Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-07-05 / 13. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1928. július 5. .. iü,.'ItíV- rff Ne dobja ki a pénzét, vegye mindjárt a legjobbat! Pincérek figyelmébe!!! Pinoértáska, erős tehén bőrből (a felső és alsó rész egy darabból) egyrétű_____10"20 P kétrétű _____ 16 80 P há romrétű_22'80 P né gyrétű ... 28 20 P Táska-„vá!ltartó“ hevederből 5‘20 pengő, bőrből _ ... __6'60 pengő A l egjobb oldalzsebtároa bőrből______________16 — és 24‘— P _ _ 4.80 p, 5.40 p „ legkiválóbb, „Vénus" védjeggyel 8'— P tuoatja Qumtharisnyák, visszeres én dagadt lábakra. Sérvkőtők Haskötők, Suspensoriumnk és Lúdtalpbetétek, kiváló minőségben, Olcsó árban 1 Naponta utánvételéé szállítás I MOLNÁR VILMOS LTÓDA RÓNAI LAJOS Budapest, IV. kerület, Károly körút 28. szám (Központi Városháza) Eladó Cegléden Lendér Mihálynak I. kerület, Erdő ucca 10. szám alatt 60-70hl.mennyiségű elsőrendű saját termésű bora. OGEXJ£ AL Lajos jódos-váz Európa legdúsabb jódtartalmú gyógyvize érelmeszesedést feltétlen gyógyítja. Magyarországi vezérképvise Sas ucca 29. T< István-for pás feltűnő nagy hydrocarbonátos ásványvíz, gyomorégést megszünteti, gyomorfekélyt meggyógyítja. let: Budapest, V., slefons 120—20 szállít Bútorgyár R.-T., Turócszentmárton, lerakata: Budapest, V., Mérleg u. 4. Magyar Bőrszékipar Pipisz Vilmos Utódai Kérjen árjegyzéket I Kérjen, árjegyzéket kávéházi, klubbereiA@lezések« Billiárdok, székek, éttermi és márvány-asztalok evőeszközök és china ezüst árúk. Alpakka-javítás és ezüstözés. Billiárdgolyók, sakk, dominó, dákók stb , stb Vétel és eladás! FRIED ZSIGMOND ÉS FIA Budapest, VII., Király ucca 39. szám. Költségvetés én árjegyzék díjtalan I Eladó 190 hl. fehéres bor, 12’2%, mely áll kövidinkából és kadarkából. Ugyancsak 40 hl. Schiller, mely 14%. Értekezni lehet: Figura Lajossal Halason, Fő ucca 7. szám szerdán és vasárnap Per a „balatoni fogas“ Körül. Folyami fogasból nem lehet balatoni süllőt csinálni. — Zimmer haíkereskedő felelete Hankó tanárnak. A Balatoni Halászati Részvénytársaság még a múlt esztendőben kérvényt adott be a kereskedelmi miniszterhez a „fogas“ elnevezéssel ismert halfajta forgalmának a védelme érdekében. A kereskedelmi miniszter, mielőtt a kérvény érdemében intézkedett volna, véleményezés végett megkereste a földmívelésügyi minisztert és most Veszprém megye alispánja útján a következő érdekes határozatot küldte le a részvénytársasághoz: A Balaton kösnyékének lakossága „fogas“-nak a szakirodalomban Lucio perca Sandra Cuvier néven ismeretes halfajnak ama példányait nevezi, amelyek a Balatonból származnak és legalább másfél kilogrammos, vagy ennél nagyobb súlyúak. A másfél kilogrammnál kisebb példányokat süllőnek nevezik. Ez a halfaj azonban — mondja a miniszteri leirat— nemcsak a Balatonban, hanem egyéb jelentős vizeink ben, sőt a külföldi vizekben is tenyészik és kedvező körülmények között épúgy elérheti a 10—15 kg.-os súlyt, mint a Balatonban. Éppen ezért a miniszter azt mondja, hogy a fogas elnevezést nem lehet a Balatonból származó példányokra korlátozni, hanem a más vizekben termelt ilyen halfajta is jogosan jelölhető meg a forgalomban a fogas névvel. Ezeknek a halaknak e megjelöléssel való forgalombahozatala tehát meg nem akadályozható és védelemben csupán a balatoni fogas elnevezés részesíthető. Ezt a védelmet biztosítja a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi 5. törvénycikk, mert ha valaki a kelendőség fokozására a más vízből való halat balatoni fogas néven hozná forgalomba, cselekménye kimerítené a szédelgő feldícsérés ismérveit s ezért úgy magánjogi, mint büntetőjogi úton felelősségre vonható. A balatoni fogas elnevezéséhez fűződő gazdasági érdekek tehát a miniszter szerint akként védhetők meg, hogy a részvénytársaság az esetben, ha tudomására jut ez elnevezés jogosulatlan használata, a forgalombahozóval szemben megindíthatja a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján az eljárást. Zimmer Ferenc halkereskedelmi részvénytársasági elnök és szakértő azonban a mi összes szakmáinkat annyira érdeklő kérdésben más véleményen van és erről ezeket írja : „Az a körülmény, hogy a fogyasztóközönségnek 90%-a abban a hiszemben rendeli az éttermi étlapokon szereplő fogast, hogy az valóban balatoni, pedig ehelyett kevésbbé jó minőségű süllőt vagy igen sok esetben, különösen külföldön, a silányabb fagyasztott orosz-süllők kapja, — késztette a Balaton Halászati Részvénytársaságot arra, högf a fdgäp elnevezésre védelmet kérjen. - -A • . V f Mikor most a kereskedelmi minisztérium a földmívelésügyi minisztérium szakvéleménye alapján azt mondja, hogy a fogas nemcsak a Balatonban, hanem más hazai és külföldi vizekben is előfordul és azt a másfél kilogrammnál nagyobb súlyú süllőre értelmezi, olyan határozatot hozott, mely a múltban és a jelenben, úgy a halászok, mint a tógazdák, és a halkereskedők felfogásával ellenkezik. Nincsen a világon folyami vagy tavi halász és tógazda, aki a fogas elnevezést használná, vagy régente akárcsak ismerte volna. Ez a halfajta mindenütt süllő (Schill vagy Zander), akár félkilogrammos, vagy bármely nagyságú. A külföldi halkereskedelem, kivéve az osztrákot ma is csak Schill vagy Zander szót használ, fogassá csak egyes étlapokon válik. Fogast ugyanis külföldön csak azóta ismernek, amióta ezt a megkülönböztetett jóízű balatoni fogast ott elhelyeztük és megkedveltettük. Idővel ezt az értékessé* généi fogva természetesen drágább halat silányabb minőségű, olcsóbb süllővel pótolták. Ezzel kapcsolatosan ki kell térnem egy igen sajnálatos tényre. Igen fontos, közgazdasági érdekéinket védő munkánkra rendkívül bénítólag hat, ha egy tudományos intézetünk vezetője oly nyilatkozatot tesz, mely igen alkalmas arra, hogy a laikus közönséget tévedésbe ejtse. A tihanyi biológiai állomás vezetője, Hankó professzor úr ugyanis azt állítja egyik napilapunkban adott nyilatkozatában, hogy „a legegyszerűbb szakácsügyességgel akármelyik folyami fogasból balatoni süllőt lehet csinálni. Ha a kopoltyúk- ról gondosan lemossák az iszapot és tiszta vízben jól kifürdetik a halat, akkor pontosan ugyanaz az íze, mint a balatoni halé, melynek a kopoltyúja tiszta és nem tapad rá iszap“. Ha a tanár úr ezt a tényeknek meg nem felelő állítását az intézetet látogató külföldi tudósokkal is ismerteti, akkor súlyosan vét a magyar érdekek ellen. Talán mégis kötelessége minden magyar embernek megbecsülni azt a csekély értéket, amit a rossz sors ennek a szegény országnak még meghagyott“. Teljes tisztelettel Zimmer Ferenc a Zimmer Ferenc halkereskedelmi r.-t. ügyv. elnöke. „Üssön csapra szakszerűen egy hordót.“ Vizsga az udvariasságból egy Lónyay uccaí iskolában, ahol a pesti pincérek tanulnak. A tornateremből, ahol drukkoló gyerekfejek merednek a zöldasztalos emelvény felé és a „szerek“ már megkezdték a nyári vakációt, egy magyar büszkeség kerül ki, specialitás és export-nevezetesség : a magyar pincér. Ez az iskola az udvariasság jegyében él és tanít: harminchárom esztendeje innen indulnak Pesten a szőke kis pikkolóktól kezdve a szigorú főurakig ennek a városnak feketefrakkos, fekete- nyakkendős egyenruhájú munkásai. Vizsgáznak. A júniusi ünnepélyes tornatermektől csak az ajtó közelében elhelyezett „felszerelés“ különbözteti meg a vizsga színhelyét. Hosszú asztalon kasírozott ételek várnak, tányérok, tálak, evőeszközök, poharak. Es egy rögtönzött söntés, hordókkal, csappkkal. Laboratórium. A falakon a régi ismerős történelmi képeken kívül idetartozó szakszerű ábrák — patkóalakú asztal terítése, T-alakú, C-alakú asztalok, egyszerű teríték, rendelt vacsorateríték. Térkép. Együtt vizsgázik a négy osztály. Kopaszra borotvált csöpp pikkolófejek, — ott a negyedik sorban az ismerős kis cukrász a közeli kávéházból. Mert ezek már praktizálnak is, az egyik ijedt kis legény frakkban rohan be elkésetten, — szolgálatból jön, ahonnan csak négykor váltották fel. Künn a pedellus üvegfülkéje mellett sok bicikli, — a vizsgázók messziről jöttek, újpesti, pestkörnyéki vendéglőkből, kávéházakból, ahol talán még a jobb tavalyi nyár borravaló jövedelméből telt a biciklire.. Hittanból felelnek. Az ismerős kis pikkoló Kálvinról beszél, nagyon komolyan és gyorsabban hadar, mint amikor a szabad lapok címeit mondja be. Vizesre kefélt hajjal, lámpalázasan hajol meg egy kisfiú a zöld asztal előtt. Teleírt ívpapirosokat csavargat a remegő kezében. És édes, pesti kiejtéssel nekiereszti a hangját: — Mes dames et messieurs ! Peregnek, pattognak a francia szavak a száján. De hibát nem csinál, egyet sem. Persze, ez az ő hivatalos nyelvük. A pincéreké és a diplomatáké. Megtapsolják. Számtan, könyvelés. Ennél a két tárgynál csak gyerekek mindnyájan. Ezt mindenütt tanulják. Bár némely összeadásoknál tévednek. Felfelé. Ez már a mesterséghez tartozik. Ebből lesz a jó katona ... Micsoda mesebeli étlapokat hadarnak el egy pillanat alatt! Magyar menüt, franciát, németet, angolt. A frakkos izgatott jelölt, aki az utolsó évet végzi, - - négyéves a tanfolyam, ahonnan pincérek, hotelportások és szakácsok kerülnek ki, — a frakkos „fagylaltból“ felel. A mellette ülő nagy gesztusokkal magyarázza, hogy a hús romlását hányféleképpen akadályozhatjuk meg. Egy bajuszos „öreg diák“ a bécsi szelet kiklopfolásáról beszél, hévvel.
