Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-07-05 / 13. szám
8 VENDÉGLŐSÖK LiPJl 1938. július 5. Ha a legyektől szabadulni akar, kérjen mindenütt „Vangó14 légyfogó szalagot vagy ,,Slii?©ite44 légyfogó süveget50 vagy 100 darabos dobozokban. Gyártja: Kajári István légyfogóüzeme, HHdnpcsf. IX., Lányát ucca 54. Telefonhívó : József 320—24 Egy teljesen új, egyéves fendÉiilöi berendezés teljes felszereléssel megszűnés miatt azonnal eladó. V i n c z e 91 é r Lajos, Paks, Tolna megye. Árvflrpthh'l székek> asztalok, kerti székek, fapadok, borpultok, HITulGOMUI söraparátok és egyéb vendéglői felszerelések nagyon olcsón. Rosenfeld, Budapest, Vili., Népszínház ucca 31. Udvarban. HIRMANN FERENC SftSKU Budapest, VII., Csányi ucca 7—9. Szállít: sörkimérőkészülékeket, bor- és sörcsapokat és pincegazdasági eszközöket. Bort kitűnő homokit 10—11 malligandost szállítunk 50 litertől vagontételekben, hektóliterenkint 55 pengő Újkécske, vasútállomáson átvéve. Szállításhoz lehetőleg hordókat kérünk. Kulik Weaső termelő Ókécske, Pest megye, vasútállomás : Újkécske. J égszekrények legjobb, I e g í z I é s e s e b b kivitelben, olcsó árban kaphatók Kramer Antal Fiai jégszekrénygyárában Mohács Király út 32. szám. Árjegyzéket kívánatra szívesen küldünk! Pályázati hirdetés. A Salgótarjáni Ipartestttlet a székházában levő vendéglőjének vezetésére üzletvezetőt keres A pályázati feltételek megtudhatók a Salgótarjáni Ipartestületben. Az állás azonnal elfoglalandó a beköltözhető lakással együtt. Salgótarján, 1928. évi június hó 22-én. A Salgótarjáni Ipartestület Elnöksége. háló-, ebédlő-, leányszoba-, konyha-, előszoba-, nyári lakás-, penzió- és szállód a berendez és eket előnyös árban részletfizetésre is szállít a HAZAI FATERMELŰ R.-T. bútorüzlete Budapest, V., Nádor ucca 18. szám Okos ibs r ha vendéglőt venni vagy eladni akar, , a „Vendéglősök Lapjáéban hirdet!! ! Egyedül a belső fogyasztás növekedése segíthet a borgazdaság bajain. A magyar bortermelés nehéz helyzetének egyik főokozója a belföldi borfogyasztás szervezetlensége. Az állam külföldi propagandával óhajt a bajokon segíteni. Ez a propaganda alkalmas talán arra, hogy a külföldi államok elite — tehát nem borfogyasztó — publikumát meggyőzze a magyar bor jóságáról és a magyar konyha ízletességéről, azonban a bortermelés aktuális és égető bajain nem segíthet. A magyar bor exportképességét kizárólag a „konveniencia“ kérdése dönti el. Az, hogy milyen bort isznak Ausztriában, Svájcban és a többi importáló államban, tulajdonképen nem is a fogyasztóktól, hanem az ottani nagy kereskedelem kalkulációjától függ. Propagandisztikus eszközökkel inkább belföldön lehetne eredményeket felmutatni. Hogy céltudatos propagandával milyen eredményt lehet elérni, mutatja a sörfogyasztás utóbbi években történt fellendülése. Mondhatjuk, hogy a sörgyárakat kritikus helyzetükből kizárólag a jól megszervezett reklám és nagyméretű agitáció mentette ki és ezzel találták meg a módját, miképen kell a közönséget a sörivásra rászoktatni. A magyar borfogyasztó tájékozatlansága és a fogyasztó irányítására hivatottak közömbössége eredményezi azután, hogy a borfogyasztás csökken. Az idei esztendő például szolgálhat annak igazolására, milyen mulasztások történnek nálunk a közönség irányítása körül. Az elmúlt szüret úgy alakult, hogy az úgynevezett kadar-borok érési időpontjában volt a legkedvezőbb időjárás és így ezek a borok sikerültek minőségileg legjobban. A magyar fogyasztóban azonban az a megrögzött hit él, hogy a zöldfehér borok finomabbak. Ez a magyarázata, hogy egyes vidékek kivételével valósággal leszokott a publikum a szép, rubinszíníí kadar- és sillerborok fogyasztásáról. Nem azért szokott le, mert ezek a borok zamatban nem felelnének meg ízlésének, hanem, mert az utóbbi évtizedben minden kereskedő zöldszínű borokat keresett. Ezeknek az értékesítése ugyanis könnyebben ment, mivel exportra kadarborok egyáltalán nem kerülnek. Azokban az országokban ugyanis, ahova a magyar bor kiszállíttatott, a kadarbort nem termelik. Azt pedig tudni kell, hogy csak azok az országok importálnak jelentősebb mennyiségben bort, ahol bortermelés is van és ide főleg olyan típusú bort visznek be, amilyent saját maguk is termelnek. Az történt tehát ezidén, hogy az ízben, zamatban, színben kiválóan sikerült kadarborok senkinek sem kellettek. Illetőleg azokat viszonylagos értékükön alul kellett eladni a termelőknek és pedig leginkább az eladósodással küszködő kistermelőknek, akik 80 százaléka csaknem kizárólag ilyen borokat termel. Főleg a kiskocsmákban kerültek ezek a jó borok kimérésre, alacsonyabb áron, mint egy kevésbé jó zamatú, de zöldfehér vagy sárgásfehér színű bor. Ezeket a dolgokat az arra illetékes körök észre nem veszik. Pedig ügyelni kellene rá. Belföldön kell elsősorban keresni a magyar borgazdaság bajainak orvoslását és pedig : a fogyasztás megszervezésében és irányításában. Bejelentési kötelezettség az ipargyakorlás változásainál. Az ipartörvény tudvalevőleg kifejezetten előírja, hogy az ipargyakorlatban bekövetkezett mindennemű változást legkésőbb nyolc napon belül be kell jelenteni. Ezeknek a változásoknak bejelentése adózási szempontból is igen fontos. Erre való tekintettel, felhívjuk a figyelmet arra, hogy minden változást az iparosok necsak az illetékes iparhatóságnak, hanem a kerületük szerinti adófelügyelőségnél is jelentsék. A feltétlenül sürgős bejelentés alá eső változások esetei: az iparos elhalálozása, az özvegynek vagy a kiskorúnak az a szándéka, hogy az ipart tovább akarja folytatni, az üzlet vagy az üzem áthelyezése, üzembővítés, egyesülés vagy más módon való megszűnés, névváltozás vagy az iparnak bizonyos ideig tervbe vett szüneteltetése. Adózási szempontból áthelyezés esetében nemcsak a régi adófelügyelőséget kell értesíteni, hanem tanácsos a telep illetékes új adófelügyelőségnél is a megfelelő bejelentést tenni. A borfogyasztási adó törlése OroszországbanMég Oroszország is megelőzött! Az 1927. évi október 26-iki dekrétum szerint október 1-től kezdve a gyümölcs- és szőlőborra eltörölték a fogyasztási adót a 14 fokon aluli boroknál. Tévedett a vendéglős. A bíróság előtt egy gödöllői vendéglős volt a vádlott. Személyes szabadság megsértésével vádolják, mert a Kálvin téren néhány héttel ezelőtt rendőrrel igazoltatott és bekísértetett egy úrileányt a rendőrségre. A különös bűnpernek nemcsak előzményei érdekesek, de érdekes a bírói ítélet indokolása, amely a vádlott védekezését cáfolja. Ott kezdődik a per előzménye, hogy a Kálvin téren keresztül sietett hazafelé H. B. 22 esztendős úrileány, egy nyugalmazott törvényszéki tanácselnök leánya. Amint az úttesten át akart haladni, egy idősebb férfi állta el az útját: — Rendőr ! rendőr! Fogják el ezt a nőt! — kiáltotta torkaszakadtából a leányra mutatva. A következő pillanatban ott volt már a rendőr, nagy csődület támadt s az idős, jól öltözött férfi ezeket mondotta a rendőrnek: — Ezt a nőt csalásért, sikkasztásért, lopásért feljelentettem s körözik. Tessék előállítani a kapitányságra ! A leány sápadtan, az izgalomtól remegve védekezett az inzultus ellen. Mivel azonban semmiféle igazolvány nem volt nála, a rendőr bekísérte a IV. kerületi kapitányságra. Kihallgatása után egy rendőrt küldtek ki lakására, hogy megtudják, valóban ott lakik-e s valóban azonos-e H. nyugalmazott törvényszéki tanácselnök leányával ? A rendőr pár perc múlva visszajött és igazolta a leányt, mire sűrű bocsánatkérések közepette elbocsátották a rendőrségről. A leány nem hagyta annyiban a dolgot s személyes szabadság megsértéséért és becsületsértésért feljelentette Prill Gyula gödöllői vendéglőst. Prill a tárgyaláson így védekezett: — Én, kérem nem a kisasszonyt, hanem Nika Károlynét, azt a nőt, aki engem meglopott, akartam elfogni, a kisasszony tehát nem vádolhat azzal, hogy őt sértettem meg személyes szabadságában és becsületében. Tévedés történt. A bíróság azonban nem fogadta el azt az érvelést és három napi fogházra ítélte el a vendéglőst a következő érdekes indokolással: Tény az, hogy Prill Gyula tévedett és nem H. B.-t, hanem tolvajnőjét akarta elfogni, de ilyen esetben sem a tévedés, sem a személycsere senkit sem mentesít a becsület- sértés és a személyes szabadság megsértésének vádja alól. Hymen. Holb Imre debreceni jóhírű régi vendéglős fia, Péter, kinek ugyancsak Debrecenben a Nyugoti ucca 14. szám alatt van jó menetelű vendéglője, június 28-án tartotta eljegyzését Magolcsay Nagy Mihály nagyiparos bájos Ilonka leányával. A közszeretetben és tiszteletben álló családot elhalmozták szerencsekívánatokkal. A huszonnyolcadik pohár és a halál. Délfranciaországban, ahol Provence aranynapjának (üzében vérpirosán nyílnak a rózsák és a daloskedvű, vidám kedélyű fiatalság vérét forralja az éghajlat melege, meg a déli temperamentum tüze, a munka után vigadó legények szertelen kedve beleütközött a halálba. Egyik délfranciaországi községben a fiatal munkások letelepednek a korcsmában és tavaszi kedvben sűrűn, hevesen ütötték az asztalra a sörös poharakat. Egyiküknek, valamelyik nyegle legénynek — mint párizsi tudósítónk jelenti — az a bolond ötlete támadt, hogy az egész számlát az fizeti, aki az ivást elsőnek hagyja abba. Hajrá, igyunk: hangzottak föl a derűs kiáltások és a felparázsló tekintetek belemeredtek a habzó sör fehérjébe. Mindenki állta a versenyt, senki sem akart a számlátfizető kellemetlen helyzetébe jutni, egymásután hajtogatták föl a poharakat. A tragikus véletlen azonban közbeszólt és hiába a vidám határozás, mégsem az fizette a számlát, aki elsőnek hagyta abba az ivást. Le Prince, a fiatal munkás a huszonnyolcadik pohár után abbahagyta az ivást, mert elfordult a székről és holtan terült el a padlón. Le Prince nem fizeti a sörszámláf, de ki is gondol már erre? E'sőnek hagyta abba az ivást a szegény fiatal munkás, de társai sem folytathatták a huszonnyolcadik pohár után, mert elébük állott rémületes jelenésben a halál. És Le Prince mégis fizetett — az életével és társai némán, kimeredt szemekkel fordultak el a söröspoha- raktól.
