Vendéglősök Lapja, 1926 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-20 / 2. szám

XX\XII. ÉVFOLYAM 2. SZ4M 1926. .I VM'ÁIt 20 r 99 ■■ YESÍVÉGLŐ*, IZÁLL^-, KÁVÉSIPABI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKKAP M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AL APÍTOTTA: IHÁSZ GYÖRGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 22 — 81 Az ingójelzálog Magyarországon teljességgel rendezetlen kérdése lesz aktuális megint ezekben a napokban. Minden érdekelt szakma meg- nyilatkozhatik az ingójelzálog törvénybe­iktatása mellett, sajnálattal látjuk azonban, hogy az illetékesek megint nem tartják szükségesnek meghallgatni a dologban a két leginkább érdekelt szakmát, a vendég­lős és a kávéházi ipart. Nincs szakember, aki azonnal tisztában ne lenne a dolog jelentőségével. Nincs vendéglős, korcsmáros, szállótulajdonos és nincs kávés, aki be ne látná, milyen fon­tos az ő számára, hogy ha egyszer pénzre van szüksége, inkább törvényszerűen zálo­gosíthassa el a berendezési és fölszerelési tárgyait új, modern és törvényes ingó­jelzálog-rendszer alapján, semhogy uzsora- kölcsönök hálójába keveredjék. A külföldön általánosan ismert és törvé­nyileg szabályozott ez a zálogolási rendszer. A külföld kimérői és kávésai nyugodtan vehetnek kölcsönt a náluk működésben levő és tovább is náluk működésben maradó tel­jes fölszerelésre, gépekre, hordókra, eszkö­zökre. Senki sem viszi el tőlük ezeket a wzálogbatett" holmikat, tovább dolgoznak velők, ezek csak a biztosítékai annak a köl­csönnek, amelyet a tulajdonosuk kapott. Magyarországon nem ismeretes ez a rendszer és a mi törvényünk eddig nem is ítélt meg ilyen «ingójelzálogot11. Es amit nem véd meg a törvény, az bevezethetet- len is az üzleti életbe. Hiába érhetnek milliárdokat itt egyes üzletek fölszerelései, a zálogjogot csak arra ismeri el a tör­vény, amit a zálogoló birtokába is vesz és elszállít a tulajdonostól. Már pedig a mi szakmánk üzemeiben a fölszerelés jelenti az életet, elszállítása egyenlő az üzlet beszüntetésével. A magyar törvényhozásnak biztosítania kell a jelzálogot az ingókra is, büntető­jogi felelősség alá helyezni a zálogtárgy esetleges eladóját és szabályoznia az egész, külföldön oly jól bevált rendszert. Hány kávést, vendéglőst menthet meg néha pil­lanatnyi riasztó pénznehézségéből néhány billiárdasztalnak, esetleg a készleteinek, kimérő-gépeinek, berendezésének a gyors ingójelzálogkölcsöne ? Legutóbb a kávéskongresszuson vetődött föl ez a kérdés, de a vendéglői, szállodai, korcsmái ipar hiteléletére a dolog rendezése legalább olyan égető sürgősségű, mint a kávésiparéra. Legalább ilyen dolgokban kezdjék meg az együttműködést és közös érdekből egymás kölcsönös támogatását a szakmák. Most, amikor biztosítatlan hiteleket vagy kölcsönöket kapni egyet jelent a lehetetlen­Kétségekben vannak az italmérők afelett, hogy a borostartályokon mit kötelesek meg­jelölni, különösen, hogy kötelesek-e az alko­holtartalmat %-ban feltüntetni. Ugyanis az italmérésnél és italárúsításnál követendő egész­ségügyi rendszabályokról szóló 502/922. számú népjóléti miniszteri rendelet ezt kötelezően elő­írja. Viszont az új bortörvény, mely 1924-ben hozatott, ezt nem kívánja meg s így az utóbb hozott s nagyobb jogerővel bíró törvény hatá­rozatai az irányadók. Minden italmérés céljára szolgáló helyiség­ben, a helyiség nagyságához képest, kellő számú vízzel telt köpőcsészét kell alkalmazni, ezeket tartalmuk kiürítése mellett naponta ki kell mosni és tiszta vízzel ellátni. Furcsán hathat, ha kijelentem, hogy az ital­méréseknek bizonyos kulturhivatást is kell teljesíteniük. Nyomban megmagyarázom. Ezek­nek a helyiségeknek látogatói itt bizonyos tár­sadalmi érintkezésben vannak. Összejönnek, a napi és egyéb eseményeket egymásközt meg­vitatják, gondolataikat kicserélik. Sokan közülük nélkülözik a családi élet melegét, a külső tár­sadalmi életet. Életüknek az emberi közösség­ben megkívánt társas örömeit csak itt élhetik ki. Ezekre nézve jó, vagy rossz irányba, de nevelőhatással van az italmérési üzletek láto­gatása. Fertőző betegségek elterjedése vagy ennek veszélye esetén az italmérés céljára szolgáló helyiségeket, azok udvarait, az árnyéks ékeket, emésztőgödröket a szokottnál gyakrabban, foko­zottabb mértékben kell tisztán tartani. Tilos tisztátlanul kezelt, megromlott, vagy az egészségre és ételre közvetlen használat által veszélyessé válható, továbbá undort keltő ital- neműeket — bort is — tartani és elárusítani, valamint az emberi egészségre ártalmas anya­gokból készült edényeket italok készítésére és tartására használni, ezen edényeket tisztátalanul kezelrti, úgyszintén az italneműeket hamis név vagy hauii-. cím alatt forgalomba hozni. Az előző cikkemben ismertetett az az eset, amikor oosogatólével vegyült a kimérő tar­tályok jura, ide tartozik s emiatt büntetendő. séggel, a mi iparaink nem mondhatnak le azokról az óriási biztosítékokról, amelyeket rendkívül értékes ingóik jelenthetnek az ő hiteléletükben. A magyar ipari és kereske­delmi, valamint a magánjogi törvénykezés hiánya itt a modern élet súlyos sérelme, — általánosan kell követelnünk a pótlását a három rokonszakma közös érdekében. A bortörvény is kimondja, hogy beteg, rom­lott és az olyan ecetesedésnek induló bort, amelynek illósavtartalma ecetsavban kifejezve literenkint T8 grammot meghalad, közfogyasz­tás céljából forgalomba hozni tilos. Ilyen borok csupán ipari feldolgozásra, párlatkészítésre, bor­ecetgyártásra használhatók fel. A bortörvény is megengedi azonban bizonyos esetekben a beteg vagy romlott bor megjavítását és így forgalomba- hozatalát Házasítani hibás vagy romlott bort egészségessel nem szabad; csak akkor, ha az előbbi megfelelő kezeléssel előbb megjavíttatott. Az ecetesedés gyenge fokán lévő bort, ha a további ecetesedése megfelelő kezeléssel már megakadályoztatott, szabad házasítani. Beteg vagy hibás borokat, még akkor is, ha javítás alatt állanak »beteg — hibás bor, kezelés alatt" jelző felirattal kell ellátni. A túlkénezett bor is ártalmas az egészségre. Erre való tekintettel a bortörvény megszabbja, hogy literenként 20 mgr. szabad kénsav és 180 mgr. kötött kénsav, együttvéve tehát 200 mgr. összes kénsavnál többet a forgalomba hozott bor nem tartalmazhat. Gyakran hasz­nálják a bor derítéséhez a marhavért friss vagy szárított formában. Ennek, vagy más állati vérnek és titkos szereknek használata tilos. Mérgező hatású anyagok a rézbizmut, ólom, ón, cink, arzén, antimon és báriumsók. Ezek használatától feltétlenül tartózkodjanak. Az emberi egészségre ártalmasok azok az edények, melyek ólmot tartalmaznak, vagy cinkkel bevont (horganyzott) fémből készülnek. Ezeket a savak oldják és mérgező hatásúak. Bor- és sörszívó, vagy felnyomó készülékekhez és szénsav tartalmú italok eltartására szolgáló syphonok előállításához tiszta ólmot alkalmazni nem szabad, hanem e célra csakis oly fém­öntvények használata van megengedve, melyek 100 súlyrészben legfeljebb 1 súlyrész ólmot tartalmaznak. Felhívom mindezekre tehát az italmérők figyelmét, hogy edényeik és eszközeik beszerzésénél fokozott figyelmet fordítsanak az itt előadott körülményekre. Tilos italmérő üzletekben az italokkal való bárminemű elbánás vagy a fogyasztók kiszol­Az italmérés és italárusítás közegészségügye. A „Vendéglősök Lapja'1 számára írta: Dr. Csató Béla székesfővárosi rendőrkapitány. II. Az italmérések kulturhivatása. — Tilos italneműek, tartályok, eszközök. Az alkalmazottak és az egészség. — Egészségügyi szemlék.

Next

/
Thumbnails
Contents