Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-07-05 / 13. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1928. július 5. Községekben 1000 lakostól 10.000 lakosig a jogdíj 8 darab személyjegy ára, de 5 pengőnél kevesebb nem lehet. Olyan községekben, ahol a lakosság száma az 1000-et el nem éri, 5 darab személyjegy ára, de 3 pengőnél kevesebb nem lehet. Nem mentesül a megtartani szándékolt zenés alkalmi előadás vagy mulatság a zenejogdíj-meg- váltás kötelezettsége alól akkor sem, ha belépődíj nincs megállapítva. Ez esetben is meg kell váltani a zenélési jogot az említett 10, 5, illetve 3 pengővel. Az átalányban való befizetés feljogosítja a zenéltetőt, hogy a szövetkezettől kapott engedélyben megjelölt helyen az ott feltüntetett időtartam alatt ismétlődően — naponta, vagy megjelölt napokon, hetenkint stb. — nyilvánosan zenéltethessen. Az átalányösszeg lerovása történhetik egy vagy félévenkint. Az átalány összegét a központ, vagy a szövetkezet helyi képviselője az érdekelttel való tárgyalás után állapítja meg. Figyelembe veszi az átalányösszeg megállapításánál a helyiség befogadóképességét, az üzlet erkölcsi színvonalát, forgalmát, az alkalmazott személyzet létszámát, az alkalmazott zenekar minőségét — pl. cigány-, szalon-, katonazene stb. —, a zenekar létszámát, továbbá azt a körülményt, hogy naponta, hetenkint, vagy havonta hány ízben történik a helyiségben a zenéltetés. Átalányösszeget egyoldalúan felajánlani, vagy egyoldalúan megállapítani nem lehet. Az átalányösszeg kivetésénél figyelembe veszik a város, vagy község lélekszámát is. Az átalányozás szempontjából külön csoportba vannak sorozva a vendéglők, korcsmák, borozók, bor- és sörházak, éttermek, büffék, kávéházak, kávézók, kioszkok, tejivók, ckrászdák, külön másik csoportba a mulatók, orfeumok, bárok, cirkuszok, mutatványosok, színpadok, színkörök, arénák stb. és külön egy harmadik csoportba azok az üzemek, ahol csak szezon-zenéltetés történik, pl. fürdőhelyek, jégpályák. Mindeme tényezők figyelembe vételével az összes zenéltető egyéneket, akik átalányösszeget fizetnek, osztályokba sorozzák. A zenejogdíj átalánymegváltási összege az osztályok szerint és az esetenkinti fizetésnél már ismertetett község, város lélekszáma szerint változó. Az átalányozás megtörténtéről, az átalány összegének megállapításáról, az engedély kiadásáról a A legerősebb is gyönge egymagában és a leggyöngébb is erős, ha ezrek csoportjában áll! A vendéglős, kávés, korcsmáros és szállodai szakma sokezres, hatalmas tábora minden szak- mánkbelinek erőt, önbizalmat és megnyugvást ad, de meg kell ragadni minden alkalmat arra, hogy tüntetőleg kimutassuk: mi is ebből a táborból valók vagyunk! Valóságos seregszemléje ennek az impozáns tábornak a Magyar szövetkezet okiratot ad minden félnek. Ezt az engedélyt az italmérési helyiségben könnyen szembeötlő helyen állandóan kifüggesztve kell tartani. A zenejogdíjnak átalányban való lerovása nem jogosítja fel azonban az engedélyest arra, hogy ha a helyiségben a rendes üzletmenettől eltérően bált, mulatságot, táncestélyt, általában olyan összejövetelt rendeznek, amelyre a zenejogdíj ismertetett esetenkinti megváltása kötelező, hogy ettől eltekinthessen Vagyis ilyenkor az átalányösszegtől eltekintve, az esetenkinti jogdíjat is meg kell válOlvasóink táborából sokan fordultak hozzánk felvilágosításokat kérve a fiatalkorúakat illető szeszesital kiszolgálási tilalomról. Többen egyenesen azt kérdezték, hogy napvilágot láttak-e már az erre vonatkozó rendelkezések, mások aziránt érdeklődtek, hogy hol találhatók a vonatkozó szabályok. Miután nem mindenkinek áll módjában az Országos Törvénytárt — amelyben a törvények megjelennek — olvasni, vagy éppen megszerezni, viszont igen nagy fontossággal bir az italmérőkre nézve, hogy ismerjék a tiltó jogszabályokat, a vonatkozó 1927. évi XXXII. t.-cikket, ime itt közöljük főbb rendelkezéseiben, ellátva a szükséges kommentárokkal, magyarázatokkal. Az 1927. évi XXXIII. t.-cikket 1927. évi december hó 20-án hirdették ki az Országos Törvénytárban. A törvény így szól : ,,1.§. Olyan ifjú egyén számára, aki élete tizennyolcadik évét még be nem töltötte, nyilvános helyiségben vagy helyen (akár vendéglőben, kávéházban, szállodában, kimérésben, korcsmában, automatabüffében, üzletben, akár kirándulóhelyen, vásáron, búcsújáróhelyen, tánc- mulatságban stb.) szeszes italt (bort, gyümölcsbort, pezsgőt, sört, pálinkát, likőrt stb.) sem fizetésért, sem ingyen kiszolgáltatni nem szabad, még abban az'esetben sem, ha felnőtt kíséretében van. Nyilvános helyiségben vagy helyen ilyen ifjú egyén számára szeszes italt felnőtt sem rendelhet és a törvényes képviselő vagy a felügyeletre jogosult egyén sem engedheti meg neki ilyen ital fogyasztását. Vendéglősök, Korcsmárosok, Kávésok és Szállodások Albuma, amelynek több ezer főnyi képsorozatából e helyen ismét közlünk két arcképet. Önérzetes szakmánkbeli ember nem maradhat ki ebből a pompás seregből. Még ma küldje be arcképét, vagy családi képét születési adataival, működési és életleírásával együtt erre a címre: Az Album szerkesztősége, Budapest, IX., Viola u. 3. tani a fentebb ismertetett körülmények szem előtt tartásával. Minthogy a szerzői jogról alkotott 1921. 54. t.-c. a zeneművekre vonatkozó szerzői jognak nyilvános előadással szándékosan, vagy gondatlanul való bitorlását vétségnek nyilvánítja, a belügyminiszter az 1924. évi 168.809. sz. rendeletével a rendőrhatóságokat kötelezte arra, hogy az összes zenéltető szórakozóhelyeket a fenti körülmények teljesítése céljából szigorúan ellenőrizzék ; helyesen cselekszünk, ha a mulasztásunkkal felesleges kellemetlenséget nem szerzünk a különben is sok teher mellé. Ha kétséges, hogy az ifjú egyén betöltötte-e életének tizennyolcadik évét, számára szeszesitalt kiszolgáltatni csak abban az esetben szabad, ha hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy életének tizennyolcadik évét betöltötte. Ilyen igazolás hiányában a szeszes ital kiszolgálását meg kell tagadni. Nem terjed ki a tilalom olyan esetekre, amikor az ifjú egyén az italt a nyilvános helyiségen vagy helyen kívül történő fogyasztásra olyan egyén számára viszi, aki e törvény értelmében szeszes ital fogyasztására jogosult.“ A törvény 1. §-ához a következő magyarázatokat fűzzük. Fiatalkorúak részére az italkiszolgálási tilalom csak nyilvános helyen áll fenn, magánhelyre, (pl. lakásban, családban) e tilalom nem vonatkozik. Fiatalkorúnak az számít, aki életének 18-ik évét még be nem töltötte. Annak a megítélése a külsőségekből, hogy valaki túl van-e már a korhatáron, nem mindig sikerül. Vannak ugyanis fiatalkorúak, akik korukat túlhaladó fejlettséggel rendelkeznek, viszont mások — bár 18 évesek elmúltak —, fejletlen voltuknál fogva fiatalabbaknak látszanak. Mi legyen tehát a vezérfonál, az irányelv ? A törvény a szándékosságot és a köteles gondosság elmulasztását hangsúlyozza a következő (2.) §-ában, amelyben a büntetési rendelkezéseket állapítja meg. Első követelmény tehát az italmérővel szemben a jóhiszeműség. Ha tehát a legcsekélyebb kétsége merül fel aziránt, hogy vendége 18 éven innen van, vagy meg kell tagadnia az italkiszolgálást, vagy pedig az illetőt annak igazolására kell felhívnia, hogy elmúlt 18 éves. Az az ellenvetés, hogy a fiatalkorúnak látszó egyén nem hordhat magánál születési anyakönyvi kivonatot, nem áll meg. A törvény igenis megkívánja az igazolást. A további kérdés az, hogy milyen irat szolgálhat igazolásul ? A törvény nem határozza meg azt közelebbről, csupán annyit mond ki, hogy hatósági, bizonyítvánnyal kell az életkort igazolni. Véleményünk szerint az igazolásra minden olyan a hatóság által kiállított irat alkalmas, amelyből az illetőnek az életkora kétségtelenül kitűnik, legyen az pl. anyakönyvi kivonat, útlevél, index, iskolai bizonyítvány stb. A törvény szigorúan körülírja a tilalmat. Eszerint a fiatalkorúnak akkor sem szabad italt kiszolgálni, ha felnőttek társaságában van, de akkor sem, ha hozzátartozói megengedik az italfogyasztást. Különbséget kell tenni a helybenvaló fogyasztás és az uccán át való _ italkiszolgálás közt. Amennyiben fiatalkorú egyén mások részére visz szeszes italt, az részére kiszolgáltatható abban az esetben, ha az italt nagykorúak részére viszi. Ilyen esetben tehát az italmérőre csupán az a kötelesség hárul, hogy megkérdezze a fiatalkorút, kinek a részére viszi az italt ? Ha azonban alapos gyanúja támad aziránt, hogy a fiatalkorú a maga részére vásárol, úgy ez esetben is meg kell tagadni a kiszolgálást. Ilyen eset volna, ha a fiatalkorú önként bevallaná, hogy a saját maga részére kéri a kiszolgálást, vagy látható volna rajta, hogy már előzőleg italt fogyasztott. A törvény következő szakaszai főként a büntetési rendelkezéseket állapítja meg. A 2. § szerint 2 hónapig terjedő elzárással és 240 pengőig terjedhető pénz- büntetéssel büntetendő egyrészt az, aki szándékosan vagy a köteles gondosság elmulasztásával 18-ik évét be nem töltött fiatalkorú egyén számára szeszesitalt szolgáltat ki nyilvános helyiségben történő A MI ÉRTÉKEINKBŐL. LŐRINCZY GYULA és NEJE, Szolnok. Az ifjúság „védelméről“ szeszesitalok kiszolgáltatása és a szórakozó helyek látogatása terén. A törvény magyarázata és használata. — Mi a különbség a helybenfogyasztás és az uccán át hordás között?
