Vendéglősök Lapja, 1928 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1928-01-05 / 1. szám
3 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1028. január 5. A pénzügyminiszter revideáltad az italmérési törvényt. Nincs kilátás a borfogyasztási adó leszállítására. Általános feltűnést keltett az elmúlt napokban, hogy a kormányzó Kűss József népjóléti miniszter előterjesztésére Hetey Zoltán miniszteri osztálytanácsost, aki eddig a pénzügyminisztérium italmérési osztályát vezette, a Munkásbiztosító Intézet igazgatójává nevezte ki. Hetey hosszú idő óta vezette a pénzügyminisztérium italmérési ügyosztályát, és az italmérési törvényről, illetve annak végrehajtásáról könyvet is adott ki. Heteynek nagy része volt az új italmérési törvény megalkotásában és talán éppen ennek tulajdonítható, hogy Hetey Zoltán olyan rendíthetetlenül ragaszkodott működése során a törvény betűihez. Az italmérési törvény azonban egyáltalában nem elégítette ki sem az érdekelteket, sem pedig magát a pénzügyminisztert. Búd miniszter ugyanis többször kijelentette már, hogy az italmérési törvény, amelynek paragrafusai alapján az egzisztenciák egész sora ment tönkre, feltétlenül revízióra szorul. Az italmérési törvény rendelkezései alapján igen sok italmérési engedélyt vontak el az utóbbi években olyan címeken, amelyeknek a törvényben minden alapjuk megvolt ugyan, azonban a méltányosság szempontjai teljes mértékben háttérbe szorultak. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az italmérési törvény a legnagyobb alapossággal intézkedett minden egyes esetre vonatkozólag és ilyen módon vált lehetővé, hogy az italmérési engedélyek egész sorát a törvény betűihez ridegen ragaszkodva, elvonják régi tulajdonosaiktól. A kávésok adóközössége. A Budapesti Kávés- ipartestület táviratilag hívott egybe az ügy életbevágó fontosságára való tekintettel rendkívüli közgyűlést a pénzügyminisztérium intervenciójára. A rendkívüli közgyűlést Mészáros Győző ipartestületi elnök vezette, amelynek sürgősségét indokolja, hogy a fényűzési és forgalmi adózás terén a gyakorlati iparosság körében egy olyan szokatlan adózási módszerről van szó, amely eddig az érdekeltségek előtt egy-két ipari szakma és az ügyvédi kamara kivételével, ismeretlen volt. Az a terv, hogy a kávésérdekeltség adóközösségbe lépjen a fény űzési és forgalmi adózást illetően, amely alatt az értendő, hogy a pénzügyi kormányzat a kávésipar részére egy összegben óhajtja megállapítani a fényűzési és forgalmi adót, amely összeget a kávésok egyetemleges felelőssége mellett az adóközösség volna hivatva beszedni és az adókincstárnak beszolgáltatni. A kávésok közgyűlése élénk vita keretében foglalkozott a kérdéssel és csak abban az esetben volt hajlandó a közgyűlés elvi határozatát elfogadni, ha az illetékes hatóságok részéről a kávésipari érdekeltség ez új rendszer mellett — amelyben a legsúlyosabb az egyetemleges felelősség — azt az előnyt kaphatja meg, hogy a mai leromlott üzleti viszonyoknak megfelelően olyan adómérséklést kaphat, amely adó- mérséklés az egyetemleges felelősséggel arányba hozható. A közgyűlés az ügy fontosságára való tekintettel a kávésipar csaknem teljes számban képviseltette magát. Ott voltak a pénzügyi hatóságok részéről Mikó pénzügyi főtanácsos és Országh pénzügyi titkár, akik a szükséges felvilágosítást nyomban megadták. A közgyűlés hangsúlyozta, hogy a kérdést nem tekinti egyébnek, mint feltétlen bizalmas nyilatkozatnak a saját elnökségével szemben. A kérdés további intézését és a tárgyalások folytatását az elnökségre bízza, mert meg van róla győződve, hogy az elnökség el tud követni mindent, hogy az ipar részére a legteljesebb eredményt érje el. Az ifjúság védelméről szóló törvény megjelent, a szeszes italok kiszolgáltatását és a szórakozóhelyek látogatását korlátozva. A törvény január hó 12-én fog életbe lépni. Aki a 18-ik évét még nem töltötte be, annak részére nyilvános helyiségben szeszes italt sem fizetésért, sem ingyen nem szabad kiszolgáltatni. A nyilvános helyiségek között szerepel nemcsak az automata- büffé, hanem a búcsújáróhely és a táncmulatság is. Nagy érdeklődéssel várják a vendéglősök és a bortermelők körében, hogy a népjóléti miniszter január 12-ig enyhíÉrtesülésünk szerint Búd János pénzügy- miniszter végre elérkezettnek látja az időt arra, hogy az italmérési törvényt sürgősen revízió alá vegye. Erre való tekintettel Hetey Zoltán helyébe olyan szakembert akar állítani a pénzügyminiszter, aki a revízió munkáját előkészíti és megfelelő tervezetet dolgoz ki, ennek a rendkívül sok embert érdeklő kérdésnek megoldásáról. A magyar borérdekeltségek az év egész folyamán minden módot felhasználtak arra, hogy a kormányt rábírja a borfogyasztási adó eltörlésére. A borgazdasági tanácsban a kormány képviselője az ősszel kilátásba is helyezte, hogy a borfogyasztási adó leszállításával illetékes helyen akkor kívánnak foglalkozni, ha az autonom háztartások rendezéséről és ellenőrzéséről szóló törvény életbe lép, mert a borfogyasztási adó bevétele autonom bevételi forrás és így ha ebbe változás következik be, annak pótlásáról gondoskodni kell. Értesülésünk szerint a helyzet ebben a kérdésben ma változatlan és nincsen kilátás arra, hogy a borfogyasztási adó mérséklése ügyében valami változás történjék, annak ellenére, hogy az autonom háztartások költségvetéseit 1928. évre az érdekelt szakminisztériumok már felülvizsgálták és jóváhagyták. Úgy halljuk ugyanis, hogy folytak ugyan tárgyalások ebben a kérdésben, azonban a mérséklés tervét elejtették, mert nem tudtak újabb fedezetet találni annak a bevételi résznek pótlására, amelyet az esetleges mérséklés autonom háztartásoktól elvont volna. teni fogja-e a törvény tilalmát. A törvényben ugyanis a gazdaképviselők közbelépésére enyhítőszakaszt iktattak be, amely szerint a népjóléti miniszter felhatalmazást kapott, hogy a 18 éves korhatárt 21 évre külön rendelettel felemelheti, amely esetben a szeszes italok kiszolgáltatási tilalma a 21. életévet betöltött ifjúságra vonatkoznék. A szombathelyi vendéglősök felemelték a bor árát. Szombathelyről írják: A vendéglősök az eddigi 1 pengő 60 filléres folyóbor árát 2 pengőre emelték fel, a borárak emelkedésére való hivatkozással. A 25 százalékos emelést a többi, a jobb borok áránál is érvényesítették. A drágulásra vonatkozólag megkérdeztünk néhány vendéglőst, akik úgy adták elő, hogy ennek szüksége már hónapok óta mutatkozott. A mai helyzet az, hogy a közeljövőben újból emelni lesznek kénytelenek a bor árát, mert erre kényszerítik őket a megdrágult életviszonyok, a fogyasztási és különféle adók, melyek nagy terhet rónak a vendéglősiparra. Az eddigi borkészleteik is kifogytak és a közönség csaknem kizárólag a balaton- melléki borokat keresi. Ezeket a termelőnél most beszerzett borokat pedig a gyenge termés és nagy kereslet drágítja meg. Három nap és borravalópótlék jár a felmondott pincéreknek. Érdekes határozatot hozott a budapesti törvényszék legutóbb egy munkaügyi perben. Megállapította ugyanis a törvényszék ítéletében, hogy a pincérek felmondási ideje 3 nap. Erre a három napra azonban a borravaló egyenértéke is jár, mert a pincér borravalójövedelme a szolgálati viszonyból származó rendszeres jövedelemnek tekinthető és így az a pincéN a felmondási időre is megilleti. Ha a felmondási idő alatt a pincér nem teljesít szolgálatot, meg kell kapnia azt az általános összeget, amelyet a három nap alatt borravalóként keresett volna, még pedig az általános borravalójövedelem alapulvétele mellett. A szövetkezet nem folytathat vendéglősipart. Az esztergomi alispáni hivatal, mint elsőfokú iparhatóság, a győri kereskedelmi és iparkamara megkeresésére felülvizsgálta a tatai járási főszolgabírói hivatal által a felsőgallai, baji és szomodi „Hangya“ Fogyasztási Szövetkezet számára kiadott vendéglőipari iparengedélyek kiadását. A 14.702/1927. alisp. szám alatt három szövetkezetnek vendéglősi ipart engedélyezett elsőfokú iparhatósági határozatát megsemmisítette és a kiadott vendéglöipari ipar- engedélyeket hatóságilag bevonta. A fontos és a vendéglősiparosokra nézve nagy jelentőséggel bíró II. fokú iparhatósági határozatot a következőképpen indokolták: Az 1922. évi XII. t.-c. 4. §-a szerint jogi személyek képesítéshez kötött iparokat a kézműves jellegű iparűzés keretein belül nem űzhetnek. Tekintettel arra, hogy a tatai járás főszolgabírája a hivatkozott törvény ellenére a felsőgallai, baji és szomodi „Hangya“ szövetkezetek részére' a kért „vendéglői ipar űzéséhez szükséges iparengedélyeket helytelenül adta ki, az ezekre vonatkozólag hozott határozatokat hivatalból felülvizsgálni és megsemmisíteni, a kérdéses igazolványok bevonását pedifr elrendelni kellett“. Kiszel Józsefet sikkasztással vádolják? íbiszei József, a nemrégiben tönkrement Kossuth Lajos uccai nagy étterem tulajdonosa és Kirschenbaum Ödön építési vállalkozó sikkasztással vádoltan kerültek csütörtökön Fehér Róbert dr. törvényszéki egyesbíró elé. Az ügyészség Kiszel Józsefet azzal vádolta, hogy a ruhatár bérlőjétől, Pollák Sándortól a rábízott 100 millió korona kauciót elsikkasztotta, Kiszelt és Kir- schenbaumot, mint tettestársakat Izsák Oyula főpincér 150 millió koronás óvadékának el- sikkasztásával vádolják. A tárgyalás iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert Kiszel egyike volt az utóbbi évek legtekintélyesebb vendéglőseinek. Kiszel azzal védekezett, hogy a ruhatáros és a főpincér tudták, hogy az óvadékot üzleti kiadások fedezésére fordítja, a ruhatáros, ki részletekben fizette ki a 100 milliót, mindig előre tudta, hogy milyen célra kell a pénz. Kirschenbaum építési vállalkozó kijelentette, a hogy közte és Kiszel közti viszonylat semmiesetre sem nevezhető társas viszonynak, az egyébként is engedéllyel felhasznált kauciókért felelősség nem érheti. Több tanút hallgattak ki, akiknek egyrésze azt vallotta, hogy az óvadékos alkalmazottak tudták, hogy a kauciót különböző költségek fedezésére használják fel. A kihallgatások során az egyik tanú igazolta, hogy Pollák ruhatáros, mikor Kiszel egy reverzálist akart vele aláíratni, nem adta beleegyezését ahhoz, hogy óvadékát üzleti kiadásokra fordítsák. Ezt maga Kiszel is elismerte. A bíróság végül a tárgyalást újabb tanúk kihallgatása végett elnapolta. A villamos alá került. Koltenecker Márton pesterzsébeti vendéglős a minap éjszaka egy vendéglőben mulatott. A vendéglős mulatozás közben panaszkodott társai előtt, hogy nem bírja tovább az élet nehézségeivel való küzdést és véget vet életének. Kaltenecker később távozott a vendéglőből, hogy hazatérjen. Éppen akkor indult el a telep megállójától a dunaharaszti villamos. Az életunt vendéglős a kocsi kerekei alá került és a villamos egész a soroksári megállóig vonszolta magával a szerencsétlen vendéglőst. A kalauz csak itt vette észre a szerencsétlenséget. Azonnal kihívták a pesterzsébeti mentőket, akik a súlyos zuzódásokat szenvedett vendéglőst a Szent István-kórházba szállították. Felépüléséhez semmi remény nincs. A szállóiparosok határozatai. A Szállodai és Ven déglői Alkalmazottak Szövetségének Genfben tartott kongresszusa több érdekes határozatot hozott. Elhatározta, hogy felkéri a Népszövetséget, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt és a kulturállamok kormányait, hogy a nemzetközi szállóipar alkalmazottainak egyik országból a másik országba való akadálytalan közlekedését mozdítsák elő. E határozat megokolása rámutat arra, hogy a szállóiparnak szüksége van nemzetközileg iskolázott alkalmazottakra s számos államban még most is tilalmak állanak fenn arra nézve, liogv ott külföldi ember munkát vállalhasson. E gátló intézkedés folytán a szállóipar nem képezhet ki megfelelő utánpótlást. A második határozat a borravaló-rendszernek lehetően teljes mellőzését kívánja és ennek ellenében az alkalmazottak számára becsületes megélhetést biztosító fizetést követel. A harmadik határozat a pihenőnapról szól és e tárgyban törvényes pihenőnap legyen biztosítva. Kívánják a munkaidő teljes szabályozását és a heti pihenőnapon kívül évenkint megfelelő tartalmú fizetéses szabadságot. A negyedik határozat az alkalmazottak kiképzésének idejére vonatkozik. E tekintetben a nagygyűlés legalább kétévi gyakorlati kiképzést, ezenfelül egyévi szakiskolai kiképzést kíván. Szakácsnövendékek gyakorlati kiképzésére legalább két-három év szükséges. Az ipar önálló gyakorlására csak az kaphasson engedelmet, aki az elméleti és gyakorlati kiképzést kellően igazolni tudja.
