Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-03-05 / 5. szám
XXXXIII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM im MÁRCIUS 5. VEVDÉ&LŐ-, MEÁLLÓ-, KÁTÉSIPABI ÉR KÖKOAZSARiOI SZAKLAP M. kir. postatakarókpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-ón és 20-án Előfizetési díj félévre 12 pengő (150.000 K) AJLAPÍTOTTA: IHÁSZ CíTÖBCII Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 22—81 Három évre, vagy esetleg még kevesebbre megint megvan hát a vezetősége a magyar vendéglős és szállodai szakma legnagyobb érdekképviseletének: a Budapesti Szállodás és Vendéglős Ipartestületnek. A történtek után és különösen a szavazást megelőző Gundel- féle felszólalás után lehetséges, hogy talán így a legjobb, ahogyan történt. Az új vezetőségben mindenekelőtt gondoskodás történt, hogy az ipartestület ne legyen ezentúl egyetlenegy névnek és egyetlen embernek a kiskörű társasága. Mert akármilyen jóképű szakember legyen is az illető, arra mégsem elég nagy, hogy Budapest egész szakmáját jelentse minden fórum előtt és minden kérdésben. Az új vezetőség most már nem egy zártkörű, belső pesti társaság, hatalmas arányokban kapott részt benne Buda és Kőbánya is, az a két nagy vendéglőscsoport, amely a legerősebben megszervezkedett a lezajlott tisztújító közgyűlésre. Egészségesebb levegőt, nagyobb mozgalmasságot és kifelé sokkal erősebb megnyugtatást jelent majd az új vezetőség, mint volt az eddigi. Budának és Kőbányának a győzelmét nem lehet letagadni még akkor sem, hogyha az éles összecsapás elmaradását a belső pesti kormánypárt ügyességének kell betudni. Buda és Kőbánya alapos leckében részesítették az ipartestületet és fölrázták abból a megkövesedett nyugalmából, hogy ott semmi sem történhetik másképpen, mint ahogy a Gresham-palotában előírták. Buda és Kőbánya arra figyelmeztettek, hogy itt szó sem lehet valami szakszerű Mussoliniról se idegen, se magyar, se egyéb kiadásban, itt a szakma kisemberei is igényt tartanak és tarthatnak minden kívánságuk és szavuk meghallgatására. A szakma igen hálás azért, hogy valaki több-kevesebb eredménnyel, de okvetlen jóhiszeműen dolgozik neki, azonban kisajátítani nem hagyja a vezető pozícióit! Meg kell állapítanunk, nem is árthat az így bekerült kis frisseség a szakma vezetőségében. Túlságosan nagy volt már ott az óvatosság, túlzott a diplomácia és igen kevés az erély. Az újak bizonyára energikusabbak lesznek, kevésbbé ijedeznek majd a felsőbb hivatali nyomásoktól és ami fő: a szakmát megnyugtatják abban az irányban, hogy az ipartestület nem egyetlen — igen jóakaratú és tehetséges —, de mégis zártkörű társaságnak lesz ezentúl a kocsija, amelyet az ipartestület többi tagjai legfeljebb húzhatnak, de bele sohasem kerülhetnek. Minden szakmának számolnia kell azzal, hogy akik érte dolgozni akarnak, azoknak egyéni ambícióik is vannak és ezeknek előbb-utóbb érvényesülniük kell. Ezek a változások még akkor is egészségesek, ha néha az új emberek egy időre tán nem is olyan értékesek, mint az elsodort régiek voltak. Szép dolog a hála, de szobrokat csak az elesettek és a halottak kapnak, élő szobrokká változtatni egyes pozíciók Páratlanul izgalmas órái voltak febr. 28-án a Budapesti Szállodások és Vendéglősök Ipartestületének. A régi képviselőház nagy üléstermében már délután 3 órakor nagy csoportokban vonultak be a vendéglősök és szállótulajdonosok, kevéssel fél 4 óra előtt pedig megjelentek a budaiak és a kőbányaiak is zárt sorokban, az összetartó, újat akaró sereg, amelynek a fölvonulása nagy meglepetés és riadalom oka volt. Elnököt, 3 alelnököt, 3 szakosztályi alelnököt, pénztárost, számvizsgálókat és 80 előljárósági tagot kellett választania az ipartestületek közgyűlésének a most következő 3 esztendőre. A volt vezetőség, élén Keszey Vincével, az eddigi elnökkel, alapszabályszerűen a közgyűlés kezébe tette a lemondását és a gyűlést megelőző heves korteskedés teljesen fölkavarta az ipartestület rendesen álmos közgyűlési hangulatát. Kétségtelen, hogy soha még nem volt nagyobb mozgalom az ipartestületben, mint ezúttal. Nagy táborok elégedetlenkedtek és újat akartak eljárásban, vezetésben, személyekben és eredményekben. Az elégedetlen táborok élére azonban sehogysem akadt vállalkozó, aki kitűzte volna a maga személyi lobogóját, óvatos közlések, vonakodó visszavonulások lehetetlenné tették az ellenzék energikus csoportosítását egy- egy új név köré. így azok a vezetők, akik nem a maguk személyi érvényesüléséért, hanem a szakma megújhodásáért szervezkedtek, kénytelenek voltak úgy irányítani a küzdelmet, hogy érdemes embereit nemcsak fölösleges, de ártalmas is. Váltógazdaság kell minden vezetőségnél, mert nagy szellemi szegénységet jelentene a szakmánkban, ha minden vezető- pozicióra csak egyetlen alkalmas emberünk lenne és amíg az ki nem hal, addig másvalaki szóba se jöhetne a helyére. Ami most történt, azt nem bizalmatlankodás okozta, csak az egészséges vágy új előretörések felé, megnyitni az utat új és kipróbálatlan erőknek anélkül, hogy a régieket ezáltal sérelem fenyegette volna. Az ideiglenes, békés megoldás tanulságait le kell szűrni minden helyen a szakma érdekében és elkészülni a további, könnyen előrelátható fejlődés felé. az esetleg megválasztandó új név és új erő a szakma érdekében majd csak a választás után fog nyilatkozni arról, hogy elfogadja a közbizalom megnyilvánulását. Gtf/zűte/Károlynak, Palkovits Edének és Bandi Ferencnek volt nagy tábora így az ipartestületben, Oundel Károly azonban hamar le tudta szerelni amaga híveit az eddigi vezetőség javára. Később a Bandl-párt fölszívta az összes többi párttöredéket és olyan arányú előnyomulást tett, hogy nap-nap után tárgyaltak a vezetőivel az ipartestület addigi vezérei. A legkülönbözőbb hírek terjedtek el a megbeszélésekről, de a választás napján magának a kormánypártnak is nagy meglepetése volt az új vezetőségi lista, a hivatalos szavazólap, — tárgyalások állítólagos eredménye. A pirosszínű szavazólapon ugyanis Keszey Vince elnöksége alatt a vezetőségben tekintélyes helyeken benn voltak már az ellenzék összes vezetőemberei is. Még nagyobb lett a meglepetés, amikor Kodra Károly és társai, budaiak és kőbányaiak osztogatni kezdték a teremben az ellenzéki fehér színű szavazólapot is. A megegyezéses piros listán ez állott: Elnök: Keszey Vince. Alelnökök: Palkovics Ede, Bandi Ferenc, Malosik Ferenc. Szakosztályi elnökök: Szabó Imre, Démusz János, Kőműves István. Pénztáros: Potzmann Mátyás. Számvizsgálók: Dénes Márton, Hoffmann János, Kommer Ferenc Marencich Ottó, Posch Mihály. Gundel Károly összebékéltette a budapesti vendéglősipartestület harcra készülő táborait. Az ipartestület elnökségválasztó közgyűlése. — Riadalom a titkos szavazást kérő ív miatt. — Piros és fehér listák. — Buda és Kőbánya nagy táborokkal vonultak föl. — Izgalmas előcsatározások. — Levél az ellenzéki csoport elnökjelöltjének a visszalépéséről. — Akik nem akarnak leszerelni. — Hosszú tanácskozások után létrejött a megegyezés.
