Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1928-10-05 / 19. szám

1929. október 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 nyökben bujtatott alakokat láttunk, akiknek csak a szemeik fénylettek erősen, mint a legtöbb keletié. A kínaiak legtöbbjének üzlete vagy vállalata van a városban, ahonnan esti 9 óra ütai idejön a kínai negyedbe ópiumot szívni, vagy hazárdjátékot ját­szani, szórakozni kínai módon. Ezek a misztikus, homályos uccák sok-sok tragé­diának a színhelyei s azok a kis öreg házacskák, melyeknek pincéiben labirintszerű átjárók vannak egyik házból a másikba, sok-sok ki nem derített bűntényeknek a tanúi. Hogy mennyire veszélyes hely ez, jellemzésül említem fel, hogy a kis szűk kapubejáratok alól igen sűrűn bukkant ki az amerikai rendőr óriás nagy alakja, amint kedélyesen forgatta ujjai között gummibotját. .. Ha hölgyeket vett észre a kirándulók között, oda­jött s azt mondta minden alkalommal a hölgyeknek : „Hölgyeim vigyázzanak magukra, mert ez a nőkre nagyon veszedelmes hely, valahogy el ne marad­janak a kirándulóktól, mert ha elmaradnak, soh'sem térhetnek vissza innen !“ Egyébként magányos nőt még nappal sem enged­nek be a kínaiak által lakott uccákba, mert köz­tudomású dolog az, ha egy fehér nő betévedt a kínai negyedbe, az soha onnan vissza nem jött! Ezért van az, hogy minden ucca sarkán rendőr áll s nem engedi be a fehér nőket egyedül. Ha mellé még azt is megmondom, hogy a kínainak nincs felesége Amerikában, mivel állítólag (!) a kínai nők igen szaporák, a nők bevándorlása jobban van tiltva, mint a kínai férfiaké. így aztán érthető, ha a szegény kínai (mivel ő is csak ember, a nőt százszor jobban értékeli, mint a fehér ember és nem retten vissza semmiféle aka­dálytól, sőt még a bűnténytől sem, ha alkalma van, hogy egy nőt megszerezhessen ! De viszont jaj annak a nőnek is, ha az ilyen szereleméhes kínaiak kezébe kerül! . (Folytatjuk.) Kétmillió négyszázezer hektó lesz az idei bortermés. Az Alföldről a terméseredmény csökkenését jelentik. Hozzávetőleges számítás szerint az idei bortermést 2,400.000 hektoliterre becsülik. Lehetséges, hogy ez a mennyiség, ha kedvezőbbre fordul az időjárás, a szüret végére emelkedik. Számítani lehet azonban arra is, hogy a fenti mennyiségnél is kevesebb borunk lesz, mert hiszen az Alföldről és az országnak arról a részéről, ahol minimális volt az esőzés, a termés- eredmény további csökkenéséről érkeznek jelenté­sek. Bármint alakul is azonban a helyzet, annyi bizo­nyos, hogy a borértékesítés az idén is nagy és súlyos akadályokkal találkozik, mert azok a kívánságok, amelyeknek megvalósítását a borérdekeltségek már olyan hosszú idő óta sürgetik, még mindig az ígéretek között szerepelnek. A borérdekeltségek helyzete az idén sokkal súlyosabb, mint az elmúlt esztendők bármelyikében. A szőlőket ért csapások sorozatát bekoronázza a bor értékesítésének lehetetlensége s ezzel kapcsola­tosan az a minimális ár, amely egyáltalában nincs arányban a termelési költségekkel. Válaszút előtt áll tehát újból a magyar szőlősgazdatársadalom. Válasz­tania kell két lehetőség között. Nevezetesen vagy kipusztítja szőlőit, vagy pedig újabb áldozatot hoz szoléi érdekében. A szőlők kipusztítása azonban nemcsak a szőlősgazdákat érinti, hanem az egész nemzetgazdaságot, mert nincsen olyan foglalkozási ág a földművelésben, amely oly sok munkásnak nyúj­tana keresetet, mint a szőlőművelés és amely ilyen nagy néptömegek megélhetésének az alapja. Ha az elkeseredett szőlősgazda kipusztítaná szőlőit, ez nem­MEINL UdTERMÉSŰTEA. Szállodáknak, vendéglőknek, éttermeknek, kávéházaknak stb. nagyfogyasztó vevőknek kedvezményes árajánlat. *—> Kérje képviselőnk látogatását. csak az ő tőkevesztesége volna, hanem sokezer munkáscsalád pusztulását is maga után vonná. Maradna tehát a másik kivezető út. Azonban ennél az útnál a szőlősgazdatársadalmat nem szabad magára hagyni és segédkezet kell nyújtani a gazdák­nak abban, hogy a csapások terhét könnyebben el­viselhessék. Ha már a szőlőnek borrá való feldolgozása cse­kély jövedelemmel bíztat, lehetővé kell tenni, hogy a szőlő, mint gyümölcs, mindennapi eledele legyen a fogyasztók nagy tömegének. A szőlő üdítő, tápláló, gyógyító eledel s éppen ezért alkalmas arra, hogy a fogyasztása fellendüljön. A fogyasztás fellendülése kétségtelenül sokat javí­tana a szőlősgazdák helyzetén és csökkenne a vesze­delem, amely az idei szőlőtermeléssel kapcsolatos. Meg kell indítani tehát a propagandát a szőlő­fogyasztás emelése érdekében. Ezen a téren nem leszünk úttörők, hiszen sok-sok példa tanúskodik arról, hogy a külföldön milyen nagy eredménye volt az ilyen propagandának-. Németország ilyen propa­ganda segítségével tudta letörni a nagyarányú banánbehozatalt, Franciaország hasonló propagan­dával segített szőlősgazdáin, amikor azok a szőlő­termést és a bort külföldön nem tudták értékesíteni. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara ezen a téren már akcióba is lépett s megkezdte a szőlőnek, mint gyümölcsnek propagálását. Mindenekelőtt eljárt a MÁV. igazgatóságánál és a postaigazgatóságnál, hogy azok a szállítást gyorsítsák meg, tegyék ol­csóbbá és közvetlenné. Ezenkívül a kamara művészi kivitelű plakátokon is hirdeti : A szőlő életerőt ád ! Fogyasszatok sok friss szőlőt! A propaganda kétség­telenül nagyjelentőségű és meg is lesz az eredménye, ha gondoskodás történik arról, hogy a közvetítő kezek ne drágíthassák meg a szőlőt, hogy az ne legyen luxuscikk, hanem valóban a nagytömegek olcsó gyümölcse. Valószínű azért, hogy az idei szőlőtermés nagy csalódást fog okozni úgy a tapasztalatlan szőlős­gazdák, mint a borkereskedők és korcsmárosok köré­ben, mert az idei szokatlan meleg időjárás olyan nagymennyiségű másodhozamot csalt ki a szőlőkből, amely termésnek látszott ugyan, de ami azonban beérni aligha fog, mivel nem valószínű, hogy olyan hosszú legyen a meleg időjárás, hogy ez a másod­hozam beérhessen. Az idei szüret legalább két héttel korábban állt be, mint más évben, már szeptember második felében kezdték szűrni a mustot, mivel az idén már a parasztgazdák most is kocsiszámra hord­ják a hetipiacokra az érett borszőlőt (főleg a kadar­kát, részben a kövidinkát), melyért 30—40 fillért kapnak kilogrammonkint. Szeptember vége felé a meglevő termés jelentékeny része már mint szőlő került forgalomba, úgyhogy a kisebb szőlőkben akkor már csak a másodhozam volt meg. Ami a borárakat illeti, a malligandfokonkinti 4 filléres ár nem volt természetes, hanem azt mester­ségesen leszorították a spekulánsok, akik a szőlő­nek tájékát sem látták, hanem egyes megszorult gazda eladási kedvét és kínálását felhasználva, napról-napra lemorzsoltatták az árakat a nagy ter­més, később jó termés híresztelésével s így a hiszé­keny, tapasztalatlan és a hitelt igénybe venni nem akarók helyzetét kihasználva, megtöltötték pincéi­ket, hogy szüret után jó áron értékesíthessék. Az a körülmény, hogy később 5 fillért adtak malligand- fokonkint a borért, még csak előjele a gyenge szüret­nek s csak egyik-másik előrelátó borvevő szerencséje, hogy akadt jó és finom borral rendelkező olyan gazda, aki nem ismerte fel idejekorán szőlőjét fenye­gető baját. Jól jártak azok a tapasztalt szakember szőlősgazdák, akik idejében felismerték az idei szőlő­termésről részben mesterségesen, részben tapaszta­latlanságból terjesztett terméshírek valótlanságát s nem prédálták el borkészletüket, mert így legalább kárpótolva lesznek az idei gyenge termésért. Amint leszálltak az 5 millió hektoliteres termésről először 3%-re, később pedig 3 millió hektoliterre, úgy lejjebb mennek a szüret második hetében a 2 milliónyi termésre s nagyon meg lehetnek elégedve a gazdák, ha a multévi termést elérik. Amilyen nagy zökkenéssel mentek le a bor árával 6—9 fillérről 3y2_4 fillérre malligandfokonkint, olyan ugrással fognak októberben az árakkal felmenni, amikor már látható lesz, hogy nem mind arany, ami fénylik, vagyis a_szőlőkben megmaradó egresből alig lesz must. A kékderítés (vérlugsó) engedélyezése Auszt­riában. Közel egy éve, hogy megindult a mozgalom Ausztriában a vérlugsós (ferrocianid) derítés engedélye­zése érdekében, míg most az osztrák földmívelésügyi minisztérium ez évi március hó 12-iki rendeletével végre engedélyezte is. A bor, vagy gyümölcsbor vérlugsós derítése előtt mintát kell beküldeni valamelyik állami élelmiszervizsgáló állomáshoz, vagy a klosterneuburgi szőlészeti és borászati intézethez stb. és onnan a derí­téshez való véleményt kérni. A vélemény nyilatkozik afelől, hogy a beküldött minta szerinti bor alkalmas-e a derítésre és egyáltalában célszerű-e a derítés. A szük­séges vérlugsómennyiséget is tartalmazza az irat, amely­nél arra is kell figyelemmel lenni, hogy kész italban a vastartalomnak egy része fennmarad. A vélemény egy példánya az illetékes pincefelügyelőnek másolatban meg­küldetik. A derítés a hozzájárulás vétele után azonnal megkezdendő. A derítéshez csakis vegyileg tiszta kalcium ferrocianid használható. A derítés után alapos szűréssel a leülepedést el kell távolítani és megsemmisíteni. De­rítés után a kész borból újból minta küldendő be ahhoz az állomáshoz, amely a véleményt megadta. Ez újabb vizsgálatot csinál és megállapítja, hogy nem ma­radt-e a borban ferrocian-vegyiilet. Ha igen, akkor for­galomba a bor nem hozható. Az így derített borokat pasztőrizálni nem lehet. Döntvény a borravalóról. Egy kávéházi főpincér egy vendégnek egy tejeskávéért és két darab süteményért kilencvenhat fillért, borravalóért pedig húsz fillért számí­tott fel. A vendég árdrágításért jelentette föl a főpincért, az uzsorabiróság azonban fölmentő ítéletet hozott. Az eset fölkerült a Kúriára, mely az uzsorabíróság ítéletét a következő megokolással hagyta jóvá: Köztapasztalati tény, hogy a vendég a fizető és föl­szolgáló pincérnek rendszerint borravalót szokott adni, sőt szokásos az is, hogy a főpincér a vendégtől a borra­valót levonja. Erre a körülményre való tekintettel a vád­lott eljárása semmiesetre sem tekinthető olyannak, hogy ő ezáltal a tejeskávé árát drágítani akarta volna. Hiányzik ugyanis a vádlott cselekedetéből az árdrágításnak úgy a tudata, mint az akarata és cselekedete a fogyasztóközön­ség érdekeit sem veszélyeztette, mert a mérsékelt borra­valók levonása a vendéget a legtöbbször nagyobb borra­való adásától kíméli meg. Littka L. pezsgőgyár, Pécs Főraktár: Budapest, IV., Szép ucca 3. Telefon ; József 378—23

Next

/
Thumbnails
Contents