Vendéglősök Lapja, 1927 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1927-11-05 / 21. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1927. november 5. 'Jt Egyébként így van ez minden előkelő vagy drága ho telben, mindenhol megtalálható a 3—4- féle magyar specialitás. Csupán a híres töltött káposztát nem igen lehet ezeken a helyeken kapni. Egyszer megkérdeztem, egy igen előkelő hotel tulajdonosától, hogy miért nem készítik ezt a kiváló ételt. Pláne mikor vagy négy-ötféle magyar étel napirenden van náluk. Azt felelte a tulajdonos, hogy ők főzték párszor a töltött káposztát is, de senki sem akarta megenni, még ha megrendelte is. Kérdem tehát, miért ? Azt felelte a tulajdonos, mert az amerikaiak, mikor meglátták Vass József népjóléti miniszter a képviselőház legutóbbi ülésén beterjesztette az ifjú egyének számára szeszesital kiszolgáltatásának korlátozásáról és a közönség szórakoztatására szolgáló nyilvános helyiségeknek és helyeknek ifjú egyének által való látogatásáról szóló törvényjavaslatát. A javaslat rendelkezései értelmében a tizennyolcadik életévüket még be bem töltött ifjú egyéneknek nyilvános helyiségekben —- vendéglőben, kávéházban, szállodában, korcsmában, automata-büffében, üzletben, tánchelyiségekben — szeszesitalt sem fizetésért, sem ingyen kiszolgáltatni nem szabad, még °abban az esetben sem, ha felnőtt kíséretében van. Nyilvános helyeken ifjú egyén számára ilyent még felnőtt sem rendelhet. Ha kétséges,-hogy az illető ifjú egyén betöltötte-e tizennyolcadik életévét, csak akkor sazbad számára szeszesitalt kiszolgáltatni, ha hatósági bizonyítvánnyal igazolja az említett életkor betöltését. Ez az intézkedés nem vonatkozik a teához kiszolgáltatandó rumra, ha e rum mennyisége nem nragasa- sabb, mint a teához rendszerint használt rummennyiség. Nem terjed ki továbbá e tilalom arra az esetre sem, ha az ifjú egyén a nyilvános helyen kívül történő használatra felnőtt számára viszi a szeszesitalt. A javaslat szerint kihágást követ el, aki ifjúkorú egyénnek szeszesitalt kiszolgáltat, továbbá az a felnőtt, aki ifjú egyén számára ilyet rendel. A törvényjavaslat a továbbiakban a büntetőrendelkezéseket közli, amelyek közül az italmérési engedély végleges megvonásával büntetik azt az italmérőt, aki öt éven belül háromízben visszaesik a tiltott kiszolgáltatás kihágásába. A törvény a kihirdetést követő tizenöt nap múlva lép életbe. A parlament közegészségügyi bizottságában már megkezdődött az a furcsa és az őszinteség látszatát is mellőző vita, amelyben szinte mindenki antialkoholista színben kívánt ttindökleni, az is, aki köztudomásúlag szereti az alkoholféléket. Alig volt egy-két dicséretes kivétel. Végül a bizottság a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta azzal a kiegészítéssel, hogy a népjóléti miniszter a törvény útján felhatalmazást kap arra, hogy a törvényben megállapított 18 éves korhatárt a betöltött 27 életévig emelhesse fel rendeleti úton. A javaslat keretein belül nem lehetett felemelni a korhatárt, mert ez a belügyminiszter és az igazságügyminisztet véleményétől is függ. Ezért oldották meg a kérdést úgy, hogy a törvény keretében felhatalmazást adtak a miniszternek. A képviselőházi vitában Alföldi Béla (egysp.) örömmel üdvözli a javaslatot, mert mind orvos, látja azt a határtalan rombolást,amit aszesz élvezésének szenvedélye véghez visz. Bortermelő vidékeken egész serdiiletlen gyermeket itatnak borral. A szeszesital az alsóbb néposztályokban visz véghez különösen nagy morális rombolást. Mennyi szociális bajnak a kútfeje az alkohol. Jánosy Gábor: Nincs tömeg-alkoholizmus, csak egyéni ! A magyar nép nem alkoholista, csak egyes emberek ! Váry Albert: Kell a hangulat a magyarnak ! (Fölkiáltások jobbról : Az amerikánusok titokban isznak !) Alföldi az elnéptelenedést is az alkoholizmus számlájára írja. (Zaj jobbról : Trianon az oka !) A javaslatot elfogadta. Meskó Zoltán nagy derültség között beszélt arról, hogy a kevés ital még soha senkinek meg nem ártott. hogy széjjel van főve a káposzta, hát azt mondták: ez nem gusztusos s hozzá sem fogtak, meg sem kóstolták. Tudniillik, az amerikai restaurantokban úgy szervírozzák a káposztát, illetve csak a levelét a fejnek, hogy sós vízben megfőzik s tányérra rakva, vajat, ecetet tesznek hozzá s kész a káposztafőzelék. Egyébként zöld vagy száraz babot, vagy borsót, sőt krumplit is csak a hajában főzik meg sós vízben s már szervírozzák is. Ezért nem ízlett a ,,yankee“-knek a mi felséges töltött káposztánk. A tizennyolcéves korhatárt csak a pálinkára nézve fogadja el. Egyáltalában nincs olyan radikális javaslat, amelyet a pálinka ellen meg ne szavazna. A pálinka a megölője a magyar falunak. Hivatkozott a sporttelepekre, amelyek nagyban elvonják az ifjúságot a korcsmáktól. A javaslatot elfogadja. Lukács György a tilalomnak 21 éves korhatárig való kiterjesztése mellett foglalt állást, Kéthly Anna pedig az általános szesztilalmat sürgette, Láng János, Pintér László és Harrach Tibor ugyancsak erős antialkoholista beszédeket mondtak. Jánossy Gábor többszörös zajos derültség közben próbálta a túlzásokat enyhíteni, de majdnem többet ártott az ügynek, mint használt. Halottébresztő boráról, meg a nemzetes asszony kulacsáról szóló érzékeny történetei ócska adomáskönyvekbe valók. Végezetül ő is elfogadta a törvényjavaslatot. * A Spolarich-részvénytársaság vezérigazgatója: Spolarich Károly a következőket mondta nekünk : — Nem tudom elképzelni, hogy hogyan fogják ezt a törvényt a gyakorlatban végrehajtani. Ha 18 évben állapítanák meg a korhatárt, akkor is rengeteg kellemetlenséget okozna a törvény végrehajtása úgy a vendéglősöknek, mint a vendégeknek is. Huszonegyéves korhatár mellett pedig egyszerűen lehetetlenség lesz a törvény betartása. — Igen gyakran előfordul, hogy egyidőben, 150— 200 egyetemi hallgató jön be a vendéglőbe. Télen melegedni, nyáron a meleg elől. Kérnek egy-egy pohár sört. Egyikről sem tudhatja sem a vendéglős, sem a pincér, hogy van-e már 21 éves a vendég. Abszurdum azt követelni, hogy a pincér mindenkitől életkorát igazoló bizonyítványt kérjen s hogy ennek a bizonyítványnak a hiteles voltáról is meggyőződjön. Avagy : — igen gyakran előfordul, hogy Scitovszky belügyminiszter családja bejön a vendéglőbe. A kegyelmes úrnak van egy 17 éves fia. Ő is el szokott jönni a kegyelmes asszonnyal. Megtörténik az is, hogy a kegyelmes asszony egy ujjnyi bort (sok szódával) tölt a fiának. Mi történjék ilyen esetben ! Ugorjon oda a pincér és vegye el a fiatalúr elől a poharat! Ne vegye észre, vagy ne szóljon a pincér semmit ! Utóbbi esetben a szomszéd asztalnál ülő detektív feljelentheti s másnap megvonhatják az italmérési engedélyt, becsukhatjuk a vendéglőt.-— Nem volt eddig semmi veszedelem sem abban, ha a szülők társaságában lévő fiatalkorúak víz helyett egy kis szeszesitalt ittak. Most is sokkal megfelelőbb volna, ha arra hoznának valóban szigorú törvényt, hogy se fiatalkorúnak, de felnőttnek se adjanak annyi szeszt, amennyitől lerészegszik. Minden vendéglős és minden pincér meg tudja ítélni, hogy vendége mikor ivott már eleget. Az elégnél többet ne adjon s ha mégis ad, büntessék olyan szigorral, amilyennel csak lehet. Szabó Imre, az Erzsébet királyné szálló, kávéim és éttermek tulajdonosa : — A legnagyobb képtelenség ez a törvényjavaslat. Egyetlen példából is kitűnik, hogy milyen abszurdum. Vannak olyan jól megtermett fiatalemberek, akiknek már 20 éves korukban egész férfias a megjelenésük. Ha egy ellenségem beküld egy ilyen fiatalembert az én vendéglőmbe s én teljes jóhiszeműen kiszolgálom, — elvonhatják az italmérési jogot s becsukhatom az egész üzemet. A törvény végrehajtása során a vendég és a vendéglős rengeteg zaklatásnak lesz kitéve. Bármelyik pillanatban bejöhet egy detektív vagy egy pénzügyőr s egy borotváltarcú, harmincéves úrtól is megkövetelheti, hogy igazolja az életkorát. Baj lesz a hölgyekkel is. El sem tudom képzelni, hogy milyen tényleges korban fogják a hölgyek elismerni, hogy már túl vannak a 21. évükön. De az is elképzelhetetlen, hogy egy pincér kérdezze meg a „gyanús" korban levő hölgytől az életkorát, avagy hogy éppen bizonyítványt kérjen tőle. Egy családapa, akinek érettségiző fia és eladósorban lévő leánya van, a következő észrevételeket tette az új törvényjavaslatra : — A leányomnak maholnap kérője akad. A lakásunk kicsiny, evőeszközeink sincsenek nagy mennyiségben s így azt terveztük, hogy úgy az eljegyzést, mint az esküvői lakomát is valamelyik vendéglő különtermében tartjuk meg. Ha a javaslatból addig törvény lesz, erről a tervünkről le kell mondanunk, mert eljegyzést, lakodalmat — bor nélkül el sem lehet képzelni. — Szeretek néha az ebédhez, vagy a vacsorához egy kis bort inni. Odahaza nem tarthatok sok italt s ha inni akarok, a közeli vendéglőből kell hozatnom. A fiam néhány perc alatt mindig elhozta a háromdeci bort. Ezután magamnak kell lejárnom a negyedik emeletről egy pohár ital miatt. A törvény gyakorlati keresztülvitele elé meglehetősen nagy akadályok tornyosulnak, mert ha a kávésok és vendéglősök szószerinti pontossággal akarják értelmezni a törvény paragrafusait, akkor minden fiatalkorúnak látszó vendégtől születési bizonyítványt és személyazonossági bizonyítványt kell követelniük. De félig tréfás formában, már arra gondolnak a kávésok és vendéglősök, hogy erre a célra egy embert kell szerződtetniük. A törvénynek azt a rendelkezését, amely az iparengedély megvonásával és az italmérési jog visszavonásával bünteti a helyiség tulajdonosát, drákói szigorúságának tartják. Munkatársunk felkereste Mészáros Győzőt, a Kávésok Ipartestületének elnökét, hogy megkérdezze mi a véleménye a készülő törvényről. Mészáros ezeket mondta : — A legnagyobb megértéssel fogadjuk, mert tudjuk, mit jelent ez az ifjúság szempontjából. Azonban sajnálattal tapasztaljuk, milyen drákói szigort akar alkalmazni a kávésokkal szemben a népjóléti minisztérium, holott sokan talán önhibájukon kívül eshetnek a fiatalkorúak kiszolgálása révén kellemetlenségbe. Mert nem tudjuk, hogy képzeli a népjóléti miniszter azt, hogy minden kávés és vendéglős külön egyént alkalmazzon arra, hogy az a vendégek születési, személyazonossági igazolását ellenőrizze, mert természetesen mind a kettő szükségesnek látszik. Hiszen a kávésnak és a vendéglősnek ezután a kenyeréről és exisztenciájáról lesz szó, mert míg más ipari kihágás esetében a büntetés maga elég a kihágás megtorlására, addig a kávést és vendéglőst azonnal üzlet- vezetésének alapjával, az italmérési engedély és az iparengedély megvonásával sújtják. Tisztelettel felteszek még egy kérdést: mit tegyek akkor, ha házaspár jön be a kávéházba : az asszony pedig csak 18 éves. A férjnek kiszolgálhatom a likőrt, a feleségnek nem ? És előle elvegyem a pezsgőspoharat ? — Amilyen megértéssel fogadjuk az új törvény szellemét és intencióját, nagy tisztelettel kérjük a népjóléti miniszter urat, hogy a törvény gyakorlati alkalmazásában szolgáljon tanáccsal nekünk. Nézetem szerint nem a vendéglőst és a kávést kellene megbüntetni, hanem a kiskorú szeszfogyasztót, aki — számtalan esetben tudjuk — kiskorára való tekintet nélkül büntetőjogi felelősség alá tartozik. Az érdekelt ipartestületek, a kávésok és vendéglősök beadvánnyal fordultak az igazságügyi, a kereskedelmi, a pénzügy- és a népjóléti minisztériumokhoz a törvény módosítása érdekében. Rámutatnak a kávésok és vendéglősök arra a tényre, hogy az új törvény jogerőre emelkedése esetén folytonosan fenyegetni fogja őket exisztenciájuk alapjainak, az iparengedélynek és az italmérési jognak megvonása,- illetve annak veszedelme. Tizennyolc vagy Huszonegy? Törvényjavaslat a fiatalok szeszfogyasztása ellen. — Furcsa viták az országgyűlésen. Vendéglősök és korcsmárosok, mint kor-vizsgálók, súlyos felelősséggel.
