Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-06-20 / 12. szám
XXXXIV. ÉTFOLTAH 13. SZÁM 1038. JÚNIUS 30 VENDÉGLŐSÖK LAPJA ti •• A BUDAPESTI RORCSHAROSORIPARTARSULAIANAH HIVATALOS «0ZL0N9E (TENDÉOLŐ-, SZÁLLÓ-, KAYÉSIFARÍ ÉS KOZEAZDASÍCíI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5*én és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) ALAPÍTOTTA: IHÁSZ CíTÖRCIT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, EX., YIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 322—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL, DÉLUTÁN 3 ÓRÁID A bortörvény revíziója. (Előkelő kézből kaptuk a bortörvény revíziójáról ezt az érdekes véleményt.) II. A múlt számunkban kimutattuk, hogy elsősorban a bortörvény 45. §-a szorul revízióra, mert nem tesz különbséget, ha az italmérő maga követi el a borkihágásokat, vagy pedig az alkalmazottja az ő tudta és beleegyezése nélkül. A büntetés mindkét esetben egyformán sújtja az italmérőt. Most sorra vesszük a bortörvény 50. §-át. E törvényszakasz szerint a szeszes italok kimérésére vagy kismértékben való árusítására szóló engedélyt „elkell vonni“ attól, akit a 42. § 1. vagy 2. pontjába ütköző kihágás miatt jogerősen elítéltek. Más, a bortörvénybe ütköző kihágás miatt az engedély „elvonható“. A törvény 42. §-ának 1. és 2. pontja a különböző borhamisításokat és a hamisított bor forgalomba- hozatalát tilalmazza. Ezek miatt a kihágások miatt tehát a törvény parancsolólag előírja az italmérési engedély elvonását. A bortörvénynek az italmérési engedély elvonását kötelezőleg előíró ez a szakasza az az érzékeny pont, amely a revízió szükségességét leginkább megérlelte. Ennek a szakasznak legfőbb hibája az, hogy nem tesz különbséget a szándékosan és gondatlanságból elkövetett borhamisítások közt; megköti úgy a rendőri büntető bíróságok, valamint a pénzügyi hatóságok kezét, mikor mereven előírja az engedélyelvonást s így nem engedi meg, hogy e hatóságok egyénileg bírálják el, hogy szükségesnek tartják-e ennek a végső eszköznek alkalmazását. Az esetek igen sokfélék és változatosak lehetnek; mindenkire nézve, akinek a borát hamisítva, vagy nem megfelelőnek találják, egyforma mértéket alkalmazni nem lehet. * Elsősorban is térjünk .vissza a munkaadó felelősségét megállapító 45. §-ra. Kimutattuk, hogy e szakasz értelmében a munkaadó italmérőt az alkalmazottja által elkövetett borkihágások miatt úgy kell büntetni, mintha ő maga követte volna el azokat. Ebből következik, hogy ha pl. a csapos a kimérő- tartány borát vízzel hamisítja, a tulajdonost is el kell ítélni borhamisítás miatt. Ilyenkor őt a törvény 42. §-a alapján kell büntetni. Mi következik ebből ? Az, hogy tőle az italmérési engedélyt el kell vonni. Már maga az a körülmény is visszás, hogy az italmérőt olyan esetben, amikor nem is tudott az alkalmazottjának manipulációjáról, legfeljebb nem ellenőrizte azt kellőképen, úgy kell büntetni, mintha ő maga volna a tettes. Tetézi azonban ezt még az is, hogy az italmérési engedélyét ilyen esetben is elvonni rendeli a törvény. Hol van itt az osztó igazság elve ? Azt még megértjük, ha olyan italmérő, aki tudatosan és megrögzötten követi el a borhamisítást, elveszti az italmérési jogát, mert ezt meg is érdemli. De nem lehet ezeket a bűnözőket egy kalap alá fogni a szakmák más tisztességes elemeivel. Az üzleti életben számtalan előre nem látható esemény szokott előfordulni. Előállhatnak jóhiszemű tévedések úgy az üzlettulajdonos, mint az alkalmazottak részéről. Hogy példákat említsek: a kimérő pultot és edényeket tisztító cseléd, mondjuk feledékeny- ségből, vizet felejt a kimérőedény fenekén, amely az esetlegesen bekövetkező helyszíni szemlénél és az ezt követő vegyvizsgálatnál mint borhamisítás jő figyelembe; vagy mondjuk, hogy valamelyik alkalmazott siettében visszaönti a kimérőtartányba a vendég által el nem fogyasztott fröccsöt. Minderről a tulajdonos csak utólag értesül, de a végén őt büntetik meg nemcsak borhamisításért, hanem a hamisított bor forgalombahozatala miatt is s ennek következtében az italmérési engedélyét is elvonják az illetékes pénzügyi hatóságok. Igaz ugyan, hogy a rendőri büntető bíróság figyelembe veszi a büntetés kiszabásánál az enyhítő körülményeket, azok azonban az engedély megvonásánál nem jönnek számításba, miután a bortörvény efelől kötelezőleg rendelkezik. Mire terjedjen ki tehát a bortörvény revíziója az italmérési engedély elvonása tekintetében ? Arra, hogy úgy a véleményező rendőri hatóságok, valamint a pénzügyi hatóságok ne legyenek megkötve a törvény betűi által, hanem szabad legyen mérlegelési joguk. Hogy az eset minden körülményének, az enyhítő és súlyosító körülményeknek, a terhelt viszonyainak és helyzetének pontos mérlegelésével szabadon döntsenek afelől, hogy az italmérő rászolgált-e az engedélye megvonására. Minden más megoldás csak félmegoldás marad és lényeges változást aligha hoz. Hátra volna még a bortörvény 48. §-ának revíziója. Ez a súlyosabb borkihágások miatt hozott jogerős rendőri büntetőbírósági ítéletek hírlapi közzétételét rendeli el szintén kötelezőleg. Nem kell sokáig eltöprengeni afelett, hogy mit jelent az üzleti renomé ? Előfordulnak a törvényben a hírlapi közzétételre megjelölt kihágások között csekélyebb súlyú esetek is. így pl. a bornak a megengedett vagy megfelelő elnevezéstől eltérő forgalombahozatala. Könnyen megtörténhetik, hogy ez nem írható az üzlettulajdonos rosszhiszeműségére, hanem csak tévedés, vagy véletlen mulasztás következménye. Ilyenkor a hírlapi közzététel nem áll arányban az italmérő bűnösségével. Itt is az volna a méltányos kívánságunk, hogy a kihágás fölött ítélkező rendőri büntetőbíróság döntsön szabadon afölött, hogy szükségesnek tartja-e az ítélet közzétételét vagy sem. Ezek volnának a bortörvény revíziójával kapcsolatos észrevételeink. Bízvást reméljük, hogy az itt felsorakoztatott kívánságok legalább a fődolgokban megvalósulnak. A szállodai be- és kijelentőlapok ingyenes kiszolgáltatása tárgyában a belügyminisztérium május 9-én kelt 100.789—1928. VI. a. számú rendeletével utasította a budapesti rendőrfőkapitányságot, hogy iskolák tanulmányi kirándulásain résztvevők, valamint tudományos, szociális, vallási karitatív vagy társadalmi gyűlésekre érkező magyar és külföldi állampolgárok részére szükséges be- és kijelentőlapokat ingyen bocsássa az egyes szállodák rendelkezésére abban az esetben, ha ezt a kérést az érdekeltek elhelyezésére szolgáló szálló, a kirándulást, gyűlést, tanulmányutat rendező egyesület, szövetség vezetősége, végül az idegenforgalmi érdekeltségek valamelyike terjeszti elő. A belügyminisztérium rendeletére a főkapitányság ezeket a szóbeli vagy írásbeli kérelmeket minden hosszadalmas eljárás mellőzésével, soronkíviil tartozik elbírálni. Mindez keresztülvihető vidéken is. A tanoncok iskolai felmentése. Illetékes helyről nyert értesülés szerint — az Iparoktatásügyi Főigazgatóság felhatalmazást kapott arra, hogy: 1. Azokat a tanoncokat, akik tanszerződésük előtt valamely középiskola (p. o. főgimnázium, főreál, felsőkereskedelmi, tanítóképző) VIII., illetőleg legfelsőbb osztályát végezték, kérelmükre az iparostanonciskola látogatása alól felmenthesse. 2. Azokat a tanoncokat, akik a tanonciskola negyedik (továbbképző) osztályát elvégezték és tanszerződésük még tovább tart, kérelmére felmenthesse. 3. Valamely iparágban már felszabadult segédeket, amennyiben újabb tanoncviszonyba lépnek, ha ez az új mesterség rokoniparágra szól, a tanonciskola látogatása alól teljesen, ha pedig más iparágra szól, részben felmenthesse. Mindezen kérelmek azon tanonciskola által, amelybe tanonc bekötelezve van, a kir. tanfelügyelőségek az Iparoktatási Kir. Főigazgatósághoz terjesztendők fel döntés végett. A biztosítások valorizálása. Felhívjuk a közönség figyelmét arra, hogy az állandóan Magyarország területén lakó minden biztosított, akinek valamely biztosító magán- vállalattal 1922. január 7. előtt kötött, magyar törvényes értékben teljesítendő életjáradék, vagy másnemű személyi biztosítási szerződése (kötvénye) van, valorizáció céljából saját érdekében legkésőbb három hónapon belül jelentse be azt a kötvényt kiállító vállalatnál, illetőleg annál a vállalatnál, amelyre szerződése időközben átruháztatott, tekintet nélkül arra, hogy a díjfizetési kötelezettségének 1922. január 1-e óta állandóan eleget tett-e vagy sem, mert a valorizáció azokra a biztosításokra is ki fog terjedni, amelyekre 1922. január 1 óta díjfizetés nem is történt.
