Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-03-05 / 5. szám
1936. március 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJ1 3 Több pártolást követel a vidéki szakma! Hogyan áll egy vidéki vendéglős? — Alszik a zárórakérdés, — Adók és méltánytalanságok. — Külön vidéki vendéglősszövetséget! Beküldetett. — A végső válságait élő magyar vendéglős- és korcsmaipar helyzete újból jelentékenyen megnehezül egy szerencsétlenül megalkotott és igen rossz időben megjelent új kormányrendelet által, arrtely — félős, hogy a kontárkodásnak a mi tisztes iparaink rovására megint tág lehetőségeket nyit meg. A hivatalos lap egyik legutóbbi száma pénzügyminiszteri rendeletet közöl „a bortermelők italmérési és elárúsítási engedélyeinek megkönnyítéséről“. A rendelet értelmében az egy községben (városban) lakó bortermelők a saját termésű boraik utcára nyilt edényben való kimérésére, vagy zárt edényben kismértékben való elárú- sítására jogosító engedélyek kiszolgáltatását a pénzügyigazgatóságtól közös kérvényben is kérhetik és ezeket a kérvényeket soronkívül kell elintézni. A bortermelők saját termésű boraikat nagyban (25 litertől felfelé) külön engedély, illetően bornagykereskedői jogosultság nélkül nemcsak a termés helyén és a bortermelő lahóhelyén, hanem bárhol is eladhatják. Szigorúan ellenőrzik azonban a pénzügyi közegek, hogy a termelő kizáróan saját termésű borát árúsítsa és hogy álló vendégek részéré poharazás mellett bort ki ne mérhessen. így szól a rendelet, amely mindenképpen méltó arra, hogy a legnagyobb figyelmet keltse föl szakmáink köreiben. Amikor nem «soron kívül«, hanem: sor szerint sem képesek a mi szakképzett, jogosult embereink megkapni dolgaik elvégzését az illetékes helyeken, igazán keserves dolog azt látni, hogy kontár konkurenciáink majd «soron kívüli" kedvezményekben részesülnek. Csupa aggodalom vagyunk az engedélyezett «nagybani borárúsítást" és különösen az idegen helyeken is szabad eladásokat Régi óhajom, hogy b. lapjukban szóvá tegyem a mi helyzetünket, vidéki vendéglősökét a zárórára vonatkozólag. Legelőször fel kell jajdulnunk azon, hogy a fővárosban, az ország szívében oly kevés súlyt helyeznek reánk vidéki vendéglősökre. Elhanyagolnak. Vagy talán nem is tudják, hogy nálunk falun szintén képzett üzletemberek is vannak a szakmából? És nekünk nem adatott meg a lehetőség, hogy a fővárosban, de még az sem, hogy esetleg városban vagy ha más nem, járási székhelyen lehetne üzletünk, ahol a záróra a törvényes 12 órában van megállapítva. Fel kell hívnom a figyelmét azoknak a kartársaknak, akik közelebb vannak ahhoz a részünkről elérhetetlen magas fórumhoz, aki legteljesebb élet-halál ura a szakmánk fölött és aki a jajkiáltásainkat innét nem hallja meg, bármilyen velőtrázók is azok. Necsak akkor törődjenek velünk, ha adót kell fizetni, hanem az élethez való jogunkból ha többet nem, annyit legalább adjanak, hogy ne kelljen éhen elvesznünk itt. Arra kérem hát itt a fővárosi kartársakat, akik a vendéglősök országos egyesületeit jól vagy rosszul vezetik, hogy értünk is emeljenek szót és hassanak oda, hogy legalább a Iegkiáltóbb óriási igazságtalanságok addig legyenek jóvá téve, amíg van valami menteni való! Hogy némileg tájékozva legyenek kedves kartársaimék a helyzetről, a saját helyzetemet adatokkal megvilágítva ide tárom önök elé. Nekem lent Zalaországban egy kis faluban van vendéglőm, mégpedig bérlet. Itt nálunk nincs különbség vendéglő és korcsma közt, habár az előbbi vezetésétől szakképzettséget követelnek, míg az utóbbi lehet például csizmadia is. Itt a záróra télen este 9 óra, nyáron 10 óra valami megyei rendelet folytán, szóval az az idő, amikor tulajdonképpen a vendég az első pohár italnál tart. Mert előbb nem is megy el az elfoglaltsága miatt sem hazulról. Hogy a Zalaország elnevezést használtam, szerintem nem történt jogtalanul. Külön ország lehet ez, aminő alig lehet még egy. Mert nálunk, ahol évenkint szokott búcsú lenni, Zalaországban akkor nem adnak semmi zárórahosszabbítást, sem zeneengedélyt. Az az indok az elutasításra, hogy akkor verekednek. Pedig talán szerintünk az indok ez: Azon a napon, amely napot a magyar szokás szerint meg szokott tartani és ha máskor nem is, de búcsú napján elmegy pár pohár borra, az a vendéglős akkor nehogy valamit keressen egy évben egyszer! Hamás alkalomkor akarna táncmulatságot rendezni, belépődíjat nem szedhet, mert akkor nem megy ei senkisem. Enélkül meg a következő fizetnivalók miatt csak ráfizetni lehet: kell bélyeg a kérvényre, kell tetemes összeget fizetni a diáknyomor- akcióra, a községi szegényalapra, zenejogvédelmi díjra, na meg a cigánynak, ez mind együtt kitesz legalább 1,200.000 koronát. Ennyit nálunk egyszerre meg nem lehet keresni, sőt ha az K 0RANYI£sFR0HLICH RED0OTGJÄR SZAB. ABLAKSZELLŐZTETŐ. AJTÓCSUKÓ. KERTISÁTOR TERRASSRÁCS És N APELLENZÖSZERKEZETEI HÍRESEK! EFEST. KOSFJULDEY u. 5A TELETOi '. JÓ1SET Szives figyelmét felhívjuk ajtócsukó jókarbantartási osztályunkra A bortermelők újabb diadala a vendéglős- és korcsmaipar felett. Megjelent a rendelet a bortermelők borkiméréséről. — Soronkívüli kedvezmények. Mi lesz az ellenőrzéssel? illetőleg is, mert nagyon jól ismerjük a kontárkodás eddigi méreteit és ravasz fogásait, amelyekkel könnyedén kijátszák a megengedés határait. Egyáltalán nem nyugtat meg a „szigorú ellenőrzés“ beigérése sem. Mi már túl vagyunk azon, hogy erre az ellenőrzésre építeni merjünk, hiszen eddigi küzdelmeink is hiábavalók voltak a kontárkodás visszaszorítására. Ha megtízszereznék a pénzügyi közegek számát, akkor is kialakulhatnának száz meg száz határban olyan ! helyi viszonyok, amelyek az ellenőrzést teljesen illuzoriussá tudják tenni. A jó szándék ellenére is kénytelenek vagyunk úgy venni ezt a rendeletet, mint a bortermelők \ döntő diadalát a mi súlyos adókat fizető szakmáink felett. Csak azért nem csüggedünk, mert még egyáltalán nem tartjuk véglegesen elintézett- nek és lezártnak ezt a dolgot. A vendéglős- és korcsmárosegyesületeknek, szövetségeknek és érdekképviseleteknek azonnal meg kell indí- | taniok a harcot a rendelet enyhítésére, bőséges és helyes magyarázásának a leszögezésére, sőt: esetleges megváltoztatására, különben elveszünk a ránk szabadított kontárok között!
