Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-05-05 / 9. szám
1936. május 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 A vidéki kávéházak tovább fizetik a luxusadót. Tiltakozás az adókivetés ellen. — Megindult az akció. Május 1-ével Budapesten és közvetlen környékén a fényűzési adózás új rendje lépett életbe a kávéházakra vonatkozólag. A pénzügyminisztérium négy kategóriába sorolja a kávéházakat. Az első csoport a „nagy kávéházaké'', amelyek kizárólag fényűzési jellegű helyiségek, luxus- éttermekkel egybekötve. A második csoportba a „polgári kávéházak'' tartoznak, ezek csak este 10 órától fizessenek luxusadót. A harmadik csoport, a „zenés kávéházaka, este 9 órától kezdve luxuskötelesek. Végül a negyedik csoport a „kis kávéházaké", amelyek még akkor is, ha zene játszik bennök, nem tekinthetők luxushelyiségeknek Budapesten és a közvetlen környéken, amelyek még budapesti kerülethez tartoznak. Vidéken már fényűzés, ami Budapesten és környékén egészen rendjén való és mindennapos életszükséglet. Vidéken pénzbírsággal büntetik meg azt a vakmerőt, aki azt hiszi, hogy az uzsonnakávéja mellé nem árt elolvasni néhány újságot, vagy szórakozhatik azzal, hogy eltársalog az ismerőseivel ebben vagy abban a kávéházban. Káprázatos dolgokat művel manapság nálunk az adókivetési technika, az bizonyos. Méltán elgondolkozhatik rajta az ember, hogy mivel érdemelte meg a megkülönböztetést, mint adóalany és hogy miért fizessen a vidéken ugyanazért adót, amiért Budapesten nem kell adót leszurkolnia. Budapest kávéházai, ezek a színes lámpás, kékbarlangos, csiliáros és sziporkázó csodák nem fizetnek május 1-e óta fényűzési adót olyan cikkekért és szolgáltatásokért, amikért Kisbürgözdnek a tengődő, omladozó vakolatú kávéháza súlyosan kiszámolja a luxuspénzeket. Eszerint a különleges finánclogika szerint ugyanis a budapesti jazzbandzenés, csupa- ragyogás kávéházban nem fényűzés megkávézni, Szalontán azonban az olajnyomatú Kossuth- kép alatt, a féligmosott fapadlón — rettentő luxus. A Magyar Kávésok Országos Szövetsége most figyelmeztette a vidéki kávéházak tulajdonosait, hogy a fényűzési adónak a kávéházi kiszolgáltatásra május 1-ével érvényes revíziója egyelőre csak a fővárosi kávéházakra vonatkozik. A szövetség figyelmezteti a vidék összes kávéházait, hogy addig, amíg a minisztérium el nem intézi a vidéki kávéházak helyzetének gyökeres reviziója tárgyában beadott kérelmet, rájuk nézve a mai helyzet megmarad továbbra is. Kétségtelen, hogy a „revízió" meglesz a vidéken is, ha nem előbb, hát utóbb, mert a mai helyzet nemcsak nevetségesen igazságtalan, de tarthatatlan is. És a Kávésszövetség is bizonyára mindent elkövet, hogy minél hamarabb megMeinl-káyé szűnjék a vidéki kávéházaknak ez a furcsa különadózása, habár akármilyen gyorsan történik is a revízió, a vidék súlyos tízmilliókkal fogja megfizetni — talán milliárdokkal — az adóztató kormányzat sajátságos tévedését. A Szövetség memoranduma — mint értesülünk — már az illetékesek előtt fekszik, ez irányban nem is történt mulasztás. De bámulnunk kell azon, hogy ilyen súlyos differenciák lehetségesek egy jogállamban, az egy szakmabeli adófizető polgárok rovására az adóztatásban! Honnan spekulálta ki valamelyik hivatalnoki bölcs azt, hogy csak ott igazságtalan az adózás bizonyos lehetetlen fajtája, ahol az adóalanynak van elég ereje annak a gyors visszaverésére. Miért kell kérelmezni azt, hogy az egyik adózónak csak annyit kelljen fizetnie, mint a másiknak? Mert a budapesti kávésok győzelme az ere- jök bizonyítéka, nem az igazságuké, hiszen az igazság régóta éppúgy az ő részükön volt, mint a vidéki kartársaiké. Csakhogy a vidéki kávésok még nem olyan erősek, hogy igazságukat olyan gyors tempóban érvényre tudják vinni, mint a budapestiek. A többi rokonszakmák helyzete is hasonló furcsaságokkal bővelkedik. A vidéki vendéglős adózás, beszerzési és hivatali eljárási ügyekben roppant hátrányban van a fővárosi vendéglős Szakmáink, az éttermek és a kávéházak nagy- nehezen vívták ki azt, amit a külföldön — Olaszország kivételével — mindenütt egészen természetesnek tart minden jogfelfogás, hogy a közönség ott és akkor kerekedjék táncra, amikor akar. Mivel pedig a hangulat úgy hozza magával, hogy a vendéglő, a nyári helyiség, kávéház stb. sokkal alkalmasabb a táncra, mint mondjuk, valami oktatóterem, vagy boncolószoba, esetleg múzeum, világos, hogy a mi szakmáinknak kellett elsősorban felkészülniük arra, hogy alkalmat és módot adjanak a közönségnek a táncolásra. Az éttermi és kávéházi tánc, amilyen jól bevált, mégis erős szálka sokak szemében, akik érdekeltek benne. Most legutóbb a táncmesterek foglaltak igen agresszíven állást a mi szakmáink táncszabadsága ellen, — a saját zsebeik és az erkölcs nevében. A táncmesterek értekezletét Kovács Tivadar dr., a Táncmesterek Országos Szövetségének ügyvezető elnöke nyitotta meg. Izgalmas közbeszólások közepette tiltakozik az elnök az ellen, hogy éttermekben, nyári helyeken, kávéházakban tobzódik a táncolás. Fiatal leányokshimmizhetnek, „beléphetnek" a jazzband hangjai mellett éjjel két óráig, ott nincs ellenőrzés, mi pedig, tánciskolák, csak tizenegy óráig tarthatunk nyitva — rendőri felügyelet alatt. Tompítsák le a rendőri ellenőrzést, ami nagyon kínos számunkra és szintén a tánciskolák rovására megy. A tánciskolába csak 18 éven felül lehet járni a leányoknak, kávéházban azonban minden korkülönbség nélkül táncolhatnak. Részletesen fejtegeti az erkölcstelen táncok elleni mozgalmat is. Nem a táncok, hanem a táncolok erkölcstelenek. Saphir mester szólalt fel ezután és ismertette a tánciskolák rossz üzletmenetének okait. A tánciskolákban — mondja elkeseredetten — csak zongoraszó mellett lehet táncolni, a kávéházakban azonban düböröghet a jazzband. Végül az értekezlet határozati javaslatot fogadott el. A követeléseket memorandumba fogVil. RÁKÓCZI-UT 60 mögött és ugyanez az eset a szállodáknál, meg a korcsmáknál. Ezért merül föl egyre sűrűbben a külön Vidéki Szövetségek eszméje és csak a vezető vidéki szakembereken múlik, mikor valósul meg a nagy gondolat. lalják és küldöttség útján juttatják el a belügyminiszterhez. Nem hisszük, hogy a legcsekélyebb eredményt is elérhetné ez a tiltakozás. Végre is a közönség nem a tánciskolákért táncol és maga a tánc nem arról jól, hogy a táncmesterek megéljenek belőle! Ötszáz táncmesterrel van több ma Magyarországon — panaszolják —, mint volt a háborúelőtti Nagy-Magyarországon. Nyilván jó üzlet volt egy darabig a táncmesterkedés, most meg rossz lett. Se az éttermek, sem a nyári helyiségeink, sem szállóink és kávéházaink nem hajlandók lemondani arról, hogy módot nyújthassanak közönségüknek a táncra. A modern közönségnek fontos és nélkülözhetetlen élvezete lett a tánc és a mi szakmáink, amelyek óriási áldozatokat hoznak nap-nap után a közönségük kedvéért, nem fognak elállani attól az áldozattól sem. Pedig a tánc nagy pénzeibe kerül a szakmáink üzemeinek, ezek nem „belőle" élnek, mint a felháborodó táncmesterek. A luxusadó új szabályozása. A kormány a luxusadó alsó értékhatárát egy újabb rendeletével így emelte föl szakmánkat érdeklőén : A belföldi bor értékhatára 28.000 korona kimérve, a palackboré literenkint 40.000 korona. Külföldről behozott krém, fagylalt, perfé, ostya, édestészta, teasütemény, grilázs, gesztenyepüré, halve, szultánkenyér, felsorolt csokoládékülönlegesség stb. 13 százalék fényűzési adót fizet. Étteremtulajdonosok, vendéglősök, kávésok stb., akik cukrász- vagy mézeskalácsipari termékeket, továbbá külföldi borokat, vagy más palackozó vállalattól beszerzett palackborokat kicsinyben árusítanak, kötelesek ezekből április 30-án záráskor az üzleti készletüket leltározás útján pontosan megállapítani és egységárak szerint jegyzékbe foglalni 2 példányban. Fel kell ide venni a május 1-e után érkezendő, még adózatlan rendeléseket is. A jegyzék tartalmazza : az üzlet pontos címét, a luxuscikkek megnevezését folyószámok sorrendjében, darabszám vagy súly szerint, — a cikkek nagykereskedelmi egységárát, — majd végül: az egyes^ folyószámok alatt bejegyzett fényűzési cikkek együttes értékét. A 2 jegyzéket május 15-ig el kell juttatni az illetékes magy. kir. adóhivatalhoz. A jegyzék végén a végösszeg után 13 százalékos kulccsal kiszámítandó a luxusadó s ezt az összeget május 15-ig a szokásos módon be kell fizetni az adóhivatalhoz. Figyeljenek a szaktársak, hogy a 2 jegyzéket keltezve maga az üzlet tulajdonosa köteles aláírni. Az éttermi és kávéházi tánc, meg a táncmesterek. Országos nagygyűlésen követelték a táncmesterek a betiltást. — A zárórabajok és az erkölcs nevében! — Lesz-e eredmény?
