Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1926-08-20 / 16. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1036. augusztus 30. A szállodák és a kiadó szobák Szent István hetében. Uzsoráskodtak a szobakiadó kontárok. — Árleszállítással feleltek a szállodák. Az idegenforgalom tanulságai. A fővárosi szállodák igazgatói értesítették Budapest székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalát, hogy a Szent István héten szobáik árából 10 — 15 százalék engedményt adnak a Budapestre érkező vendégeknek. Minthogy a nagy elszállásolási előkészületek ellenére is attól lehetet ^ tartani, hogy nem lesz Budapesten a rend- kív üli szükségletnek megfelelő szállóhely, a főváros elhatározta, hogy előjegyzésbe veszi azokat a kiadó szobákat, amelyek Budapesten üresen állnak s azokat is, amelyeket a Szent István hét alkalmából egyesek hajlandók díjazás ellenében átengedni. Úgy tervezte, hogy e szobák árát naponta 40—50 ezer korona között lehet megszabni abban az esetben, ha bérlők legalább három napra igénybe veszik. Mint értesülünk ezeket a magánszobákat is csakugyan rengeteg vidéki vendég vette igénybe. Kissé furcsán hatott e körülmény, hogy a Szent István hét alkalmát, a nagy adókat fizető hivatásos szállodások szobáinak mérséklésére használták föl, amíg a jelen esetben „kontár- kodó" szobakiadók 100—150 százalékos árdrágításokkal uzsorázhatták ki futó vendégeiket hatósági jóváhagyás mellett. Nagyon szép dolog, ha ezek az uzsorások — ha aprók is — az »alkalom" adódásával magyarázhatták meglepő áremeléseiket. A budapesti rosszul gondozott hónapos szobák árai havi 300.000—800.000 korona közt mozognak most, tehát napi 10—25.000 korona lenne az árak a legjobb esetben is. Ehelyett napi 40—50, sőt közismerten 60.000 korona is megvolt egy-egy ilyen »átutazó" szoba ára a Szent István hétben. Az alkalom szokta szülni a tolvajt és ezúttal meglepően sok ilyen születés volt. Budapest, Költségvetés asztalok, teljes vendéglői berendezések, kuglibábok és lignum- sanktum-golyók, biliárdok, alpakkaárúk FRIE D VII., Király utca 39. és árjegyzék díjtalan! uradalmi oérpirLue rl.lhícz n^rypcmlt tsyxJa- /it, f/rz/ry.^£ ^ Zy-Lny/i ZZ-eLcían: /O'r'OO /9 S.O. y^iapyas- p-ajLa.cfu>& - Lloty/«i te iZLcj í Boreladás Gróf Károlyi László uradalmában, Újpest, telefon: Lipót 920-14 ál ’andóan kapható, kisebb tételekben is, siller és fehér újbor El kell ismerni, hogy nagyon nehéz az ilyesmik ellen a védekezés. Kétségtelen, hogy még az ilyen drága árakat fizető vendég sem volt korántsem olyan kényelemmel és szakértelemmel kiszolgálva, még a legiparkodóbb és legtisztább magánlakásban sem, mint akár^ a legkisebb rezsivel dolgozó szállodában. És csakugyan csak az az egyetlen mentség a futólagos kontárkodás engedélyezésére, hogy: szükség volt rá, — a szállodák csakugyan megteltek és a föltóduló tízezrek elhelyezést kívántak. Rá kell aztán mutatnunk még egy igen fontos körülményre, amelynek Szent István hetében igen sok tanulságát láttuk. A szállodák, fogadók, a maguk rendőrségi és ezen kívül álló természetes belső erkölcsi ellenőrzésével messze felülmúlták ezúttal is az ilyen alkalomszerűleg kiadott magánszobákat és lakásokat. Ezekben a legtöbb helyen szívesen elmulasztották még a bejelentő lapok kitöltését is, mert a szobakiadó új adóztatásoktól való félelmében hajlandó letagadni azt is, hogy Szent Istvánkor vendége volt. De még ott is, ahol már kitöltötték a bejelentő lapot, a lakás, mint „magánszoba" teljesen kicsúszott a további szükséges erkölcsi ellenőrzés alól. Mentes lett rendőrségi behatolásoktól, razziától és ezt igen jól ki is használták az illetők. Rengeteg kártyacsata és nem a legépületesebb erkölcsi tény játszódott le Szent István hetében a hatósági fölhívással megdrágított alkalmi kontár-szobákban. A rendőrség, amely a közhelyeket és a szállókat ellen tudja őrizni és tisztántartani, teljességgel tehetetlen volt ezekkel a kiadott szobákkal szemben, amelyek egyszerűen Szodomát és Gomorrhát varázsolták le Budapestre a szent ünnepeknek szánt napokra. Semmi kifogásunk nem lehet az ellen, hogy mulassanak, akik Budapestre jönnek. A rendőrséget semmiféle mulasztás nem terhelheti abban, ami történt, ez is bizonyos. De meg kellett állapítanunk, le kellett szögeznünk a tényeket, hogy új kérdést vethessünk föl. Most már belátta és úgylátszik belátja Budapest, milyen engedményeket kell tenni azért, hogy idegenforgalomhoz jusson. Lám, esze- ágában sem volt kivetni a szállodaadót a magánlakásokban nagy bért fizető idegenekre, pedig rengeteg jövedelemhez juthatott volna így. És.úgy látszik, szemet hunyt akilengések fölött, mert belátta, az idegenek másképpen — bevásárlások, utak, költekezések által — itt maradt pénze bőven kárpótolja őt és kasszáját. A fővárosnak igaza is van ezúttal, csak az a kár, hogy ilyen későn jön erre a megismerésre, amikor kíméletlen rendszerével már szinte tönkretette európai hírű és nagy nívójú szállodai és fogadó iparát. Igazán nem Budapesten múlt, hogy még a régi nagyságában áll ez a szakma. De a mostani tanulságok után joggal elvárhatja a szállodásipar, legalább a jövőben a méltányos és megértő kezelést a főváros részéről. A szállodák Budapest kapui az idegenek számára, amelyeket óvnia és díszítenie kell. A mostani fajta kontár kis szobakiadó ezrek csak zugajtócskák és kerítésbe vágott nyílások, aki keresztülbujt rajtuk, ezerszer megbánja. A belügyminisztérium ígérete a záróra Kérdésben a Vendéglősön Lapjának. Nyilatkozik a belügyminiszter kongresszusi képviselője. — Liberális kezelés. Minden panaszt fölülvizsgálnak. A vidék vendéglős és korcsmáros szakmáit esztendők óta nyomja és sanyargatja egészen üzleteik lassú elsorvadásáig és tönkretételéig a zárórakérdés. A vendéglős- és korcsmáros- kongresszus erősen foglalkozott a dologgal, felsorolta a panaszokat, bajokat és felirattal fogja kérelmezni a korcsmái és vendéglős zárórának az egész országra érvényes, helyi hatóságok úgynevezett »belátásától" mentes rendezését, ennek az elintézése azonban hosszadalmas és körülményes lesz még a legjobb esetben is. A Vendéglősök Lapja a legilletékesebb helyet kívánta megszólaltatni ebben a kérdésben, így a belügyminiszter kongresszusi képviselőjéhez fordult. Dr. Koncz Endre m.tanácsos így nyilatkozott: — A belügyminisztérium illetékes köreit nagyon meglepi a zárórakérdés mai elintézési rendszerével szemben a korcsmárosok és vendéglősök vidéki szakmái részéről megnyilvánuló elégedetlenség. Kijelenthetem, hogy a belügyminisztériumban a legliberálisabb felfogással kezelik a záróra-ügyeket és az a felső intenció, hogy kezeljék a jövőben is a legliberálisabban. — A belügyi kormányzat a záróra-rend- szabályozást az egyes vidékek, megyék, városok szerint külön találta mérlegelendőnek — így a helyi ismeretekkel leginkább bíró fórumokat — alispánokat, polgármestereket stb. bízta meg a zárórák körzeti kiírásával. Egyáltalán nem az volt itt a szándék, hogy fölöslegesen akadékoskodjanak vagy éreztessék egyes helyi hatóságok hatalmi szavát, hanem az, hogy a helyzet ismerői a vidékeken menjenek el a legszélsőbb határokig, amaddig a rend és az erkölcs engedi. Úgy tudom, ez meg is kell, hogy történjék, hiszen ahol 10—11 órakor szokott a vidéki záróra lenni, ez alól is rengeteg kivételt engedélyezünk, kivált nyáron fürdőhelyeken, nyaralótelepeken, kiránduló vidékeken. Természetesen, ahol a közrendet fenyegetné duhajkodással, botrányokkal, ott más a helyzet. — Az elégedetlenkedőket arra kérem, tegyenek panaszt a belügyminisztériumban, ha sérelem, vagy méltánytalanság esett yelök, de konkrét panaszt, esetet adatokkal. Minden panaszt a legigazságosabban felülvizsgálunk és elintézünk, arra ígéretet tehetek, bár nem is tételezhetem föl a vidéki hatóságainkról, hogy ilyenek is előfordulnának általuk. Most ez az orvoslás egyedüli célravezető eszköze, éljenek vele, mert a néma gyermeknek az anyja se értheti a szavát. Ismétlem, a hatóságok sehol se azért vannak, hogy nehézségeket okozzanak a polgároknak — egészen ellenkezőleg. A vendéglős és korcsmáros szakmának nem lesz oka a bizalmatlanságra! Augusztus 19-től augusztus 23-ig Budapesten egyébként följiiggesztették a kávéházak záróráját s a fővárosi kávéházak csakugyan éjjelnappal nyitva is voltak ezekben a napokban. A fővárosi kávésok igen élelmesen és agilisán vívták ki ezt a fontos engedményt, amelyért beadványokkal és küldöttségekkel ostromolták úgy a fővárost, mint a belügyminisztériumot. Most végre megvan — nemcsak ez a négynapi engedmény — hanem maga a még fontosabb precedens is. Hasonló nagy alkalmakkor erre már hivatkozni lehet nemcsak a főváros kávéházainak, hanem a vidéknek is, amikor dalárünnepélyek, kongresszusok, talán nagyvásárok stb. alatt kérhetik a záróra teljes föl- függesztését. A dolog a többi rokonszakma figyelmére is érdemes, — vendéglős, mulatók, fogadók és korcsmák szintén kerülhetnek hasonló alkalmak elé és ha a záróra teljes fölfüggesztését talán nem is, de annak jelentékeny kitolását annál biztosabb eredménnyel kérelmezhetik,
