Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-03-20 / 6. szám
6. SZÁM 19X7. MÁRCIUS 20, \I\XI1I. ÉVFOLYAM r rr ■■ TBHDÉ»L4-,iIÁLLé-, KÁTÉSIPABI ÉH KÖZGAZDA8Á6I SZAKLAP M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-ón és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) AJLAPÍTOTTA: IHÁSZ CiTÖBGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA UTCA 3. SZÁM Teleíonszám: „József“ 22—81 A vendéglős, aki lelkes és szakképzett tagja a maga iparának, levelet írt nekünk, a Vendéglősök Lapjának, Szombathelyről. Százával kapjuk mi a leveleket a vidékről szinte hetenkint, sok-sok vendéglős fordul hozzánk ügyében-bajában és mi segítünk, tanácsolunk, amit lehet. De ez a szombathelyi vendéglős nem a maga, hanem a mi ügyünkben fordul hozzánk, ezúttal kivételesen és figyel- meztetőleg. Egy kicsit csodálkozóan is. Azt kérdezi, mit tartson arról a szemérmetlen házalásról és tolakodó terrorról, amit a vidék igen sok helyén kifejtenek most egyes »hivatalosnak« állított szaklapok érdekében? Hogy „országos szövetségek* nevében kényszerítik a vidéken a meglepett és tájékozatlan vendéglősöket arra, hogy bizonyos „hivatalos lapok« köteles előfizetőivé váljanak, a többi szaklapra pedig előfizetni ne merjenek, sőt óvakodjanak az elolvasásától is, mert az sehogysem tetszik egyes sváb diktátoroknak a pesti szakma ideiglenes élén. Azt kérdezi, mit feleljen a vidék vendéglős és szállodás iparra, ha megkapja a parancsot, hogy érdekei csak úgy részesülnek védelemben, ha „országos szövetségbe" lép, tagdíját oda gyorsan befizeti és így kap egy »ingyenes hivatalos lapot" ? Mit feleljen a vidék? Mi megüzenjük. Mi mindig válaszolunk minden szaktársnak, még pedig alaposan. Kérdezze meg a vidék, mit tett eddig érte és mit tesz ma is az a titokzatos „országos szövetség11, amelynek tagsági díja fejében 24 pengőket fognak bevasalni rajta? Kérdezze meg, hová lesznek ezek a 24 pengők? És látni fogja, hogy ezeken a 24 pengőkön csinálnak itt Budapesten egy „hivatalos lapot", egy „ingyen lapot", de nem nekik, a vidéknek! Dehogy! Hanem a gazdag budapesti külön ipartestületnek. Mert a „hivatalos lap« évente megjelenő 36 számából 34 számban egyetlen szó sincs soha a vidékről, csak a budapesti ipartestületről, a budapesti asztaltársaságokról, a budapesti ipartestület egy-két vezetőemberének mások által megírott beszédeiről és elmefuttatásairól, ami ezer szerencse, mert amit mégis ők írnak bele, az gorombaság vagy hencegés. Viszont két lapszámban csakugyan van valami, nem ugyan a vidékről, de az „országos szövetségről", annak a kongresszusáról és az azt követő ivásról. Hát ezt kapja a jó vidék azért, mert keserves filléreivel fenntart egy csakugyan „ingyen« lapot Budapest gazdag szakmájának és módot ád benne egyes pesti lokális nagyságok arckép megjelentetéseinek. Az Országos Szövetség hivatalos számadása igazolja, hogy a tagdíjak 70—80 százalékát kizárólag a „hivatalos ingyenlap“ megjelenésére fordítják. A vidék zsebe pénzeli a budapesti nagyfejűek dicsőségeit zengő egyhangú furulyát, vagy svábharmonikát, a „hivatalos lapot11. Az egész szövetség bevétele c§ak erre jó, csak ezért van. De hát ezért van-e a vidéki vendéglős? Erre kell-e keresnie? Bármelyik vidéki szaktársunk nyugodt lelkiismerettel utasíthatja ki otthonából a hivatalos lap mellett a fenti érvekkel házaló pesti vigéceket. Ezeknek a házalóknak érdekeik fűződnek a maguk hazug kis üzletéhez, de ahogy abból még emberfiának haszna nem volt, hogy hallgatott rájuk, úgy kára sem lesz, ha a kezébe nem veszi nyomtatványaikat. Tett valamit az évtizedek óta fennálló szövetség a vidéki szakmát sújtó különA vasárnapi és szentistvánnapi munka- szünet a dolog természete szerint a legkevésbbé nehezedik e lap által képviselt szakmákra, sőt rendszerint az üzleti forgalmuk jóval nagyobb, mint hétköznapokon. Az ipar és kereskedelem vasárnapi munkaszünete, továbbá az árúk házhozszállításának és szállítmányozásának korlátozása azonban lényeges kihatással van e szakmák üzleti életére is s azért ezeknek összefüggéseit és hatását felismerni és a vonatkozó rendelkezéseket pontosan ismerni fontos érdekét képezi a szakmabeli üzletek tulajdonosainak. Az alábbiakban csak azoknak a szabályoknak és rendelkezéseknek ismertetésére szorítkozom, amelyek szoros összefüggésben vannak az érdekelt szakmákkal. A kereskedelem munkaszünete szempontjából a legfontosabb kihatása az élelmiszerek árusításának van. Élelmiszereket általában, ideértve a halféléket, valamint az élő és leölt baromfit is, a túlnyomóan ezek árúsítására berendezett üzletekben Budapesten reggel hét órától délelőtt kilenc óráig, vidéken délelőtt tíz óráig szabad árusítani. Nyílt piacokon és adók ellen? Felemelte szavát a vidéki közigazgatási és pénzügyi hatóságok helytelen eljárásai ellen? Cselekedett az italmérési engedélyek ügyében? Segített a bajbakerült vidéki szaktársaknak? Van valami eredménye, vívmánya évtizedek óta? Sehol semmi. És nem is lesz, szaktársak. Akik a maguk kis levesét fújják, azok nem törődhetnek a ti bajaitokkal. Nektek magatoknak kell a kezetekbe fegyver, éles és mindenfelé hatásosan vágó, nem olyan, mint az országos szövetség, hanem olyan, mint a Vendéglősök Lapja. Negyvenhárom harcos év után nagyobb és tekintélyesebb ez a lap, mint valaha, a vidék bajaiért elszántan emel szót és Budapest sohasem volt kedvesebb előtte, mint bármelyik elhagyott kis országtáj. Nézzetek, szembe a leleplezett hazugságokkal és teljetek be a soha be nem tartott ígéretekkel. Budapest szakmájának elég baja van, hogyan törődnék a vidékkel is. De nektek is elég a bajotok, mi közötök lehet Budapest egykét „hivatalos lapjához ?« A Vendéglősök Lapja a ti lapotok, ezt látnotok kell minden sorából és eszerint cselekedjetek újabb 43 évig. vásárcsarnokokban az élelmiszerek árúsítása délelőtt 10 óráig végezhető. A jogszabályok szigorú magyarázása szerint piacokon és a vásárcsarnokokban is csak reggel hét órakor kezdődhetne meg tulajdonképen az árúsítás, azonban a székesfőváros tanácsa hódolva az évtizedes szokásnak, már korábbi időre megengedte az élelmiszerek árusítását. Ezt az üdvös és helyes gyakorlatot csak dicsérni lehet, mert ha szigorúan ragaszkodnának a vásárcsarnokokban és piacokon az árúsításnak reggel 7^ órai kezdetéhez, Budapest élelmezése nagy hiányokat szenvedne és a közegészségi követelményeknek is jobban megfelel ez az állapot. A fűszer- és csemegekereskedőket a vasárnapi árúsításnak két órai terjedelemre való korlátozása elég súlyosan érinti. Többen közülök úgy igyekeztek segíteni magukon, hogy üzletükben kifőzést is kezdtek gyakorolni. A kifőzés iparigazolvány alapján gyakorolható szabad ipar lévén, ez ellen hétköznapokon nem lehet kifogást emelni. Miután azonban ezek a fűszeresek a kifőzés keretében üzletüket vasárnap is nyitva tartották, a kereskedelemügyi miniszA vasárnapi munkaszünet és a vendéglős-, szállodás- és kávésszakmák. Irta: v. dr. Csató Béla r.-kapitány.
