében tegye megint megfontolás tárgyává a szőnyegen levő kérdést és Igyekezzék mégis a kibontakozás lehetőségét megteremteni. A javaslatot az értekezlet magáévá tette és abban állapodtak meg, hogy csütörtökön a két ipar vezetői összejönnek újabb tárgyalásra. A kávésipartestületben később valóban összejöttek a kávésok és vendéglősök, hogy platt- formra jussanak a café-restaurantok kérdésében. A kávésok részéről Mészáros Győző, Steuer Marcel, Frenreisz Antal, Tarján Vilmos, Wein- gruber Ignác, a vendéglősök részéről Oundel Károly, Keszey Vince, Malosik Ferenc, Bíró Dénes, Kút assy Vince és mások jelentek meg. Az értekezlet öt órától nyolc óráig tartott és odáig sem juthattak, hogy a kérdést szakszerűen tárgyalhassák, mert a két ipar vezetői három óra hosszat folytonosan a régi sérelmeket hány- torgatták fel. Amikor nyolc órakor az értekezlet véget ért, úgy látszott, hogy a kérdést maguk között elintézni nem tudták és a tárgyalások folytatásának semmi értelme sincs. Pedig kívánatos lenne, hogy a háborúban és a forradalmakban oly nagy vérveszteséget szenvedett két ipar megértse egymást, már csak a közönség érdekében is, a közönség minél jobban való kiszolgálása érdekében. A főváros kötelezővé teszi a műjég használatát? A budapesti iéggyárak, helyesebben a jégkartel nemrégiben beadvánnyal fordult a fővároshoz és közegészség- ügyi szempontokra hivatkozva, kérte, hogy a tanács rendelje el az összes élelmiszerüzemekben a műjég kötelező használatát. A közélelmezési bizottság egyízben már foglalkozott a beadvánnyal, de a bizottság elutasította a a kérdést, mert attól tartott, hogy ha eltiltják a természetes jég használatát, ezt az intézkedést a jéggyárak a közönség ellen használják ki. A tisztifőorvos és a székes- fővárosi közegészségügyi és bakteriológiai intézet igazgatója azonban szakvéleményt adtak ki, amelyben kijelentették, hogy a természetes jég, ha élelmiszerrel közvetlen érintkezésbe lép, ártalmas lehet az egészségre. A főváros e szakvélemények beérkezése után újból megfontolás tárgyává telte a jégkérdést s a közegészségügyi, ügyosztály útján a közegészségügyi bizottsághoz fordult azzal, hogy mondja ki a műjég kötelező használatát. Megemlíti a tanácsi előterjesztés, hogy a főváros gondoskodott arról, nehogy a gyárak ezt az intézkedést árdrágításra használják fel. A borfogyasztás nálunk és másutt. Magyarországon az évi borfogyasztás fejenkint 20'25 liter. Ezzel szemben Franciaországban 144, Olaszországban 128 1. Ausztria, Románia és Bulgária kb. annyi bort fogyaszt, mint Magyarország. Németországban 7 liter, Angliában pedig 4 liter fejenkint az évi borfogyasztás.
